Kézilabda vagy szerelem?

16

Alexa szemszöge

"Reggel" kicsit később keltünk a tervezettnél. Anyáék munkaügyi ebédre mentek, én pedig elfelejtettem ébresztőt állítani. Majdnem dél volt, amikor ráeszméltem, hogy elaludtunk.

-Mibe akarsz edzeni? Van itt minden. Gyere, válogass.-kinyitottam Ákos előtt a tesóm szekrényét, aki hátrahőkölt. Na ja, nem túloztam. Tényleg minden megtalálható benne. Kivett egy egyszerű, fehér Hummel pólót, egy fekete Hummel nadrággal párosítva és egy piros zoknit, ami szintén Hummel márkájú volt. A suliba meg kötelező jelleggel mindenkinek van egy tartalék edzőcipője, most pont kapóra jön.

Csináltam két szendvicset edzés utánra, aztán már indultunk is. Vasárnap délutánhoz képest meglepően nagy volt a forgalom, ami kis késésre ad aggodalmat.

Már szinte mindenki a pályán melegített, amikor megérkeztünk. Ádámnak és Larának elkerekedett a szeme, amikor meglátták ki sétál az oldalamon. Mind a ketten felénk vették az irányt, én pedig gyorsan beslisszoltam az öltözőbe, mielőtt az a marha ideér. Larát azonban nem tudtam lerázni, leült mellém.

-Hova lettél az este? Hívtalak, írtam is, de nem válaszoltál. Egy ápolótól kellett megtudnom, hogy elmentél egy fiatalemberrel.-a fiatalember alatt idézőjeleket rajzolt a levegőbe.

-Igen.-mindössze ennyit voltam képes kinyögni. Ha most ennél többet mondok, annak biztos nem lenne jó vége.

-Ákos volt a fiatalember?-kérdés volt, mégis kijelentésnek hangzott. Most esett le neki és kezd előtte összeállni a kép.

-Igen.-a kezembe fogtam a cipőmet és a labdámat, majd gyors léptekkel elindultam a csarnokba. Szerencsémre a két fiú is ekkor ért oda a bejárathoz. Mit sem törődve velük, bent leültem egy padra és felvettem a csukámat.

-Most meg mi bajod van?-Lara karba tett kézzel sértetten nézett le rám.

-Ha azt mondanám semmi, hazudnék, márpedig ez nem tartozik a szokásaim közé.-tartottam egy kis szünetet amíg bekötöttem a cipőmet és elgondolkoztam rajta, hogy fejezzem be a mondandómat.-hagylak, gondolkozz el picit, ha pedig mégsem jut eszedbe semmi, ajánlanám figyelmedbe az ikredet, biztos szívesen felfrissíti a memóriádat.

Beálltam a többiekhez melegíteni, Larát pedig otthagytam megsemmisülve, aki olyan képet vágott, mint aki semmit sem ért. Képmutató.

A percek csigalassúsággal vánszorogtak, olyan volt, mintha az a másfél óra, soha nem akarna végetérni. Négy csoportba voltunk osztva, nagy megkönnyebbülésemre a két fiú és a lány aki hátbaszúrt, mind külön csapatba voltak tőlem.

Az edzés háromnegyedénél azonban, az edző összerakott minket két társasággá, hogy tudjunk gyakorolni. Most sajnos nem úsztam meg, Ádámot mellém osztotta. Egymás mellett ácsorogtunk, ő irányítóba, én pedig jobblövőbe. Remek.

Kétségbeesve kutattam a fejembe, miként húzhatnám ki magam a játék alól. Kis gondolkozás után, megvolt a tökéletes tervem. Odabattyogtam Zoli bához, hogy bevessem az aduászom. "Sajnálom, de megvan és nagyon görcsöl a hasam". Mint mondottam, nem szoktam hazudni, de az élet néha rákényszerít... rögtön bevette.

Felajánlotta, hogy fújhatom a meccset vagy kiülhetek a kispadra. Ekkor eszembe jutott, hogy Dorinát kiengedték a kórházból és ha minden igaz, ő is itt van. Szétnéztem, de nem láttam.

-Dorina a kondiba van, ugye?-bólintott.-Akkor bemegyek oda picit nyújtani meg trécselni.

Nem füllentettem, tényleg nyújtottunk. Meg közben bocsánatot kértem tőle, hogy nem mentem be meglátogatni. Kintről meghallottuk az edzés végét jelző sípszót és már néhányan özömlöttek is be hengerekért. Mi gyorsan megléptünk onnan és elmentünk öltözni.

Apa már kint várt rám egy adag kávéval és rögtön kinyitotta nekem a kocsiajtót, amikor meglátta, hogy jövök.

-Na, milyen volt az edzés?-kérdezte, közben pedig kikanyarodott a főútra.

-Nem volt rossz. Lightosabb, mint szokott lenni. Képzeld, Dórit kiengedték a kórházból és ma már volt edzeni. Igaz még egy ideig óvatosnak kell lennie, de ha minden igaz az első meccsünkön már játszhat.-még röptében elmeséltem neki az edzés többi részét, (igyekeztem kihagyni, hogy miként mentettem ki magam a meccsezés alól) aztán már otthon is voltunk.

A délután többi részét filmnézéssel töltöttem és átnéztem a holnapi dogára a matekot. Nem sokkal később, azon kaptam magam hogy beesteledett.

A fürdést nem siettem el, a vacsorát pedig kihagytam és bedőltem az ágyba. Nem tudtam megállni, hogy be ne kapcsoljam a Wifit.

"27 új értesítés"

Lakatos Lara: "Nézd gőzöm sincs, hogy mi bajod van. Semmi rosszat nem tettem, szóval nyugodtan beszámolhatnál róla, miért nem állsz velem szóba.🙄"

Lakatos Ádám: "Hogy értetted, hogy frissítsem fel a memóriáját? Ha valami problémád van vele, oldd meg de engem ne keverj bele!!"

Krausz Ákos: "Finom volt a szendvics, köszi"

A többi, pedig instagrammról jött, vagy az MKSZ legújabb hírei voltak. Leraktam a telefonom és a fal felé fordulva elaludtam.