Kézilabda vagy szerelem?

15

"-Ami azt illeti... lenne itt valami amivel kárpótolhatnál.-tengerkék szemei kíváncsian várták mit felelek.- öszintén elmondod mit titkoltok előlem Ádámmal!"

Alexa szemszöge

-Hogy érted?-pontosan úgy néz rám, mintha nem egyre gondolnánk.-Nincsen semmi. Szerintem valamit félre érthettél, vagy amikor beütötted a fejed összefolytak a dolgok.

-Ákos, ha nincsen semmi, miért kezdtél el mentegetőzni?-lehajtotta a fejét és nem nézett a szemembe.-Kérlek...

Még várt egy keveset, habozott és azt figyelte, hogy leakadok e a témáról. Szúrós tekintettel, karba tett kézzel vártam, hogy megszólaljon.

-Gyere, sétáljunk.-megállt az ajtóban és a fejével intett, hogy kövessem.

-Tehát?

-Tehát!-ismételte meg halk hangon, feltételezem magának. Vártam még egy kicsit amíg összeszedi a gondolatait és hagytam, hogy magától kezdjen el mesélni.

-A válogatón kezdődött minden. Megláttalak a pálya szélén és abban reménykedtem, hogy nem kerülünk egy csapatba. Már akkor megfogott a külsőd. Borzasztó jó kisugárzásod van, öröm látni téged.-félve rám pillantott, majd ismét a sárga parketta vonalát követte szemeivel.- Este kimásztunk az ablakon néhányan.

-Pontosan kik?

-Nem tudom már, igazából nem is fontos. Ádámmal találtam meg a baráti hangot, szinte vele voltam végig. Akkor is leváltunk a többiektől és lementünk a tópartra beszélgetni. Témába keveredtél és elmondtam, hogy mennyire csodálom az egész lényed és hogy mennyire megkedveltelek. Persze rögtön kapott az alkalmon és felhozta, hogy mennyire lefeküdne veled.-szánalmas tekintete mindent elárult.-Mosolyogtam rajta, hisz nekem is átfutott már a fejembe...-hirtelen megálltam és szembe fordultam vele. Kérdőn néztem rá, de csak megcsóválta a fejét.-Ne ezen legyél kiakadva. Hagy fejezzem be. Szóval utána még beszélgettünk, nem csak rólad. Attól az éjszakától kezdve, Ádám máson sem mesterkedik, csak hogy a közeledbe kerüljön és elnyerje a bizalmad. Amint ez megtörtént, ágyba visz és kihúz a listájáról. Lara pedig végig a segítségére van, azt hiszem.

A szemem kikerekedett és a tüdőm szúrni kezdett. Hirtelen nem kaptam levegőt, olyan volt mintha ezer lyuk lenne a tüdőmön, ami nem tartja bent az oxigént. Ákos rögtön leültetett egy székre és legyezni kezdett.

-Jól van, semmi baj! Mély levegő! Szépen, lassan.. ezaz, jól csinálod!-a szemem előtt kezdett elhomályosodni az arca, mire rá kellett jönnöm, hogy valójában csak könnyezek. Abban a percben, minden erő és tartás kiszállt belőlem. Úgy borultam Ákos vállára, mintha csak a takaróm lett volna ott.

Simogatni kezdte a hátamat és próbált megnyugtatni. Így ülhettünk ott perceken át, miközben több dolgozó is elhaladt mellettünk.

-Jobban vagy? Szerintem ideje lenne hazamennünk.-bólintottam és letöröltem a könnyeimet. Ákos átkísért a körpulthoz, hogy elintézzem a papírjaimat, még ott is óvatosan tartott, nehogy össze essek.

Beszálltunk a kocsijába ahol a meleg levegő szinte rögtön elárasztott mindent, ahogy bekapcsolta a fűtést. Az út hazáig csendben telt. Néha küldött felém egy bíztató mosolyt, megkérdezte, hogy tetszik e a zene, de mindössze ennyi volt.

-Figyelj, ne haragudj az előbbiért!-kezdtem el, az ajtóban ácsorogva.-Hosszú volt nekem ez a nap a végére pedig ez az egész, nahát az kiütötte a biztosítékot rendesen. Lara volt itt az egyetlen akiben megbíztam, erre úgy néz ki hogy ő is csak átvágott. Majd beszélek velük ha egyáltalán képes vagyok még a szemükbe nézni.-bólintott, de nem szólt semmit.

Még bámultuk kicsit egymást, arra várt hogy bemenjek a házba. Anya végszóra meg is érkezett, hallani lehetett bentről a kulcs zörgését.

-Hát akkor, én most megyek.-rám mosolygott és óvatosan átölelt.-Jobbulást kívánok és ha bármi van, telefonálj!-köszönöm helyett csak mosolyogtam, de úgy néz ki ennyivel is beérte.

-Szia Kincsem! Hogy vagy? Jobban érzed magad?-anya rögtön a karjaiba vont és két puszit nyomott az arcomra.

-Igen, minden rendben.

-Á-Ákos, igaz? Szeretném megköszönni, hogy vele maradtál és hazahoztad.

-Igazán nincs miért hálálkodni, szívesen tettem.

-Minden esetre az adósaid vagyunk.

-Jajj, hagyjuk már. Legközelebb is, bármikor!

-Jól tudom, hogy nem a városban laksz?-anya épp hogy vissza tudott fordulni az ajtóban, mielőtt becsuktam.

-Igen. Egy órát vezetek még.-már neki is nyitva volt a kocsi ajtaja, látszott rajta, hogy menne nagyon.

-Nem maradnál éjszakára? Van itt minden, a bátyjának a ruháiban nyugodtan alhatsz és edzős cuccot is tudunk keresni neked.-Ákos kicsit vacilállt, rögtön rám pillantott és gondolkozott mit válaszoljon.

-Hát, ha senkinek nem zavarok...

-Ha zavarnál nem ajánlottam volna fel.-válaszolta anyu és szélesre tárta előtte az ajtót.

-Nagyon köszönöm! Mostmár kvittek vagyunk.-összemosolyogtak, majd anya beljebb terelte a házba.

Késő volt már, ezért úgy döntöttünk, hogy nem eszünk. Feküdtünk volna már mind a ketten, de anya csak feltartott minket és a lehetőségeket sorolta. Mire eljutottunk odáig, hogy egyáltalán a szobám közelébe érjünk, hajnali kettő óra volt.

-A nappaliba van egy nagy kanapé, nagyon puha és kényelmes. Alhatsz azon, vagy a vendégszobába is van egy francia ágy, ami nem olyan vészes.

-Jó lesz a kanapé.

Viszonylag gyorsan megágyaztunk lent neki, aztán már oltottuk is le a villanyokat és aludtunk. Mégegyszer megkérdeztem, hogy szüksége van e bármire, mire csak annyit felelt hogy rám. Nevettünk mind a ketten egy jót zavarubkban.

-Hé, izé... köszönöm, hogy elmondtad. Hálás vagyok érte!-utálok lelkizni és ha épp nem vagyok bőgős hangulatomban, akkor nehezen jönnek ki az érzelmeim szavak formájában.

-Ez a legkevesebb! Jó éjt!

-Áludj jól!-felmentem a szobámba és végre lefeküdtem én is.

Még gyorsan ránéztem a telefonomra. Rengeteg értesítésem volt, gondolom mindenki hallott a balhéról. Lara írt egy sms-t egy órával ezelőtt;

"Nagy volt a sor, de itt a kajád. Te hol vagy?"

Nem válaszoltam. Egyszerűen nem tudtam. Leraktam magam mellé a telefonom és igyekzezem minél hamarabb elaludni, hogy ne kelljen a gondolataimmal harcolnom.