"Esze ágában sincs felébreszteni; ahogy végigtekint rajta, elfogja egy keserű érzés, miszerint a fiatalabb éjszakánként nem sok időt tölthet az álomvilágban, ha most ilyen könnyen magával ragadta, és nem moccan meg semmilyen külső hatásra.
Tudni aka...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Taehyun próbálva visszatartani a sírást, lassan maga mellé helyezi a laptopot; ahogy még egyszer rápillant, egy mély pislogás kíséretében nyel egyet. Egyetlen könnycsepp gördül le porcelán-arcán, majd hull pulóverére egy sötét pontot hagyva.
Kiüresedett tekintettel fordul Beomgyu felé, de ezúttal nem veszi fel a szemkontaktust, sokkal inkább maga elé mered, az idősebb pedig rejtett kíváncsisággal figyeli társát. Bizonytalanul a szőke kezéért nyúl, ámbár a másik hirtelen rántja el előle, továbbra sem nézve rá, így beletörődően biccentve egyet helyezkedik vissza.
- Ő Soobin, a legjobb barátom... volt négy éven át. - Ahogy a fiatalabb gyenge hangja felcsendül, barátja az összes figyelmét neki szentelve vizslatja. - Július negyedikén öngyilkos lett, nekem írt utoljára, és amikor nem válaszolt, rohantam hozzá... de már késő volt, ott feküdt a kádban. - Beomgyuban bennereked a levegő, és a mellkasában is egy tompa nyomást érez, ahogy a vele szemben ülőt hallgatja, aki egy pillanatra felpillant rá, de azzal a lendülettel vissza is hajtja a fejét. - Pár nap után egyből fel akartam állni, és azt játszottam, hogy jól vagyok, amíg egyszer össze nem roppantam... Akkor kezdődött ez az egész pánikbetegség, amely mellett a depresszió és az étkezési zavarok szélén is állok. Ekkor festettem szőkére a hajam, és iratkoztam át ebbe az iskolába, hátha ezzel szép lassan el tudnám felejteni őt, de teljesen sosem fogom.
Az a megtört mosoly, amit felé villant, ahogy felemeli a fejét, mélyen az idősebb fiú emlékezetébe égett, Taehyun történetével együtt. Így már értelmet nyer, amikor álmában Soobin nevét suttogta, a gyertya és a felirat a polaroidon, mellette még sok-sok más részlet a személyiségéből; a túlságos féltése, valamint a feltétlen hűség és figyelem, amit mindig felé irányít.
Arra lesz figyelmes, hogy a szőke lassan közelebb kúszik hozzá, és egy erőtlen mozdulattal átkarolja a nyakát, arcát pedig a vállára fekteti. Beomgyu lesokkoltan a dereka köré fonja karjait, majd gyengéden ringatni kezdi a fiatalabbat, aki csak kimerülten tengődik az ölelésében.
- Mindig itt leszek veled, Taehyun. Tudod, hogy nem vagyok egy Földre szállt angyal, de igyekszem veled máshogy viselkedni - mondja halkan a fekete hajú.
- Nem is kell annak lenned. Csak te ne hagyj el. - Lassan eltávolodva Beomgyutól lefekszik, ám őt is maga mellé húzza, aztán nemes egyszerűséggel hozzábújik. - Mesélhetek még? - kérdezi reménytelien felpillantva az idősebbre, aki erre egy hirtelen ötlettől vezérelve a szőke selymes tincsei közé vezeti, majd gyengéden játszani kezd velük. Érzi Taehyun apró rezzenéseit az érintései alatt, és ez a fiatalabb elégedett mosolyával együtt számára is megnyugvást nyújt.
Enyhén déjà vu érzése támad, de már nem hozza zavarba a szituáció, megértette, hogy időnként le kell vetkőznie a megszokott normáit ahhoz, hogy igazán jó barát legyen.
- Amit csak szeretnél - válaszol halkan, továbbra is a másik haját piszkálva.
- Hát... Soobin kicsit olyan, mint te - motyog a fiatalabb, Beomgyu mellkasára fektetve a fejét, és az egyik karját át is veti a teste felett. - Ő sem volt a legjobb barátságban a tanulással, azt tettette, hogy nem érdekli, de belül nagyon is. Végül már nem tudta elfogadni, hogy a próbálkozásai ellenére is rossz jegyeket szerez. A szülei mindig kiabáltak vele emiatt, és néha a suliban is bántották. Ezért lehet hülyeség, de féltelek - jelenti ki hirtelen panaszos hangon, mire az idősebb furcsállva, ugyanakkor szomorúan pillant le rá. - Nem akarom, hogy... úgy járj, mint ő. És lehet, hogy sosem tennél ilyet, de amikor megláttalak Kaijal veszekedni, aggódni kezdtem. Ezért szólítottalak meg, és ezért nem akarom, hogy akármiért is okold magad, vagy bajod essen. Nem akarom, hogy oda juss, mint Soobin, vagy mint én.
A mondat melankolikus csendet hagy maga után; Beomgyu csak sokkoltan simogatja a fiatalabb fejét és hátát, míg Taehyun valamennyit szorít az ölelésén, ahogy barátja kicsit szapora szívverését hallgatja, és minden egyes mozzanatukból lerí, hogy ezek után eszük ágában sincs elengedni egymást - hiszen mindkettőjüknek szüksége van a másikra.
Ki tudja, talán két problematikus ember együtt erősebbé válhat.
