Kézilabda vagy szerelem?

2

-Ejj Lakatos! Titeket is idefújt a szél?- Herczeggel üdvözlésképp kezetfogtunk.- Ott ülünk hátul, Hanna és Lexus előtt.

-Tökéletes.-levágtam magam a lányok elé és hátrafordultam.- Sziasztok! Mi a pálya?

-Minden okés.- szinte egyszerre válaszoltak, mire mind a hárman elnevettük magunkat.- Régóta vártam már ezt a napot, most még is izgulok.- Alexa folytatta. Vele nem volt alkalmam nagyon megismerkedni, de elég tehetségesnek tartottam. A srácokkal is elég jól kijön.

-Miről folyik a csevely?- Ákos vetette magát le a mellettem lévő székre.- Már udvarolsz is Ád?

-Nyilván..-ezt le is tudtam egy szemforgatással.  Mióta megdicsértem gólyatáborban, hogy milyen szépen lő, folyton megragadják az alkalmat, valami csípős beszólással.

Lassan a többiek is ideértek. Még a másik ikerpárt vártuk, Szűcséket, Andrást és Dorinát.

-Mit gondoltok, hogy lesz a felosztás? Kik esélyesek a CSK. szerepére? - Linett gondolatai szárnyra keltek és körbehálóztak minket.

-Jó esélyt látok rá, hogy az egyik kapitány Alexa vagy Ádám lesz,  a másik pedig Lőwy.- Lara figyelembe vette a gólyatáborban lévő játékunkat és ez alapján gondolkozott.

-Akárhogy is, Ádámnak és Alexának eggyütt kell lennie. Hihetetlen jól kiegészítitek egymást.-Miklós bíztatóan Alexára mosolygott, mire vizslatni kezdtek minket.

Mindenki beért a terembe, már csak egy szék állt üresen. Kozma Dorináé.

-Jó reggelt Srácok! - Zoli bácsi lépett be a terembe. Előresétált egészen a tanári asztalig, lepakolt és ránk nézett.- mostmár szeretnék egy kis csendet kérni. Akik elfelejtették volna szerény jómagam, amit nehezen képzelek el, de azért emlékeztetnélek titeket. Boros Zoltán vagyok, Zoli bácsi. Én leszek az osztályfőnökötök, az edzőtök, de még az a szerencse is ért titeket, hogy a matematikát is én fogom tartani az osztály egy részének.

-Edző! Nem ugorhatnánk a lényegre? Ezeket már mind tudjuk.- Várkonyinak hobbija mindenbe beleszólni, belekötni és mindenkit kijavítani.- Csak mert tudja, az idő kincs.

-Természetesen Uram!-Az "Uram" megszólításra mindenkinek mosolyra húzódott a szája- ahogy Várkonyi mondta, ezeket már tudjátok, hisz volt alkalmunk a tábor alatt megismerkedni. Mindenek előtt szeretném leszögezni, attól még, hogy egy ennyire elit iskolába jártok, ez nem azt jelenti, hogy csak a kézilabdáról fog minden szólni. Az edzések délutánonként, szerdán reggel és hétvégente lesznek. Ettől függetlenül az alap tantárgyakból is jeleskedni kell, mert ha valakinek átlagon aluli a teljesítménye, az a meccsektől való megvonással jár.

Zoli bácsi éppen folytatni készült, de egy kopogás belefolytotta a szót.- Igen?- egy alacsony, barna hajú, felhős arcú nő nyitott ajtót.

-Elnézést kérek a zavarásért, de attól tartok, hogy adódott egy kis probléma. Az egyik diákjáról lenne szó. Ha nem gond, ezt kint kellene megbeszélnünk.- Zoli bácsi bólintott és követte a hölgyet a folyosóra.

-Valaki tud valamit Dorcsiról?- Laura vette először a bátorságot, hogy megkérdezze.

Konrád egy mély levegő után választ adott Larusnak:-biztos csak elaludt, vagy közbejött egy fontos dolog .- mindenki elhalkult, hisz a kilincs lenyomódott és az ajtó ismét nyitva volt.

-Értesítsen kérem, ha van fejlemény. Még ma meglátogatom. Köszönöm.- Zoli bá ismét előrebattyogott és komoly arccal fordult az osztály felé.

-Mitörtént edző? Gond van?-mindenki tágranyílt szemekkel és visszafolytott lélegzettel várta a választ.