title

Kitisztul a kép

Köszönöm a türelmet! Remélem tetszeni fog nektek! :)

Felébredtem. Felültem az ágyban, és próbáltam fókuszálni a szemeimmel. Hajnal volt... Vagyis lehetett, mert az erkély ajtaja nyitva volt, függönyei mozogtak a légáramlattól és enyhe olaj szag csapta meg az orromat, de nem sütött be a reggeli nap fénye. Az ágy másik oldalára pillantva már láttam a lelki szemeimen keresztül, ahogy ebben az átkozott helyzetben ez a hülye mellettem alszik, és bebizonyosodik, hogy az éjszaka nem csak egy álom volt, hanem a letagadni vágyott valóság. Meglepetésemre csak a tollpárna, és a takaró fehérlett az ágyon. Nem volt sehol... Felültem, csak az asztalra pislogtam magam előtt. Jeleket kerestem. Jelet, egy egészen kis dolog elég lett volna számomra ahhoz, hogy megbizonyosodjak róla; a tegnapi tényleg megtörtént. Mert tudtam, hogy megtörtént. A nyakkendő, a cipője, a pólója. Valahol itt kell, hogy legyenek, nem igaz, hogy minden eltűnt...

Hiába... Minden eltűnt...

Mi is történt pontosan? Kire legyek most mérges? Erre a faszkalap bunkó állatra? Martine-ra? Talán Bag-re? Vagy keressem a probléma gyökerét, és Bag-et átkozzam? Igazából számít ez? De komolyan... Kayn azt mondta "Jamie szerint is csak a szex a megoldás." Tényleg meg akart menteni? Uristen... Miért gondolom egyáltalán, hogy meg akar erőszakolni engem?! Vagy... Miért ne gondoljam, amikor nem is ismerem őt, és itt vagyok egy random országban csupa idegennel, egy drogkereskedőt üldözve...

Észbe kaptam, hogy csapongnak a gondolataim. Álló helyzetbe tornáztam magam, és felkaptam egy fekete pólót, meg egy szexi férfi melegítő nadrágot, amiket a zsákom rejtett. Nagy volt rám. Körülnéztem a minibárnál, hogy mit tudnék gyorsan megenni. Felmarkoltam egy zacskó sós mogyorót, és azzal sétáltam ki az erkélyre szédelegve, és máris elfáradtam.

-- Korán felébredtél. -- Szólalt meg.

Ő volt az. Kayn. Oda rántottam a tekintetemet. A nagy, puha fotelban ült, félig már elfekve, és laptopot tartott az ölében.

Ránéztem, a tőlem telhető legkeményebb tekintettel, ahogy akkor telt tőlem. Erre felállt, és kivette a markomból a mogyorót. Helyette egy pohárban barna, puding állagú lötyit nyomott a kezembe. Tartottam a szemkontaktust. Ő is végig a szemembe nézett, egyre értetlenebbül, mintha egészen másra számított volna. "Azt gondoltad, hogy majd ki akarlak nyírni, amikor felkelek, igaz? Te rohadék!" Szegeztem neki a tekintetemet. Hát, én is azt gondoltam, de hirtelen meglepetésemben, hogy az erkélyen találtam nem jöttek a számra a szavak. Ránéztem, és rögtön bevillant a meztelen felsőteste, ahogy ül rajtam az ágyon, és lefog. Őszinte leszek, még az is gondot jelentett, hogy ránézzek anélkül, hogy elszégyeljem magam. Igyekeznem kellett rezzenéstelennek maradni. Keresztbe fonta a karjait a mellkasán, és egyre keményebben kezdtünk farkasszemet nézni egymással. A tekintete egyenesen az enyémnek ütközött, de egyikünk sem tágított, véletlenül sem! Nem tudom amúgy neki mi volt a célja ezzel, nekem az, hogy megöljem, pusztán egy tekintet váltással. Végül kopogást hallottunk, mire megszólalt.

-- Jamie kopog. Egész éjjel a laborral konzultált. A feltevése változatlan: A master lényege, hogy amint a tulajdonosa elérte vele a célját, a hatása enyhülni kezd.

-- Kurva okosnak tűnsz, büszke lehetsz magadra. Akkor most elmondhatod úgy, hogy értsek is belőle valamit. -- A tekintetem már égette.

Jamie megint kopogott.

-- Nem vicc! -- Kayn nem tágított.

Nyílván tudtam, hogy nem vicc a helyzet. Azért álltam még egyáltalán szóba vele.

-- Az van, hogy lassan már mindenen csak nevetni tudok...

-- Nem aludtál?

-- De.