Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
A park tömve volt emberekkel. Nem is csoda, mindenki ki akarta használni az utolsó őszies napokat, mielőtt beköszönt a hideg tél.
Te is már legalább fél órája ücsörögtél az egyik padon egy hosszú séta után, arcodat a Nap felé fordítva, a kutyád pedig a fejét az összekulcsoltlábfejeidenpihentette. Abban a pillanatban elképzelni se tudtál volna kellemesebb szombat délelőttöt.
– Úristen, ott vannak! Az Astro! – kiáltotta valaki tőled pár méterre, és egy kisebb tömeg viharzott el előtted. A hangra nem csak te kaptad fel a fejed, hanem a kutyád is, a következő pillanatban pedig már csak egy nagy rántásra lettél figyelmes, mire ösztönösen eresztetted el a kezedben tartott pórázt.
– Állj, ne fuss el! – kiabáltál a kutya után, mikor végre felfogtad, hogy mi is történik. De a felszólításod süket fülekre talált, és csak még gyorsabban kezdte el szedni a lábait.
Hiába futottál az állat után, nem tudtad utolérni. Már csak pár méter választott el a tömegtől, ahol utoljára láttad a kutyád, mielőtt eltűnt a szemed elől.
– Bocsánat, elnézést! – vágtál keresztül az embereken sűrű bocsánatkérések közepette, de az utána éled táruló látványra nem számítottál.
A kutyád egy ismeretlen fiú arcát nyalogatta, miközben szinte félig rajta feküdt.
– Mit csinálsz? Elég! – ragadtad meg az állat pórázát, amikor felocsúdtál a kezdeti sokkból, utána szorosan átölelted a nyakánál fogva, így próbálva távoltartani a földön nevető fiútól.
– Elmondhatatlanul sajnálom! De tényleg! – néztél bűnbánóan a most már ülő fiúra.
– Semmi baj! Mindig örülök az ilyen lelkes rajongóknak! – simogatta meg a farkát boldogan csóváló állat fejét.
Melyik Astro tagot teperte le a kutyád?
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
