title

Poroló festék

Kimentem a bevásárlóközpont ajtaján, mire mellettem megszólalt Alec.

-- Hazaviszlek!

Az érdesre vakolt sárga falnak támaszkodott, így amikor közelebb jött hozzám, láttam, hogy elszínezte a dzsekije hátulját a festék. Mosolyogtam.

-- Köszönöm! Legalább lesz időm leporolni a hátadról a falat.

Nevettünk. Menet közben csapkodtam a hátát és rögtön ahogy megéreztem a testét, eszembe jutottak az együtt töltött esték. Egy pillanatra a vállán felejtettem a kezem. Bonyolult volt. Már nem csak a puszta szórakozás kötött Alechez, hanem ez az egylet is és tudtam, hogy ha vele nem tudok beszélni erről, mert valami történik, akkor a dolgom megnehezedik és sajnálni fogom azt is, hogy elszalasztottam ezt a különleges valamit ami  kettőnk közt van. A bátorságom egy kicsit alább hagyott. Óvatosnak kellett lennem.

Elvettem a kezem a válláról, és láttam, hogy ránéz, amikor már a derekam mellett lóbáltam. Kihúztam magam. Titkok leptek minket és ezt élveztem. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy bekerültem a csapatba.

-- Azért ne szálj el magadtól! -- Torkolt le rögtön Alec. Észrevette, hogy teszem magam séta közben.

-- Nem szállok el, csak élvezem a helyzetet. Tök vagányak vagyunk.

-- Pontosítanom kell. ÉN vagyok vagány. Te még nem vagy az.

-- Bunkó...

-- Meddig jutottatok ma?

-- Addig, hogy jövök megcsinálni az alap képzést és aztán meglátom hogyan tovább. Cole mesélt még a navigátorokról egy keveset. Az tetszett meg elsőre. Ő azt ajánlotta nekem.

-- Hm! Értem.

-- Hm érted? Szerinted nem jó az a poszt?

-- De, csak olyan mint a színészet. Kevés a munka, sok a jelentkező. Ki kell válni a tömegből.

-- Értem. -- Akkor ez nem lesz egyszerű, ha e mellett döntök végül. -- És te?

-- Most éppen terepen vagyok felderítő Cole csapatában.

-- És jók vagytok?

-- A legjobbak a mi egyletünkben. De ez sajnos kicsit sem az én érdemem. Cole kurva jó és a haverja is.

-- Hányan szoktatok együtt dolgozni?

-- Általában négyen vagy öten.

-- És hogyan képzeljek el egy ilyen ügyet?

-- Legtöbbször úgy szokott kezdődni, hogy valaki talál egy esetet és lejelenti nekünk. Általában gyorsan kell rá reagálni, ezért ugrasztja a többieket is. Aztán kimegyünk helyszínre. Verekedés, fegyveres rablás, erőszak, vagy veszélyes helyzetbe került emberek szoktak lenni általában. Például múltkor három mata részeg férfi fenyegette meg késsel az egyik sarki kisbolt eladónőjét. Ez egy enyhén veszélyes helyzet. Át tudja passzolni nekünk a rendőrség és mi megoldjuk.

-- Aha...

-- Cole nagyon durván nyomja. Látnod kell!

-- Egyenlőre nem tudom, hogy szeretném e.

Az autóban ültünk már, amikor nem bírtam tovább ellenállni a saját kisördögömnek. Alec egy kézzel fogta a kormányt, a másik keze szabad volt. Utána nyúltam és magamhoz húztam, hogy megfoghassam, de ő elhúzta tőlem.

-- Mi az Istent csinálsz? Azt hittem mi már befejeztük.

-- Mi? -- Meglepődtem. -- Mit fejeztünk be?

-- Ezt az egészet. Mondtam, hogy nekem ez így nem működik.

-- Őszintén nem értem.

-- Mit nem értesz ezen? Könnyű csaj vagy, ráadásul megbízhatatlan egy kapcsolatban. Tessék!

-- Hohohó! Mi nem voltunk együtt. Milyen kapcsolatról beszélsz?

-- Olyanról, amit én szeretnék egy lánnyal. Nem akarok kavargatni. Dolgozd fel!

Hazáig csönd volt. Aztán kirakott és elhajtott. Otthon éppen vacsorázott a család. Én is csatlakoztam hozzájuk. Szótlan voltam, hallgatam, ahogy ők beszélgetnek. Vacsora után segítettem elpakolni Jacksonnak a konyhában mielőtt elmentem volna lefeküdni. Váltottunk pár szót. Ő rend szerint jobban megértett mint a szüleim. Hasonló volt a felfogásunk. Aztán kimentem az előszobába ajtót nyitni, mert csöngettek. Aleccel találtam szemben magam visszajött. Hirtelen meglepetésemre hangosan kimondtam a nevét. Ő nem szólt semmit, csak befogta a számat és behajtotta mögöttem a bejárati ajtót. Aztán leengedte a kezét, hogy a keze helyett a szájával tapassza be az én számat. Megcsókolt. Én még mindíg a feldolgozó fázisban, mint egy felmosórongy csak álltam bénán, hitetlenkedve. Aztán persze örömmel viszonoztam a kezdeményezést. Átölelt, simogatott ahol csak ért, én is simogattam. Becsúsztatta a két lábam közé a kézfejét. Aztán megszólaltam.

-- Ezt meg mégis mire véljem? -- Kérdeztem összezavarodva.

-- Semmire ne véld.

Ezzel vége is szakadt a társalgásnak,  mert jelezte, hogy nem szándékozik jobban belemenni a dologba és otthagyott a küszöbön.

Amikor visszatértem a konyhába, Jackson csóválta a fejét.

-- És én mégis mire véljem? -- Röhögött.

-- Semmire. -- Morogtam. -- Nem hallottál semmit.

Bepakoltam a mosogatógépbe a maradék tányérokat és felsomfordáltam az emeletre.