Kpop Dating Doors

#31 Shinee

Válassz egy képet!

Mégis hogy kerültél oda? Eredetileg nagyon vártad a pénteket, de amikor ott voltál végre a várva várt bulin, úgy érezted, hogy nincs is ott a helyed. A legjobb barátod nagy társasági ember, rengeteg ismerőse volt, szinte minden héten szerzett magának új barátokat, amin te már egy idő után már meg sem lepődtél. Ő ilyen volt és kész.

Viszont te teljesen az ellentettje voltál. Jobban szeretted először kiismerni az embereket, és csak utána megnyílni nekik szépen lassan. Jóval lassabban is szereztél barátokat, de így érezted magad jól, és végül olyan baráti kört alakítottál ki magad körül, akiket igazán szerettél és bármikor számíthattatok egymásra.

Így amikor belekeveredtél a barátod cseppet sem hasonló gondolkodásmódú társaságába, megbántad, hogy egyáltalán megfordult a fejedben, hogy ez egy jó buli lesz. Kényelmetlenül érezted magad, de próbáltad nem kimutatni, nehogy a legjobb barátod emiatt rosszul érezze magát, esetleg felajánlja, hogy hazamenjetek. De ő olyan jól érezte magát, nem akartad elrontani a kedvét csak azért, mert te ilyen voltál.

– Felelsz vagy mersz? – bökött feléd az egyik hosszú szőke hajú lány. Hiába próbáltál idáig meghúzódni, a hallgatásod csak még jobban felhívta rád a többiek figyelmét.

– Felelek. – válaszoltad kelletlenül, belül pedig imádkoztál, hogy valami kíméletes feladatot kapjál. De az égiek nem hallgattak meg.

– Unalmaaas... – szólaltak meg többen is, mire kelletlenül lehajtottad a fejed.

– Jó, akkor merek. – hajoltál meg a többség akarata előtt, bármennyire is nem akartál. Úgy döntöttél, inkább sodródsz az árral.

– Na lássuk csak... – esett gondolkodóba a lány, és egy széles mosollyal bámult egyenesen rád. – Csókolj meg valakit a szobában!

Lefagyva bámultál a lányra. Na még mit nem! Nincs az az isten, hogy te lekapj valami vadidegent. De amikor körbejárattad a szemed a többieken, senki sem nézett vissza rád olyan megrökönyödéssel, ahogy ne nézhettél rájuk. Talán egyedül a legjobb barátod szeme csillogott aggódóan, de inkább gyorsan elkaptad róla a tekinteted, nem akartad elrontani az estéjét.

– Nem mered megtenni? – kérdezte nevetve a szőke hajú lány, mire te dacoson megemelted a fejed. Bármennyire is gáz a feladat és legszívesebben világgá mentél volna, nyugodtan megtehetted, nem mintha bárkinek is valami baja lett volna belőle. Mindenki tudta, hogy ez csak egy játék, ezért próbáltad te is ugyanígy felfogni a dolgot.

– Dehogynem! Az első embert meg fogom csókolni, aki belép azon az ajtón! – mutattál a bejárati ajtóra.

Remélted, hogy senki nem fog már jönni. A buli már ment egy jó ideje, szóval aki akart jönni, az már valószínűleg ott volt, aki pedig csak ki ment levegőzni, az a hátsó udvarra vezető ajtót használta. De nem volt ilyen szerencséd.

Két perc sem telt el, mire a bejárati ajtó lassan kinyílt, és egy idősebb fiú lépett be rajta. Ledobta a kabátját az ajtó mellett kihelyezett székre, amin már egy kisebb hegynyi kabát volt feltornyozva, majd odament egy pár fiúból álló társasághoz, ahol mindenkivel kezet fogott.

– Tiéd a pálya! – nevetett fel veled szemben a szőkeség, mire te összeszedve minden bátorságodat indultál meg a fiú felé. Próbáltál minden gondolatot száműzni a fejedből, mielőtt még meggondoltad volna magad. Bár nagyon vonzott az ötlete annak, hogy sarkon fordulj, és inkább a bejárati ajtóhoz sétálj, majd egyenesen hazamenj.

– Ne haragudj! – kocogtattad meg a fiú vállát, mire kérdő tekintettel fordult feléd.

Két kezed közé vetted az arcát, majd egy határozott mozdulattal tapadtál az ajkaira. A meglepődöttségtől egy aprócska hang csúszott ki a száján, mire te egyből észbe kaptál és elhátráltál tőle. Nem mertél a szemébe nézni. Egy helyben toporogtál, nem tudtad, hogy mit is mondhatnál neki, szóval inkább megfordult, és a mosdó felé vetted az irányt. A felelsz vagy merszező társaság hangos üdvrivalgásban tört ki, amikor elhaladtál mellettük. De téged nem érdekelt, egyedül az járt a fejedben, hogy ilyet soha többé nem csinálsz csak azért, hogy másoknak megfelelj.

A tükörben bámultad a még mindig kicsit nedves arcodat. Egyáltalán hogy volt ehhez merszed? Mérlegelted magadban, hogy mit mondj majd, ha összetalálkozol a sráccal, amíg eléred a kijáratot, mert abban biztos voltál, hogy ezután fogod magad és hazamész, otthon bevackolod magad az ágyadba, és pár napig ki se bújsz onnan. Vagy úgy örökre.

– Szia! – szólított meg egy hang az ajtóból. Oda sem mertél nézni, ki tudja, hogy milyen beszólást kapsz az előző kis akciód után.

– Hali. – felelted, miközben mégis rápillantottál az ismeretlenre, majd mikor megláttad, hogy az a srác áll az ajtóban, akit vagy öt perccel ezelőtt simán csak lekaptál, azt kívántad, hogy bár nyelne el a föld.

– Tudom, hogy ez így elég fura az előbbi után, de lenne kedved velem sétálni? – hitetlenkedve bámultál a srácra.

– Ez most valami vicc? – kérdezted kínosan felnevetve. Körbefordultál, hogy valakit meglátsz-e, aki titokban kamerázza az egészet, vagy csak egy jót röhög rajtad.

– Igazából én is azt kaptam feladatnak, hogy csókoljak meg valakit.

– És?

– Gondoltam mielőtt megteszem, megismernélek. – vakarta meg zavartan a tarkóját egy édes mosoly kíséretében. – Nem olyan vagy, mint a többiek.

– Ebben száz százalékig egyetértek.

– Szóval mit szólnál, ha lelépnénk, ismerkednénk egy kicsit, aztán eldöntöd, hogy mi legyen a feladatommal.

– Mi van, ha nemet mondok? – kérdezted.

– Akkor sajnos buktam a feladatot. – vonta meg a vállát egyszerűen.

– Nem csókolnál meg senki mást helyettem? – nemlegesen megrázta a fejét.

Pár pillanatig csendben bámultál rá, de már akkor tudtad, hogy igent mondasz neki. Egy ilyen édes ajánlatra nem lehetett nemet mondani, még annak ellenére sem, hogy még mindig rosszul érezted magad az előző tetted miatt. Széles mosolyra húztad a szádat, és elindultál, hogy összeszed a cuccodat.

– Akkor mehetünk? – nevettél fel, mikor megláttad a fiú meglepődött, de mégis boldog arcát. Talán mégsem volt olyan katasztrofális ez a buli, mint ahogy annak indult.

Kit csókoltál meg?

Kit kaptál? ❤️