Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
– Felelsz vagy mersz? – kérdezte a szobatársad egy ördögi mosollyal az arcán, mire az este folyamán már sokadszorra megbántad, hogy belementél ebbe a játékba.
Idén kezdted az egyetemet, és mivel az iskola messze volt az otthonodtól, ezért az egyetemi kollégium lakója voltál már lassan négy hónapja.
Mindig is tudtad, hogy a tanulás és az újfajta élet, távol a megszokott otthonodtól, nem lesz egy sétagalopp, ez többszörösen is bebizonyosodott, de ennek ellenére is imádtad az egészet. Új embereket ismertél meg, megtanultál magadról gondoskodni – többé kevésbé –, és naponta újabb és újabb kihívás elé állított az új életed.
Amire a legkevésbé vágytál az egész egyetemista életben, az a rohamosan közeledő vizsgák voltak. A legjobban az ejtett kétségbe, hogy nem tudtad mire számíthatsz. Sokszor az egész napodat a tanulás töltötte ki. Reggel bekapcsoltad a géped és késő este pedig ki, ezt a rutint napközben pedig csak a legszükségesebb dolgoknak az elintézése szakította meg, mint a főzés, mosás vagy hogy elmenj a közeli boltba.
Végül már a szobatársad sem bírta nézni a folytonos tanulástól szenvedő ábrázatod, és egyik nap két üveg borral és különböző rágcsákkal állított haza, hogy aznap este kicsit kirúgjatok a hámból.
– Nem tudom, most már nem bízok benned. – válaszoltad végül. Az este folyamán már több kellemetlen, de mégis vicces feladatot kellett végrehajtanod, minthogy kiabáld ki az ablakon a kollégium előtt cigiző társaságnak a neved és a telefonszámod, vagy hogy a szinte üres popcornos tálatokból kínáld meg a szomszéd szoba fiú lakóit.
– Na, válassz!
– Ajj, merek! – temetted a tenyeredbe az arcod már előre, pedig még nem is hallottad a feladatot. Amikor pedig megütötte a füled a szobatársad gonosz kacaja, már tudtad, hogy minden reményed oda, hogy ezúttal valami kevésbé zavarba ejtő feladatot kapj.
A szobatársad olyan könnyedséggel pattant fel a székéből, mintha még nem ivott volna meg két pohár bort, kollégistákhoz illő módon azt is inkább bögréből. Lekapta az ajtó melletti akasztóról a baseball sapkádat, és az ő citromsárga sálát. A sapkát a fejedbe nyomta, a sárga anyagot pedig készségesen a nyakadba tekerte.
– Még valami hiányzik... – nézett végig rajtad elgondolkodva, egy percen belül pedig már egy hatalmas napszemüveggel gazdagodott a szerelésed. – Kész! Tökéletes!
– Mit kell csinálnom? – kérdezted egy lemondó sóhajjal.
– Remélem jól tudsz táncolni.
Akkor bántad meg legjobban, hogy belementél ebbe az estébe, amikor a pizsamádban, papucsban és a rád aggatott különböző kiegészítőkben bekopogtál a szintetek közepén elhelyezkedő 415-ös szobába.
Az ajtó pár pillanat múlva résnyire kinyílt, és amikor a bent lakó srác meglátott a különös szerelésedben, elkerekedett szemekkel tárta szélesre az ajtót.
– Előre is bocsánatot kérek minden lelki károsodásért. Csak hogy tudd, kényszerítettek... – néztél csúnyán a nevető szobatársad irányába, de válaszként csak elindított egy számot, amire készségesen elkezdtél táncolni, hátha hamarabb vége lesz a te, illetve a veled szemben még mindig tátott szájjal bámuló srác szenvedésének, de hiába reménykedtél.
– Hát ez... Hű... – szólalt meg végül a fiú, miközben próbálta visszatartani a kitörni készülő nevetését. – Én...
– Még egyszer nagyon sajnálom! – szakítottad gyors félbe a mondatát, és a sapkádat mélyen az arcodba húzva futottál végig a folyosón. Mielőtt becsuktad a szobátok ajtaját, még hallottad a fiú hangos nevetését, ami az egész emeleten visszhangott.
Ki lakott abban a szobában?
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
