"Esze ágában sincs felébreszteni; ahogy végigtekint rajta, elfogja egy keserű érzés, miszerint a fiatalabb éjszakánként nem sok időt tölthet az álomvilágban, ha most ilyen könnyen magával ragadta, és nem moccan meg semmilyen külső hatásra.
Tudni aka...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Utálom a matekot. Utálok felelni. Kétszer hibáztam tíz perc alatt - magyaráz csalódottan és dühösen padtársának Beomgyu az általa legkevésbé kedvelt óra utáni szünetben. -, és hallgathattam azt még öt percen át az egész osztály előtt, hogy ennyi erővel indulhatok is a hajléktalanokhoz, mert előbb-utóbb ott lesz a helyem. Megérte Yeonjunnal pont ezt az anyagot tanulni tegnap két órán át. Elegem van - fekteti le fejét a padra egy hangos koppanás kíséretében.
Taehyun egy ideig csak résnyire elnyílt ajkakkal és kerek, tanácstalan szemekkel figyeli társát, gondolkodva, mit is csináljon, hogy megnyugtassa őt.
- Tudod, ha tényleg becsületesen készültél rá, és így sem sikerült, ne hibáztasd magad. Mindig van új lehetőség - szólal meg végül olyan halkan, hogy csak ők ketten értsék, amit mond, miközben a lehető legbizonytalanabb mozdulattal végigsimít a sötét hajú hátán.
Erre a másik hirtelen oldalra fekteti a fejét, így pillant fel a szőkére.
- Nem hibáztatom magam, csak igazságtalan, hogy akár teszek érte, akár nem, nem lesz jobb, és kezdem azt tervezni, hogy feladom. Megyek az utcára, úgyis hülye vagyok, nem illek ide. Sosem voltam a matektanárok kedvence, és csodálkozom, hogy egyáltalán eddig békén hagyott-
- De pont azt csinálod - mondja halál nyugodtan, ám kifejezetten határozottan Taehyun. - Figyelj már rám, és ne okold magad!
Ahogy felemeli a hangját, egyből ijedten hátrahőköl; ám ez a mondat egy jó időre Beomgyu emlékezetébe égett. Valamiért örül annak, hogy a (mint kiderült) fiatalabb rá kiáltott, ugyanakkor az összezavarodott arckifejezése mindent elárul arról, mennyire is meglepte őt az imént.
- Bocsáss meg, nem akartam... Pont én, akivel nem lehet hangosan beszélni, ilyet csinál... Ne haragudj - harapja be alsó ajkát, és a kezét is fénysebességgel elveszi barátja hátáról.
Beomgyut belül elönti a pánik, hogy esetleg ez az eseménysorozat egy rossz élményként fog elraktározódni társa emlékezetében, pedig mindössze annyit tett, hogy teljesen jogosan felemelte a hangját, és elmondta a véleményét... Mindezt ismét az ő elviselhetetlen személyisége miatt.
Nehéz nem magát okolnia.
- Semmi gond, felejtsük el, hogy egyáltalán kiakadtam, jó? - vesz vissza az indulataiból, ahogy beszélni kezd, de Taehyun félelemmel teli tekintete nem változik. - Nem csináltál semmi rosszat. Hidd el - hajol közelebb hozzá, és mélyen a szemébe néz, hogy szavai biztosan eljussanak a másikhoz. - Rendben? - kérdezi, barátja pedig csak egy félig-meddig határozott bólintással reagál, majd óvatosan a táskájához nyúl, és kivesz belőle egy ételhordót.
Még egy furcsaság: ő az egyetlen ember az ismeretségi körében, aki nem a menzán ebédel, hanem a szinte üres osztályteremben marad a hosszú szünet folyamán is. Bár miután kiderült, hogy pánikbeteg, ez igencsak logikus lépésnek tűnik a rohamok megelőzésében.
- Te nem mész enni? - pillant oldalra a fiatalabb, társa pedig lassan megrázza a fejét.
- Nem vagyok éhes - válaszol, próbálva semmilyen kételyt nem hagyni az állítása után, hiszen őszintén beszél; bár emellett fontosabbnak érzi Taehyunnal maradni, mintsem egyedül hagyni a labilis mentális állapotával.
A szőke egy ideig csak maga elé meredve rágcsál, míg Beomgyu próbálva kiüríteni a fejét, és kicsit feltöltődni a hátralévő három tanóra előtt, hátát a falnak támasztja, és lehunyja a szemét; mígnem halk csörgésre lesz figyelmes, valamint barátja bizonytalanul bökdöső ujjaira az alkarján.
Szemhéjait felnyitva társára emeli a tekintetét, aki ekkor már mind a két kezével egy tábla csokoládét igyekszik kibontani, amikor pedig sikerül, a felét letöri, és felé nyújtja.
- Legalább ennyit egyél. Tesi is lesz még ma - mosolyog rá, mire a sötét hajú is ugyanezt teszi, majd halkan megköszönve az édességet, elveszi azt.
