Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hétfő reggel lélekszakadva rohantál be az egyetem bejáratán. Csak is te lehettél az, aki a félév első napján késésben volt. Kezdődött ez azzal, hogy hiába állítottad be az ébresztődet úgy, hogy szépen nyugodtan el tudj készülni és ugyanilyen tempóban is sétálhass el az egyetemig, viszont amint lenyomtad reggel az ébresztődet, egyből vissza is aludtál, még a kezed is rajta maradt a telefonon.
Kapkodva készültél el. Egyszerre öltöztél fel és mostad a fogadat, reggeli gyanánt csak gyorsan a táskádba dobtál egy almát a pultról, és miután végre kész lettél, szinte kilőttél az ajtón és meg sem álltál az egyetem minden más ház fölé magasodó épületéig.
Amikor végre az aulában voltál, az ott lézengő pár ember látványára megnyugodtál. 7:55 – olvastad le a telefonod kijelzőjéről az időt. Lassan fújtad ki a levegőt. Még volt pár perced, ezért odamentél a pár méterre lévő kávéautomatához, hogy pótold a reggeli rohanásod miatt elmulasztott napi kávé adagod hiányát.
– Elnézést! – szólított meg valaki.
– Igen? – fordultál meg.
– Meg tudnád mondani, hogy hol van a nagy előadó? – kérdezte az ismeretlen. Még soha nem láttad, bár nem mintha az egyetem minden hallgatóját látásból is ismernéd. Teljesen elveszettnek nézett ki, és hogy nem tudta, hogy hol van az egyetem legnagyobb előadó terme, ebből arra következtettél, hogy biztosan egy új hallgató, aki átkérette magát. Egy biztató mosolyt küldtél felé.
– Persze! Nekem is ott lesz órám. Szóval ha vársz egy percet, akkor akár mehetünk is együtt. – böktél a készülő kávéd felé, mire a fiú csak egy kedves mosollyal egyezett bele a dologba. Megrántotta a vállán lógó laptop táska pántját, miközben nézelődött az aulában.
– Új vagy? – kérdezted.
– Mondhatni... – felelte, mikor végre rád nézett. Akkor nézett meg először jobban magának. – Milyenek szoktak lenni az órák? – utalt a mai első órátokra, mire kelletlenül elhúztad a szád sarkát, ahogy rágondoltál, hogy milyen szenvedés fog rátok várni másfél órán keresztül.
– Az óra még csak érdekes lenne, de Mr. Kim... Az óra tömény gyötrelem. – kezdted. Összeráncolt homlokkal nézett rád, mire leesett, hogy lehet nem a legelső napján kéne a kedvét szegned. Majd megtapasztalja magától is. – Úgy értem... Bocs, nem akartam már most elvenni a kedved, az egésztől.
– Semmi baj. – nevette el magát. – Remélem idén jobb lesz, úgy hallottam új tanárt kapunk.
– Tényleg? – csillantak fel boldogan a szemeid, megragadtad a kávédat, és elindultál az új sráccal az oldaladon az előadó felé. Egy fokkal nagyobb kedvvel álltál hozzá a mai naphoz, mint ahogy idáig.
Az előadó csurig volt. Lábujjhegyre állva kerested a barátodat, akivel együtt vettétek fel az órát, hogy idén is együtt szenvedjétek végig. A tömegben nem messze tőletek egy kar a magasba lendült, mire intettél a barátodnak, hogy mindjárt mész.
– Köszönöm a segítséged! – mondta a srác, mikor szembefordultál vele. – Majd óra végén kíváncsi vagyok, hogy mit gondolsz az új tanárról és az előadásáról. Esetleg beavathatnál később, hogy a tárgynál mire kell számítani egy kávé mellett. Mit szólsz? – kérdezte kedvesen. Bólintottál, majd elköszöntetek egymástól.
Bocsánatkérések közepette oldalaztál oda a számodra lefoglalt székhez.
– Szia! – köszöntetek egymásnak egyszerre a barátoddal.
– Ki volt a srác? – kérdezte tőled lényegre törően, de te csak megrántottad a válladat.
– Csak egy új diák, akinek segítettem.
Gyors előkaptál a táskádból egy üres füzetet és egy tollat, mire a tanári asztal felé fordultál, de nem azt láttad ott, amit vártál. Mi a francot keres ott az előző srác?
– Üdvözlök mindenkit! – szólalt meg. – Ettől a félévtől kezdve én fogom oktatni a tárgyat. Remélem az órával kapcsolatban fenntartott minden előítéletüket sikerül lerombolnom, és nem lesz az órám egy tömény gyötrelem. – nevette el magát, miközben a nemrég te szádból elhangzó mondatot idézte.
Csak lefagyva bámultál a srác – aki mint kiderült az új tanárod – szemeibe az előadón keresztül. Ott akartál elsüllyedni szégyenedben.
– Hát ezt nem hiszem el...
– Téged... Téged átdobott, mint szart a palánkon. – nevetett fuldokolva a melletted ülő barátod. A tenyeredbe temetted a vörös arcodat, és azon járt az eszed, hogy hogyan fogod így túlélni a félévet. Mert azon a napon semmi sem úgy történt, ahogyan azt te eltervezted.
Ki az új tanárod?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
