Kpop Dating Doors

#42 Enhypen

Válassz egy képet!

Odáig voltál a nyárért, ez volt az egyik kedvenc évszakod. Imádtad a perzselő hőséget, ahogy a meleg napsugarak szüntelenül cirógatják a bőrödet, ilyenkor legszívesebben az egész napodat a strandon töltötted volna, és nem volt annál jobb érzés, amikor egy ilyen nap végén megjött a hűsítést hozó eső, ami után tisztán lehetett érezni a levegőben azt a bizonyos nyári eső illatot. Nem utolsó szempont volt az sem, hogy ilyenkor közel három hónapig az iskolád közelébe se kellett menned, te pedig ezt, mint egy szent fogadalmat, erősen próbáltad is betartani, és a lábad a suli 100 méteres körzetébe se tetted. Teljes mértékben nyári gyerek voltál, ezt tagadni sem tudtad volna, azt a kis bökkenőt leszámítva, hogy az úszás nem tartozott az erősségeid közé.

A strandon a magasságodnál mélyebb vízbe nem szívesen merészkedtél be, de ha valami csoda folytán ez mégis megtörtént, akkor a kezed soha nem eresztette el a medence szélét. Legnagyobb ellenséged, a kétméteres medence, pedig soha nem kerülhette el a gyilkos pillantásaidat, de valószínűleg nem nagyon hathatta meg a dolog, mert a következő nap is ugyanannyi víz volt benne, mint előző alkalommal, ha nem több.

A nyár nagy részét a barátaiddal töltötted. Mindig szerveztetek magatoknak valami programot. Néha elmentetek túrázni, vagy szinte az egész napot a város egyik játszóterén töltöttétek, de például a strandon szinte már bérelt helyetek volt a legnagyobb árnyékot adó fűzfa alatt. Viszont ma egy egész osztályos programotok volt a strandon, ami ellen hiába ellenkeztél, a barátaid nagy nehezen meggyőztek róla, hogy milyen jó buli lesz. Aha, jó buli, persze... A véleményed az egészről már akkor megmásíthatatlan volt, amikor megláttad a legnagyobb és leghangosabb társaságot az egész strandon. Nem volt nehéz kitalálni, hogy hol is lehetnek az osztálytársaid.

Pár órával később úgy voltál vele, hogy lehet kicsit előítéletes voltál, mert tényleg egész jó volt a délelőtt, amikor csak végig csúszdáztatok és ökörködtetek a kismedencében. De amikor a fiúk kitalálták, hogy menjetek át a nagy medencébe, legszívesebben abban a pillanatban sarkon fordultál volna, és meg sem álltál volna hazáig.

– Minden rendben? – úszott melléd az egyik barátnőd.

A medence széléről lógattad be a lábaidat a hűsítő vízbe. A barátaid persze tudták, hogy miért nem mész be a medencébe, de a többieknek eszed ágában sem volt elmondani, hogy amúgy nem különösebben tudsz úszni. Ismerted már őket annyira, hogy tudd, biztos piszkálnának vele.

– Aha, persze.

– Gyertek már, csajok! – kiáltották az osztálytársaitok a medence másik végéből.

– Megleszel? – nézett rád aggódva a barátnőd. – Majd azt mondom, hogy nem érzed jól magad.

– Igen, minden oké lesz. – mosolyogtál rá bíztatóan.

– Miért nem jössz be?

Pár osztálytársad vette át a barátnőd előbbi helyét, és egy csintalan mosollyal méregettek a medencéből.

– Csak most nem szeretnék... – felelted halkan.

– Na, ne kéresd már magad! – fogta meg az egyikük a lábfejed, majd annál fogva megpróbált berántani a vízbe, de még időben sikerült kirántanod a lábadat a szorításából. Felálltál, és elindultál vissza a törölközőtök felé.

– Megyek egy kicsit elfekszem. – szóltál még hátra utoljára.

Nem jutottál messzire. A két fiú megállított, majd egy hirtelen mozdulattal az egyikük megfogott a lábadnál fogva, a másikuk pedig a hónod alá nyúlt, és így vittek egyre közelebb a mély vízhez.

– Ne! – kezdtél el egyből ellenkezni, de nem igazán hatotta meg őket az ellenkezésed. – Fiúk, tegyetek le! Nem tudok úszni! – kiáltottad az utolsó mondatot már a levegőből, amikor a két fiú egy nagy lendülettel beledobott a medencébe.

Amint megérezted a vizet, egyből elkezdtél kapálózni, de csak egy pillanatra sikerült feljutnod a felszínre, és miután egy nagy levegőt vettél, újra lesüllyedtél a víz alá. Érezted, ahogy a tüdőd egyre jobban oxigénért kiált, de te képtelen voltál még egyszer kidugni a fejedet a vízből.

A derekad körül megéreztél egy határozott szorítást, ami elkezdett a felhúzni téged a medence aljáról. Pár másodperc múlva a hátad neki ütődött a medence fémes falának, majd utána a fejed kiemelkedett a vízből, mire egyből elkezdtél levegő után kapkodni. Kellett egy kis idő, mire úgy érezted, hogy most minden rendben, talán életben maradsz. Kinyitottad a szemed, és a téged vizslató szempár látványára el is felejtetted, hogy az előbb még az osztálytársaid, nem szántszándékkal, de majdnem kinyírtak.

– Jól vagy? – szólalt meg a téged tartó srác, és akkor tűnt fel, hogy két kézzel szorosan öleled át a nyakát.

– Aha... – felelted elhaló hangon, és amikor rád villantotta az egyik legszebb mosolyt, amit valaha láttál, még az az örült gondolat is megfordult a fejedben, hogy nagyon is megérte majdnem megfulladni.

Ki volt a megmentőd?

Kit kaptál? 😍