Kézilabda vagy szerelem?

3

-Dorinát az iskolába jövet, sajnos megtámadták a telefonjáért. Egy kisebb szúrást kapott az oldalába. Sok vért veszített, ezért kórházba került.- mindenki lélegzetvisszafojtva figyelt, senki nem tudta mit is kellene mondania.- Ne aggódjatok, semmi komolyabb nem történt. Az állapota stabil és ha minden igaz, egy hét múlva már ki is engedik.

-Hogy mi? Megszúrták? Még is kicsoda?- az osztály teljesen meg volt döbbenve és ez egyre csak rosszabb lett, amikor kezdték felfogni, mi is történt.

-Azért elég elszomorító, hogy léteznek ilyen emberek.- itt vége is szakadt. Többen a padtársukkal kezdték megvitatni az esetet, van aki még mindig csak értetlenül ült. Zoli bácsi is maga elé meredt, majd pár perc múlva folytatta, a hír előttieket.

-Nem mondom, hogy tegyünk úgy, mintha semmi nem történt volna, de megkérlek titeket, hogy a véleményeteket szünetben összátok meg a másikkal. Hol is tartottunk? Ja, igen megvan. Tehát -megköszörülte a torkát és köhintett egyet, hogy mindenki rá figyeljen.- a mai napotok semmi másból nem fog állni, csak az ismerkedésből. A következő órában még velem lesztek, akkor fogjuk megnézni a másik két csarnokot.-volt egy 3 napos gólyatáborunk, amit itt tartottak a suliba és kipróbálhattuk a 3 teremből az egyiket.-A többiben a tanárokkal fogtok megismerkedni, körbevezetnek titeket az iskolában és lesz lehetőségetek kérdezni. Ezután mehettek ebédelni, ki-kivel hova, majd délután 4-re kell visszaérkezni, 16:30-kor pedig kezdődik az edzés. Terveim szerint 18-ra végzünk. Nem akarlak most titeket nagyon átmozgatni, megbeszéljük ki milyen poszton fog lesz a jövőben, elmondom az edzések időpontját és ha marad idő a két csapat játszhat egymás ellen.- Zoli bácsi szavát egy csengőszó szakította félbe. Összepakolta a cuccát és a tanári felé vette az irányt.

-Latzer, jössz büfébe?- Gergő bólintott, ezután nem telhetett el fél perc se, már a lépcsőn botorkáltunk lefelé.

A lépcső aljánál voltunk, amikor eszembe jutott, hogy bámulta Hannát óra előtt.

-Naa és mizu? Tudod, a lányokkal. Van aki esetleg bejön?- játékosan oldalba böktem, mire egy visszafolytott mosollyal az arcán elfordult. Cseles. Ha nem látom válasz közben az arcát, simán bead bármit.

-Nem különösebben. Nincs tervben ilyen dolgokra időt pazarolni. Most csak a kézilabdával szeretnék foglalkozni.- mosolya mostanra teljesen eltűnt. Átlagos, hétköznapi  arccal haladt mellettem.

-És a Pásztor lány? Hogy is hívják?- adtam a hülyét, pedig pontosan tudtam a nevét. Egy szemforgatás kíséretében kaptam választ.

-Hanna. Szép lány, de nem az esetem.- a nyakától egészen az arcáig piros foltok lepték el a bőrét. Mindig, szinte beleláttam a körülöttem lévő emberek fejébe, de most nem kellett megerőltetnem magam ahhoz, hogy tudjam az igazat.

-Tesó, tetőtől talpig vörös vagy. Bízhatsz bennem, nyugi. Nem vagyok olyan árulkodós fajta.- megvakarta a tarkóját és felzárkózott a büfénél lévő, több méteres sorban.

-Legyen. A táborban beszéltünk pár szót, aztán a nyáron összefutottunk egyszer és elhívtam fagyizni. Talán kicsit bejön.- közben mi kerültünk sorra. Gergő egy croissant és egy Kinder Pinguit vett, az utóbbit feltételezem Hannának.

Én csak pár szem pogácsát kértem, mivel hatalmas volt a választék és nem akartam sokat ott időzni. Hamarabb elment volna egy kisboltnak, vagy pékségnek, mint iskolai büfének.

-Akkor hát, embereld meg magad és szedd fel!- fejét az irányomba fordította, de úgy csinált, mint aki meg sem hallotta, amit az imént mondtam. Ennyire rossz tanácsokat adnék, hogy még válaszra se méltat?

Már a folyosó végéről megismertem az osztályunk hangját. Jogosan állíthatom, hogy ebből még problémázni fog néhány tanár.

És igen, közelebb érve, tisztán hallható volt, hogy a mi termünkben ekkora a zsivaly.

Helyetfoglaltunk Gergővel és csatlakozott még hozzánk Lőwy is. Néhány perccel később Zinhober is Zsombor mellé kuporodott. A táborban megfigyeltem, hogy Laura folyton a fiúk körül lóg, de leginkább Zsombor körül legyeskedik. Ez úgy néz ki, mostanra sem változott valami sokat.

Az utolsó falat pogácsát nyeltem le, amikor a csengő is megszólalt. A többiek a helyükre mentek, mi pedig hátrafordultunk a lányokhoz, ameddig nem jön be Zoli bá. Gergő odaadta Hannának a tejszeletet, amit Hanna egy hálás mosollyal jutalmazott.

-Alexa, te milyen poszton játszol?- érdeklődésem egy igen bonyolult gondolatmenetből szakíthatta ki, ugyanis rögtön felkapta a fejét.

-Hát izé... szinte mindegyiken, a kaput kivéve. Bal kézzel kezdtem, onnan maradt meg a jobb-kettő és a szél, majd az elmúlt két évben próbálgattam a jobb kezemet is bal oldalon, ami egész jól bevált. Irányítani ritkán szoktam, de ha kell elvállalom. Beállóba ritkán játszottam, mert mindig kétszer szélesebb és magasabb ellenfeleket kaptam.- az elég szép. Tudtam, hogy jó játékos, de nem gondoltam, hogy ennyire. Bár amit a táborba láttam tőle, bőven elég bizonyíték- És te? Hol játszol?- a szemei csillogtak a kíváncsiságtól.

-Az esetek nagy részében irányítok, avagy balszélen csinálok futásokat, betöréseket, vagy szimplán csak húzom a falat. Nem nagyon mondanám, hogy sikerült megtanulnom a balkezemet használni.- kicsit amatőrnek éreztem magam vele szemben. Sőt, nagyon is. Alexa kétkezes, ezáltal szinte mindenhol remekül teljesít. Én pedig kettő, szigorúan nézve három poszton játszok, de a jobbszélt kerülöm, ha csak lehet.

-Megmondtuk mi, hogy kiegészítitek egymást. Te irányítóba, Lex pedig lövőbe.- Latzer rám kacsintott. Végszóra az ofőnk is beért a terembe. Hála az égnek! Ki tudja hova folytatódott volna ez a beszélgetés.