Ádám szemszöge
-Normális vagy te állat?-azon nyomban lelöktem magamról a vérző fiút és odaguggoltam Alexához. Rögtön kijózanodtam, ez nem volt kérdés.-Hívta már valaki a rohadt mentőket?-Az ütéstől elájult és most meg se moccan.-A kurva életbe!-a kezembe kaptam és mit sem törődve a részeg tömeggel és kivittem a friss levegőre.-Jézusom, vérzik a feje!-Lara kétségbeesetten fogta meg a vértől ázott haját.
-Ezért még megöllek te szemét! Mit gondoltál, hova lököd?-felálltam és gyilkos léptekkel tartottam Ákos felé.-Mi volt a kurva elképzelés?-Latzer a vállamra tette a kezét, majd erősebben tartott, hogy ne itt helyben nyírjam ki Ákost.
-Fiúk, ezt később! Mindjárt itt a mentő, rendőr is lesz vele, ne azt lássa hogy megint egymáson fetrengtek. Ezért is fogtok kapni, nem kell még rá egy lapáttal.-igaza van, de kit érdekel mit kapok ha baja lett? Kisebb bajom is nagyobb, mint a rendőrség. Ha bármi komolyabb sérülése lesz a lánynak, Isten legyen a tanúm, de megölöm ezt a férget.
Nem telt bele tíz percbe és már meg is érkezett a díszkíséret. Ákost és engem a rendőrautóba ültettek, Alexát pedig hordágyon rakták be a mentőbe.
"Ha bármi baja lesz..." csak ez járt a fejembe, mióta eljöttünk onnan. Vajon jól van? Add Istenem, hogy gyorsan felépüljön.
-Nos?-rántott vissza a jelenbe a rendőr kérdése. Jól elkalandozhattam, észre sem vettem hogy itt van. Mikor jött be? Nevetségesen fest abban a kék egyenruhában, amit kicsit elszabtak.
-Egyszer már elmondtam hogy mi történt, nem fogom újra levázolni.-válaszomon mindenbizonnyal meglepődött, hisz nem olyan képet vágott, mint amire számítottam.
-Rendben. Mind a ketten elmehetnek, mivel kiskorúak és eddig még semmilyen balhéba nem keveredtek. Legközelebb nem akarom Önöket itt látni, mert azt nem ússzák meg ennyivel.-közölte lekezelően és betömött egy újabb fánkot a szájába.
Latzer a kapitányság előtt várt és intett hogy szálljak be az autóba.-Hogy van?-kérdeztem rögtön, mielőtt bármit mondhatott volna.
-Nem voltam bent nála, mert gondoltam látni akarod és nem tudtam mikor végeztek a rendőrségen.-bólintottam és hátradőltem a székben.-Kaptatok valamit?-kérdezte pár perccel kesőbb, megtörve a csendet.
Megráztam a fejem.-nem, de fix hogy a részemről ennyivel nem ússza meg. Mégis hogy gondolta ezt? Egy lányt megütni?
-Nem akarok a védelmére kelni, de először is te kezdted, másodszor pedig nem ütötte meg csak hátralökte.-leparkolt a kórház előtt és leállította az autót.
-Pont elég volt hogy meglökte.-bevágtam az ajtót és Alexa keresésére indultam.
-Második emelet, 19-es szoba.-az ápoló elejtett valami mosoly féleséget, de nekem az se ment, ezért csak durván biccentettem.
Meg se vártam a liftet, hármassával szedtem a lépcsőfokokat. Nehezen ugyan, de megtaláltam a szobát. Kellett egy kis idő mire sikerült benyitnom, de megbántam.
Egy izmos, festett hajú pancser ült az ágy szélén és éppen kisimított egy ticset Lexa szeméből. Csak néztem őket ahogy ott ücsörögnek, el is felejtettem hogy nem vagyok láthatatlan. Lefagyva álltam ott, hisz nem tudtam ki ez.
El akarok tűnni innen, erről az átkozott bolygóról. Csak repülni el a messziségbe, egyedül.
Az eddig jól elszórakozó tekintetek rám siklottak és Alexa arcáról rögtön lefagyott a mosoly. A srác is kapcsolt, valószínűleg leesett neki, hogy nem én vagyok Rómeó.
-Sziasztok. Rosszkor jöttem?-kérdeztem egyhelyben toporogva.-Hogy vagy?-leültem egy közelben lévő székre és bámultam, mint borjú az új kapura.
-Jól, köszi.-a mosolya rögtön visszatért és beragyogta a szobát. Istenem milyen aranyos.. várj, mivan?!-te hogy vagy?
-A rendőrségen helyrerakták az arcomat és elküldtek később röntgenre, mert szerintük elrepedt a kezem.-a feldagadt, kékeszöld kezemre pillantottam és megpróbáltam ökölbe szorítani, de nem ment.-Lara hol van?-kérdeztem, hogy oldjam kicsit a hangulatot.
-Életmentő módjára átszaladt a mekibe, valószínűleg még úton van.-felnevettünk mindannyian, hogy még ilyenkor is a kaján jár az esze. Kicsit megnyugodtam, hogy csak ezért hagyta itt, de akkor se tetszik az ötlet, hogy ezzel a sráccal volt kettesben. Egyáltalán miért érdekel?
Nem sokkal később ismerős arcokkal és számomra idegen tekintetekkel telt meg a szoba. Kezdtem kívülállónak érezni magam, ezért úgy döntöttem lemegyek megnézetni a kezemet aztán hazamegyek.
Észrevétlenül surrantam ki a kórteremből és egyenesen a körpult felé igyekeztem, de ekkor valaki olyanba botlottam bele, akihez most a legkevésbé van kedvem.
Sziasztook! Kicsit késve, de meg is érkezett az új rész. Szeretném megköszönni, hogy már 800+ megtekintés van a munkámon.😻
Btw: szerintetek kivel találkozhatott Ádám?🤭
Eddig kicsit össze-vissza volt, nem igazán történt semmi, de most kezdenek csak érdekes dolgok történni.
YOU ARE READING
Kézilabda vagy szerelem?
RomanceA Kosársuli által ihletett, kitalált történet. Morovits Alexa egy nem hétköznapi középsikolába jár. Ez egy kézilabdára szakosodott sportiskola. Ádámnak már az első nap megakad tekintete Alexán. Furcsa érzés keríti hatalmába, amikor a lánnyal beszél...