title

🥰

Sokat dolgoztam ezen a fejezeten. El sem hiszem, hogy végre sikerült megfogalmaznom, és kész lett!
Jó olvasást! Remélem rendesen megbotránkoztok rajta! :P

Azt hittem bele fogok őrülni! Az ágyamon feküdtem, már három óra is eltelhetett, de a hír, az sehol... Egyre rosszabb közérzetem lett, nem tudtam aludni, vagy másra gondolni. Csak néztem a plafont éveknek látszó ideig, míg nem kopogtak az ajtómon. Tudtam, hogy Kayn az. Megismertem az egy hosszú és két rövid koppanást a buli előttről, mert ugyanígy hangzott akkor is. Kisiettem az előszobába ajtót nyitni. Kayn nyakkendőben állt a bejáratban. Meglepett szemeket meresztettem rá, de nem kellett pár másodperc sem ahhoz, hogy kiderüljön; a szoktalan ruházat egy fikarcnyit sem változtatott a stílusán. Bárcsak ahhoz illően viselkedett volna... De nem... Ehelyett szokásosan rekordot tudott dönteni a maga már alapból világrekordú bunkóságán. Egy könnyed mozdulattal hátrébb tolt az ajtóból, hogy be tudjon lépni a szobába.

-- Azért van rajtad nyakkendő, mert rájöttél, hogy mekkora paraszt vagy és most végezni akarsz magaddal, csak előtte beugrottál köszönni?

Becsukta az ajtót maga mögött, elkapta a karomat és utána válaszolt:

-- Jamie küldött. Nagyon nagy dózist kaptál, Elise. Kábé a háromszorosát Alec-ének.

Kiáltásra nyitottam a számat, de akkorát pisszegett és olyan hirtelen, hogy bennem ragadt még a kiáltás is, nem, hogy a levegő.

-- Mielőtt halálra rémülnél, mondom, hogy túl fogod élni! -- Folytatta gyorsan. -- Okés? Most az a legfontosabb, hogy nyugodt maradj.

Becsuktam a számat és megszédültem. Az arcomhoz kaptam, aztán egy pillanatra azt hittem elájulok. Bizonyára tisztában volt azzal, hogy mi lesz a reakcióm. Rögtön kapcsolt, amikor bizonytalanná vált számomra a talaj és elkezdtem dőlni oldalra. Megragadta a vállaimat, és két kezével a falnak nyomott.

-- Maradjak nyugodt!? -- Nem tudtam sírni. Belém ragadtak a könnyek, csak pislogtam, úgy éreztem mintha nem lenne az ereimben vér. Zsibbadni kezdtek a lábaim és ugyan megpróbáltam nagy levegőt venni, de a tüdőm teljesen beszűkült, zihálni kezdtem. -- Azt mondod, én háromszor annyira leszek padlón, mint Alec? És nyugodjak meg!? Alec-nek majdnem leállt a vérkeringése. Majdnem meghalt. -- Elcsuklott a hangom.

-- Nem fogsz meghalni!

-- Honnan veszed?

-- Onnan, hogy mi előbb vettük észre, mint a labor. Nálad még nem fejtette ki a szer a hatását rendesen, ezért vagy még talpon. Lassan kezd el hatni, tehát még van egy kis időnk megelőzni a bajt.

-- Hogyan?

-- Szexel.

Nézte, ahogy lassan, de biztosan eljut az agyamig a "szex" szócska értelme. Nevetséges volt. Határozottan nem sikerült megnyugtatnia és egy pillanatig sem hittem el, hogy a szex segítene rajtam. Úgy éreztem, a szívem megáll és a vérem feladja a keringést az egész testemben. Hirtelen csak foltokat láttam, semmi mást.

-- Most menj el! Egyedül akarok maradni! -- Remegtem.

-- Mit beszélsz? Lefekszem veled Elise, nem megyek sehova.

Éreztem, ahogy a fakó sárga arcom hirtelen cseresznye vörösre pirul.

-- Nem!

Kayn fújtatott egyet és megcsóválta a fejét, mintha ki akarta volna rázni az agyából a kellemetlen gondolatokat.

-- Elise, ez az egyetlen megoldás Jamie szerint is.

-- Nem!!

-- Sajnálom. Beszélgetés vége!