Kiléptem a szálloda ajtaján. Fényáradat fogadott mindenfelől, hiába sötétedett be a városon kívül. Snodcarlnak saját napja volt: A rengeteg lámpájával, a magas, emeletes, kivilágított lakóházaival fényesebbnek tűnt mint napközben.
-- Jól nézz körül! Sokak csak álmodoznak erről a látványról. -- Ronan lépett mellém a szálloda előtti járdára.
-- Ez gyönyörű! -- Lelkendeztem. -- Mindig ilyen?
-- A fényűzésre gondolsz, vagy a rengeteg emberre?
-- Mindkettőre.
-- A fesztivál különösen sok embert vonzz ide.
Megcsikordult a szálloda melletti garázs ajtaja és miután kinyílt, Kayn BMW-je gurult ki a fekete nedves aszfaltra. Kayn, mintha csak az autója kiáltott volna érte, rögtön megjelent és átvette a sofőrtől a kulcsokat.
-- Van kérdésetek az öltözéket illetően? -- Kérdezte Ronan.
Kayn közben már odalépett neki. Eltökélten hagyta maga mögött a milliárdos autókat és közben kárörvendően pillantgatott a visszapillantójába.
-- Gondolom high party dress. -- Ütögette meg a kormányt.
-- Igen, az jó lesz.
-- Ez pontosan mit is jelent? -- Csodálkozva nyugtáztam, hogy egyedüli lány létemre csak nekem nincs fogalmam arról amiről beszél.
-- Kurvás méregdrága ruhákat.
Ronan felém fordított telefonja sokkal többet segített, mint Kayn megfogalmazása. Egy zöld, szűk koktélruhás agyonsminkelt szőke csaj pózolt a képen. Arany nyakláncot viselt, hosszú, hozzá illő fülbevalókkal. A műmellei majdnem kibuggyantak a dekoltázsából. Elmosolyodtam.
-- Ez például nem számít kirívónak. A lehető legmerészebbet válaszd, de NE legyél kurvás! -- Visszahúzta a telefont magához. -- Mentsétek el a számomat!
-- Beírom! -- Elővettem a saját telefonomat.
Ronan lediktálta a számot.
-- Mi az állneved?
-- George. -- Válaszolta.
George néven mentettem el.
Kayn elfordította a fejét, de az ablak tükröződésében láttam, hogy mosoly jelenik meg az arcán. Elégedetten nyugtázta, hogy felfogtam milyen kockázattal jár, ha kitudódik az igazi személyazonosságunk.
Hamarosan egy hatalmas plaza parkolójába érkeztünk. A kocsink egy szekérnek tűnt a sok puccos autó között. Kayn zaklatottan morgott is valamit, mielőtt beállt egy zsír új arany színű lamborghini mellé.
-- Undorító színe van. -- Engem nem hatott meg a sárga, palota értékű négykerekű túlmisztifikált dizájnja.
Kayn erre úgy nézett hátra, mint ahogy a magyar tanárnőm szokott, amikor végeztem a feleletemmel.
-- Ez egy FKP 37-es. Az számít ami benne van.
Fejcsóválva csatlakoztam Ronan-hez miután kiszálltunk és Kayn elmaradt mögöttünk. Pár percre rá, már egyedül is maradtam a ruhák között. Az volt a feladatom, hogy korlátlan mennyiségű pénzből vegyek magamnak szoknyát, cipőt, nyakláncot és smink felszerelést a fesztiválra. Challenge accepted! Lehet tippelni mi történt...
Egy vérpiros ujjatlan ruhát választottam magamnak, omlós, széles és rövid szoknyarésszel. Tűsarkút, sminket, harisnyát, táskát, kabátot és kész voltam. Elég merészen festett a végeredmény és maradtam volna még válogatni, de tudtam, hogy az időm véges és még a másnapi ruhámról is szerettem volna gondoskodni, meg venni egy fogkefét.
YOU ARE READING
title
General Fiction-- Nagyon heves vagy! Ez sok! Hagyd abba! -- Nyugalom! Nem vagyok hülye. Csak megijesztelek egy kicsit, hogy eszedbe ne jusson többet a közelembe jönni. Kerülj el Elise! -- Elkerüllek, csak engedj el! Felhúzta a pólómat és végignézte a felsőtesteme...