Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Gyerekkorodban sokszor kérdezték meg tőled: Mi leszel, ha nagy leszel? Viccesen mindig azt válaszoltad, hogy felnőtt, amivel általában elterelted a figyelmet az eredeti témáról. Soha nem értetted, hogy minek kérdezik meg ezt tőled. Egy gyerek honnan tudja, hogy mivel akarja eltölteni az élete hátralévő részét? Még a középiskola vége felé is rengeteget gondolkodtál rajta, hogy mi az, ami igazán érdekel téged, mi az a munka, ami boldoggá tenne. Nem az volt az elsődleges szempontod, hogy mivel lehetne jól pénzt keresni, vagy hogy mivel lehetsz egy nap majd sikeres. Te is tudtad, hogy annak nincs semmi értelme, ha mindennap szenvedve mész be a munkahelyedre, mert nem szereted azt, amit csinálsz.
Mindenkit teljesen megleptél, amikor aztán bejelentetted, hogy téged az informatika érdekel. Mindig is jó voltál informatikából, és érdekelt is a téma, de ha belegondoltál, hogy mit kezdenél mondjuk egy kémia vagy irodalom tárggyal, a hideg is futkosott a hátadon tőle. Igen, egyiket sem tartottad számon a kedvenc tantárgyaid között. Sokan furcsán méregettek a döntésed miatt. Te, mint informatikus? Eldöntötted, hogy bebizonyítod mindenkinek, hogy te igenis jó leszel ebben a szakmában. A célod eléréséhez pedig az első lépés az egyetem volt.
Az pedig minden szenvedést megért. Nem egyszer gondoltad, hogy milyen hülye voltál, hogy egyáltalán megfordult a fejedben, hogy egyetemre menj, nem hogy egy olyan szakirányt tanulj, amihez ilyen sokat kell tanulni. Hogy milyen bolond vagy, amiért nem a Mekibe mentél dolgozni, vagy hogy miért lettél inkább rúdtáncos. De másoknak is és saját magadnak is be akartad bizonyítani, hogy jól választottál. Végül valahogy mégiscsak elvégezted az egyetemet, és a friss diplomáddal a kezedben léptél ki a nagybetűs életbe.
– Készen állsz? – kérdezte a veled szemben ülő lány.
Már az egyetem utolsó évében szereztél magadnak munkát, amit egyszerűen imádtál. Talán ez tartotta benned a legjobban a lelket és ösztökélt arra, hogy még tarts ki egy kicsit. Mostanra pedig már az itteni csapat részét képezted évek óta.
– Legszívesebben elmenekülnék az Északi Sarkra, és soha nem jönnék vissza. – ráztad meg a fejed nemlegesen.
– Inkább érezd magad megtisztelve. Ez is alátámasztja azt a tényt, hogy te vagy itt az egyik legjobb.
Mindennek érezted ez a felkérést – vagy inkább utasítást – csak megtisztelőnek nem. Talán egy hete, hogy beállított a csapatvezetőd az irodádba, és kijelentette, hogy már pedig te fogsz segíteni az új főnöknek, akit áthelyeztek a ti részlegetekre, amíg beletanul az itteni dolgokba. Tehát választásod nem igazán volt, hiába ellenkeztél volna foggal körömmel.
– Pedig... – nézett le az órájára – körülbelül 5 perced van, amíg ideér az új fiú.
– De mi van, ha egy paraszt? Vagy ha nem is kér a segítségemből? Mi van, ha minden kis apró dologért engem fog zaklatni? – futott át egy csomó forgatókönyv az agyadon a találkozás lehetséges végkimeneteleiről.
– Nyugodj meg! Mély levegő! – szólt rád nevetve a munkatársad, majd egy cinkos mosollyal az ajkán állt fel az asztaltól. – Inkább azon gondolkozz, hogy hogyan fogod túlélni a többi női dolgozó haragját, amikor meglátják a pasit. Hű... milyen szerencsés vagy. – járatta végig mögötted valakin a szemét. – Jó mulatást! – kacsintott rád, és otthagyott.
Sebesen megpördülve fordultál a lift felé, ahonnan egyenesen feléd sétált a csapatvezetőd, oldalán egy ismeretlen férfival, akit még soha nem láttál, de nem volt nehéz kitalálni, hogy ki lehetett az.
Ha valakinek azt mondják, hogy programozó, általában a fejében van egy kialakult kép, hogy hogyan nézhet ki az adott illető. De ez a férfi teljesen eltért az átlagos elképzeléstől. Az öltönyös férfi csak úgy vonzotta magára a tekinteted, és egyáltalán volt ellenedre a dolog. Hálát adtál az égnek, hogy ültél, mert a látványra még a te lábaid is elkezdtek remegni, a szívedről már nem is beszélve.
– A segítségem, ha nem tévedek. – küldött feléd egy lehengerlő mosolyt a férfi, amikor odaértek hozzád, te gondolatban szentté avattad a csapatvezetőd, amiért nem hagyta, hogy ellenkezz, amikor rád osztotta ki ezt a feladatot.
Egy apró mosollyal az arcodon álltál fel a helyedről, hogy köszönthesd az új főnököd. Talán még sem olyan katasztrofális, hogy a te nyakadba varrták, ezt a feladatot.
Ki az új főnököd?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
