A történetben depresszió és öngyilkossági kísérlet szerepel, aki nem bírja/szereti az ilyet, az most hagyja ki ezt a részt.
A többieknek jó olvasást!
Válassz egy képet!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hogy lenne a legcélszerűbb eltűnni ebből a világból? Rengeteg ötlet fordult meg a fejedben, de aztán egyiket sem valósítottad meg. Már hónapok óta foglalkoztatott a gondolat: milyen lenne ez a hely nélküled? Mindig arra jutottál, hogy nem változna semmi. Minden folyna tovább a saját kis medrében, senkinek nem hiányoznál, senkinek az emlékezetében nem élnél sokáig.
Úgy érezted, hogy ez így rendben is lenne. Ha te nem lennél, mindenkinek könnyebb lenne, ahogy neked is. Annyiszor elképzelted, hogy milyen lenne, ha egyszer csak véget érne az életed. Körbeölelne a fekete sötétség és talán végre meglelnéd azt a békét, amire mindig is vágytál. De bíztál benne, hogyha még egy kicsit kitartasz, akkor minden jobbra fordul. Hogy ez a sok negatív gondolat csak átmeneti, ahogy minden rossz dolog is, amik történtek veled egy ideje.
De aztán te is elértél a tűrőképességed határához, és azt gondoltad, hogy a gödör aljáról már nem tudsz kimászni, ha pedig mégis, akkor bármelyik pillanatban visszazuhanhatsz, és kezdődhet minden szenvedés előről.
A szél belekapott a hajadba, miközben elfehéredő ujjakkal szorítottad a híd korlátját. Az elméd tompa volt. Már nem akartad ezredszerre is végiggondolni a dolgokat, hátha valami apró reménysugár eltántorít a célodtól. Már nem akartad ilyen hamis tévképzetekkel hitegetni magad. Nyugalomra vágytál.
A szürke járdán apró vizes foltok jelentek meg, ahogy elkezdett esni az eső. Legalább az ég megsirat, ha már más nem. Ennek gondolatára láttad úgy, hogy eljött az idő. Jobb lábad átemelted a korláton, mire lovagló ülésben ültél a hideg fémen. Alattad a folyó sebesen száguldott, a víz hangosan morajlott. A szemedet becsuktad egy reszketeg sóhaj kíséretében.
– MIT CSINÁLSZ?
Egy meleg kéz határozott mozdulattal rántott le a korlátról, mire fájdalmas kiáltással estél a vizes betonra. Elkerekedett szemekkel néztél életed megmentőjére, vagy ahogy abban a pillanatban te érezted, életed megkeserítőjére.
– Te mit csinálsz! – kiáltottál rá ingerülten a veled szemben ülő idegenre.
– Nem adhatod fel ilyen könnyen! Mi értelme, ha csak ilyen egyszerűen eldobod az életed?! – mellkasa hevesen emelkedett fel-le a férfiból kitörő indulatoktól. – Hát nem gondolsz azokra, akiket magad mögött hagynál?!
– Nem hiányoznék senkinek... – suttogtad magad elé. Ekkor gördült végig az arcodon az első könnycsepp, amit sok másik követett.
– Lehet, hogy most így érzed, de ez egyáltalán nem igaz!
Dacosan ráztad meg a fejed. Az nem igaz, amit ő mond.
– Igenis így van! – kúszott hozzád közelebb, és óvatosan a kezei közé vette a jéghideg kézfejed. – Hagyd, hogy segítsek! Velem megoszthatod minden gondolatod. Meghallgatlak!
Talán erre az egy aprócska szóra volt szükséged, aminek hallatán keserves sírás formájában szakadt fel belőled a hosszú idő óta gyűjtögetett feszültség, félelem és kétely. Az eső is egyre gyengébben szemerkélt, és kezdett kitisztulni az idáig sötét felhőkkel tarkított kék ég. A könnyeid is lassan elapadtak mert tudtad, hogy egyszer a te életedben is eljön a pillanat, amikor kitisztul az ég.
Ki volt a megmentőd?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
