title

VIP részleg

VIP részleg huh? Nem tudom mit gondoltam milyen lesz, de... nem olyan volt. Egy tipikus kaszinó sikkes oszlopaira, esetleg fa berakásos pultjára, piros korhű bútorokra, padlószőnyegre számítottam. Kő gazdag öreg fószerekre, akik iszogatva pakolják a zsetonjaikat és próbálnak egymás tekintetéből olvasni, néhány csinos pincérlányra, kurvára. Belépve csak úgy megtorpantam egy pillanatra. Sötétebb volt. Csak fekete márvány és műanyag csillogott a falakon. Neonfénycsíkok húzódtak végig a bárpulton, az asztalokon és a plafonon is, a fent felgyülemlett piros füst dekoráció engedte átsejleni a fényt. Piros, narancssárga, helyenként zöld és kék. A férfiak színes csillogó öltönyt és fekete lakk cipőt viseltek. Kayn öltönye száz százalékig passzolt volna a stílushoz. Középen egy nagy közös tér volt, körülötte kör alakban húzódtak kerek asztalok egybefotelekkel. Ezeken túl voltak nagyobb asztalok, itt kártyáztak, darcoztak, volt öt darab bowlingpálya is, egy kisebb bárpult a bal oldalon közvetlen mellettük, és egy nagyobb a bejárattól jobbra, tíz centivel magasabban a padlószinttől. Nem lépcsőn lehetett fellépni, hanem egyszerűen a padló kezdett emelkedni a pult felé menet és a pult előtt egy méterrel lett újra egyenes. Biliard, csocsó, póker, roulette, vizipipa, persze minden volt, sőt, még néhány számomra nem szokványos játék is, amit életemben nem láttam. Például az egyik asztalnál szintén neonfényben pompázó kártyákat használtak és hozzá néhány üveggolyót és dobókockákat. Volt egy másik, ahol mindenki a telefonját nyomkodta eszeveszett sebességgel, az utolsó asztalnál pedig a bowling mellett néhányan VR sisakban csapkodták az asztalt. A darc is világított, a bowling golyók is, sőt, a koktélok is fluoreszkáltak és szublimált bennük a szárazjég.

Az órás pasi, akinek mellesleg már nagyon kíváncsi voltam a nevére, a nagy bárpult mögé vezetett. A pult mögött ugyanolyan körfoteles asztaloknál lehetett vacsorázni, mint amilyenek a középen lévő közös tér körül voltak. Fekete bársony és bőr volt az egész, csak a fotelek ülő része világított kényelmes borítással különböző neon színekben.

Leültünk. Zene szólt halkan, csak kicsit kellett emelni a beszéd hangerején ahhoz, hogy a végtelenített techno helyenként electroswing keverék ne harsogja túl az embert. Az étlapok már ott voltak előttünk elektronikusan az asztalba építve.

-- Leves előtt tatár beefsteaket eszem. Kérjen valami előételt is!

Végignéztem az étlapon. Ropogós nyúl lábakat sajthabbal és répás eperkrémmel nem akartam enni, azon kívül volt még egy rakat ismeretlen nevű kaja, pirítós padlizsánkrémmel, édes popcorn, szárított zöldségek és rákchips. Végül az édes popcorn mellett döntöttem és nagyon reméltem, hogy az nem világít. Bólintottam. A pincér gyorsan érkezett, felvette az előétel rendelésünket és el is ment.

-- Szóval! -- Kezdte a férfi. -- Számomra egyértelmű, hogy még soha nem járt itt. Miért hazudott nekem és mit akar tőlem? -- Végigsimított az álla vonalán.

Meglepetten húztam fel a szemöldökömet. Ennyire átlátszó lettem volna? Nem mutattam ki érzelmet az arcomon, hiába hallottam Cole meghökkent szentségelését a fülemben. Már mióta odaült mellém a másik asztalnál, azt mantráztam a fejemben folyamatosan, hogy "Csak semmi hirtelen meglepetés! Maradj összeszedett és nyugodt!" Az asztalra támaszkodtam tehát és szűkre húzott szemekkel mértem végig, mintha nem látnék élesen, aztán elnevettem magam.

-- Kedves uram, mit gondol, mégis milyen titkaim lehetnének? Ma kegyetlenül át lettem játszva, már az sem az én titkom, hogy teljesen egyedül maradtam. Ezek után ne haragudjon, de mégis hogy képzeli, hogy megjátszom magam!? -- Sikerült egyenesen felháborodnom a kérdésén, azt hiszem ez volt a legokosabb döntés. -- Én már lemondtam az eféle játékokról. Semmit nem rejtegetek, mi értelme volna? Higyje csak el, hogy már jártam itt. Nem kell tesztelgetnie. -- Ha nem hisz nekem, kérem ne húzzuk egymás idejét!