Kézilabda vagy szerelem?

14

Itt van egy kis emlékeztető, mert rég volt rész:(

"Észrevétlenül surrantam ki a kórteremből és egyenesen a körpult felé igyekeztem, de ekkor valaki olyanba botlottam bele, akihez most a legkevésbé van kedvem."

Ádám szemszöge
-Szevasz tesó! Nem jelentkeztél, azt hittem kerülsz minket.-egy régi csapattársamat sodorta ide a szél, pont amelyiket mindig is utáltam.-na mesélj, milyen az új suli? Elég elit, mi? Vannak jó csajok?-a fenébe is, Bence sose tudta mikor kell békénhagyni az embert.

-Ja, nem rosszak. Ha nem haragszol dolgom van, de jó volt találkozni.-kiakartam kerülni, de megfogta a sérült kezemet én pedig egy nagyot szisszentem.-Hé, nem látod hogy be van dagadva? Valószínűleg fáj is.-mentegetőzve feltartotta a kezeit.

-Csaj van a dologba? Azért bunyóztál, igaz?-ilyen nincs. Mekkora mákom van, hogy őt nem vették fel.

-Mostmár elég legyen! Nem vagyunk spanok, hogy megtárgyaljam veled a személyes ügyeim. Ha lányról lenne szó, az is csak rám tartozna.-nem sok tartott vissza attól, hogy neki is beverjek egyet.

Csak olyan gyengébbet, hogy eltörjön az orra. Az én kezemnek már nem sokat ártanék, ő pedig egy jó darabig békén hagyna.

-Megváltoztál. Úgy tűnik, ha az embert felveszik egy magániskolába és sztárjátékost nevelgetnek belőle, rögtön elfelejti honnan jött. Azért az iskolába modoráld magad, ne égesd le a csapatunk.-sértett mosollyal vágta a szemembe a véleményét, én pedig nem tudtam mit szólni. Mire bármit is mondhattam volna, már rég elhagyta a kórház területét.

Minden egyes szava fájt. A szívemnek egy olyan része sajdult bele, amit eddig féltve őriztem. Miért esnek ilyen rosszul a szavai? Hisz téved, vagy nem?

Gyorsan felvetettem magam a körpultnál, majd öt perc elteltével már hallottam is a nevemet. A rendelő kicsi volt, unalmas és a megszokott fehér falak visszahozták bennem a régi emlékeket.

-Nos Ádám, újra találkoztunk!-biccentettem az orvosnak, aki már számtalanszor vizsgált meg ahoz, hogy emlékezzen a nevemre.-Ha jól látom, most nem a pályán sérültél le, igazam van?

-Ne foglalkozzunk a részletekkel, csak mondja mikortól edzhetek és már itt sem vagyok.-kicsit meglepte a bunkó stílusom. Talán tényleg megváltoztam. Megigazította a szemüvegét az orrán és megköszörülte a torkát. Milyen hivatalos...

-Tudnom kell legalább nagyjából, hogy mi történt. Nem kérek részlet storyt, nem érdekelnek az ügyeid, csak a sérülés menetére vagyok kíváncsi.-megforgattam a szemem és kibámultam a sötétségbe.

-Behúztam néhányat egy szemét alaknak. Ennyi.-a válaszomon szintúgy elcsodálkozott, mint az előbbi stílusomon.

-Hányszor?-mikor nem válaszoltam, újra feltette a kérdést.-Hányszor ütöttél?

-Ötször. Basszus, sokáig tart még ez?-kezd idegesíteni, hogy azt mondta leszarja mi történt, közben mégis kifaggat. A rendőrségen se kaptam ennyi kérdést, pedig az kicsit komolyabb hely volt.

-Átküldelek a röntgenbe. Ránézésre nincs semmi baja, ezért is mehetsz utána haza. Ha nem akarsz nem kell visszajönnöd, újat nem tudok úgyse mondani.-felálltam és kinyitottam az ajtót, de persze az öreg nem tudott megjegyzés nélkül elengedni.-Hol a régi Ádám?-néhány pillanatig bámultam rá és azon gondolkoztam válaszoljak e, de csak becsuktam az ajtót.

A röntgenbe ís csak az időmet húzták. Egy zúzódáson kívül semmi baja a kezemnek. Lepillantottam és szemügyre vettem a kékes-zöldre dagadt kézfejem. Egy darabig valószínűleg a másik kezemmel kell játszanom, mert tutira meghalok ha bármi is hozzáér most ehez.

Indulás előtt úgy döntöttem, hogy benézek Alexához, de valami visszatartott. A félelem, vagy a büszkeség. Nem tudom. Talán mind a kettő.

Amikor a harmadik taxis is kinyomta a hívásomat, gyalog indultam meg a sötétbe, hogy minél hamarabb hazaérjek.

Sziasztok srácok! Igen, ne is mondjátok, szörnyen elhanyagoltam a sztorikat.😵‍💫 Szeretnék elnézést kérni azoktól, akik nap mint nap várják a folytatást. Igyekszem további tartalmakat gyártani, de rengteg dolgom van és sajnos nem fér bele az időmbe:/

Mindenesetre ha tetszett, dobj egy csillagocskát, ezzel is támogatva engem.