Kézilabda vagy szerelem?

13

Alexa szemszöge

Percekkel ezelőtt amikor Ádám benyitott a szobába, kicsit megijedtem, hisz nem tudtam még mindig abban az állapotban van-e, mint a bulin. Semmi kedvem nem volt hozzá, hogy itt veszekedjünk.

A szék ahol az előbb az említett alak kuporgott most üresen álldogál. Körbenéztem a szobába, de hiába, elment.

Próbáltam mindenkivel jópofizni és percenként elismételni, hogy jól vagyok, de nagy megkönnyebbülés volt, mikor az ápoló kiküldte őket, mert "pihennem kell."

Lara már majdnem egy órája hogy elment kajáért, de még mindig nem hallottam felőle. Tudom, hogy kivárná a nagy sort ha rólam lenne szó, de legalább egy sms-t írhatna, hogy ne aggódjak.

Nem is baj hogy kicsit egyedül vagyok, mert így van egy kis időm gondolkozni. Mostanában nem gondolkoztam a körülöttem lévő dolgokon, nagyon észre se akartam venni őket. Ezért nem tűnt fel különösebben Ákos és Ádám új személyisége sem.

Amint alkalmam lesz rá, elbeszélgetek a fiúkkal, mert ez így nem állapot. Érzem, hogy titkolnak előlem valamit és ez nem tetszik. Ha pedig rólam van szó, akkor jogom van tudni.

Szeptember óta, mintha kicserélték volna a két srácot. Ákos került ahogy csak tudott, ha sor került rá flegmán válaszolt, Ádámmal pedig mindenről el tudtam beszélgetni óra előtt, edzésen is simán kisegítetett. Mostanra pedig az ellentéteikké változtak.

Az ajtón halkan kopogtak, ezzel jelezve számomra, hogy túlságosan elmerültem a gondolataimba, mert nem tudnám megmondani mikor mentek ki a többiek.

-Igen?-nagyot néztem amikor Ákos kukkantott be véraláfutásos, felszakadozott arccal.-Gyere.-szegénynek szépen elintézte az arcát ez a marha. Mi történt volna ha nem avatkozok közbe?

Leült oda ahol egész pontosan fél órája még Ádám ücsörgött. Egy darabig csak bámult, különös figyelmet szentelve a kötésnek és az infúziónak.

-Lexa, én nem is tudom hol kezdjem...-ettől a beszélgetéstől tartottam a legjobban. Sosem szerettem lelkizni, ez pedig annak egy fajtája. Összefonta a kezét a tarkóján, majd körbenézett a szobába.-Ne haragudj! Van bármi amivel jóvátehetem ezt?

-Semmi baj, tényleg!-lágyan rámosolyogtam, erre neki is felderült az arca.-Nem a te hibád.

-De én löktelek el. Nem is tudom hogy gondoltam. Nem láttam, hogy te vagy az.-bűnbánó tekintete fojtogatott, nem bírtam tovább, el kellett fordulnom.-Amikor ráeszméltem, hogy te fekszel az asztalon rögtön melléd térdeltem, de ő nem foglalkozott veled, csak verekedni akart.-lehajtotta a fejét, mintha ő tehetne róla, hogy Ádámnak dühkezelési problémái vannak.

-Ami azt illeti... lenne itt valami amivel kárpótolhatnál.-tengerkék szemei kíváncsian várták mit felelek.-őszintén elmondod mit titkoltok előlem Ádámmal!

Átléptük az 1k megtekintést!😍
Egyszerűen nem is tudok mit írni, csak hogy elmondhatatlanul hálás vagyok nektek.🥰

Ha tetszett ne felejtsd el becsillagozni, innen tudom hogy megéri folytatni.