title

Irány Snodcarl

A gépteremből felmarkoltam egy laptopot. Alec megállított.

-- Hova hova?

-- Kaynel megyek.

-- Vohoo! Biztos ez?

-- Igen.

-- Belekeveredhetsz valamibe.

-- Tudom. Te nem jössz?

-- Cole itt marad. Nekem ő a mentorom. -- Vont vállat.

-- Sajnálom...

-- Én téged sajnállak, hogy elmész oda... Vigyél fülest!

Elvett egyet az asztalról és oda dobta nekem.

-- Kösz!

Intettem és már ott sem voltam. Beraktam a fülembe a készüléket.

-- Hallasz?

-- Aham. -- Jött a válasz.

-- Hol van Cole és Kayn?

-- A hátsó kijáratnál.

A hátsó kijárat a folyosó végén volt, pár ajtóval a raktár mögött. Útban arrafelé Cole-lal találkoztam össze, és igazából nem nagyon akartam neki beszámolni arról, hogy hova igyekszem, úgy mentem el mellette, mintha észre se venném. Szerencsére elfoglalt volt. Nem kérdezett semmit.

-- Minek mész el? -- Alec folytatta a témát.

-- Kíváncsi vagyok.

-- Tudom... Felesleges volt megkérdeznem...

-- Ideértem. Leraklak. Majd úgyis jelentkezünk.

A kijáratnál Kayn autója állt. A csomagtartóba már be volt pakolva három táska, az enyémet is közéjük dobta és beültem. A hátsó ülésen mellettem egy fekete ruhás, fekete hajú ügynök ült.

-- Elise, ő itt Ronan. Ronan a külföldi ügyek egyik mestere. Járatos Snodcarlban is.

Bólogattam.

Ronan biccentett, de aztán nem szólt egy szót sem. Elindultunk, és ő egyé vált a sötét üléshuzattal, akár a vámpír akinek csak a szeme csillan meg néha, amikor az úttest szélén lévő lámpák visszatükröződnek benne.

Egy-két kilóméter múlva, amikor már majdnem megadtam magam az álmosságomnak, Jamie csatlakozott hozzánk.

-- Jamie-t ismeritek mindketten, ő csak söprögetni jött. -- Röhögött Kayn.

Jamie fejcsóválva húzta magára a biztonsági övét, Kayn közben elindult.

-- A terepesek mindig is tisztelték a nyomozókat. -- Jegyezte meg ironikusan. -- De lássuk be, kellenek olyan emberek is a csapatba, akiknek eszük is van, nem csak állati ösztöneik és tombolásivágyuk.

Nevettünk, kivéve Ronant. Nem mertem ránézni, hogy legalábbb mosolyogni mosolyog e.

Emlékszem, amikor Kayn azt mondta nekem négyszemközt, bármi történjék, fordulhatok Jamie-hez. Tehát nem, egyáltalán nem veti meg Jamie-t, csak fennhordja az orrát.

-- Kayn, Cole és Alec ugye elmennek az Erease-be? -- Kérdeztem hirtelen gondolattól vezérelve.

Kayn bólintott. -- El fognak menni.

Aztán az autóban sokáig csönd volt. Gondolom mondanom sem kell, hogy mennyire kimerült voltam. Elaludtam.

...

Reggelre, mikor Jenna már biztos a magyar dolgozat felett ült és próbálta kitalálni, hogy merre járhatunk, az országon kívül, egy pihenő helyen próbáltunk erőt gyűjteni a továbbinduláshoz, legalábbis először az volt a benyomásom, amikor felébredtem az autóban és senki nem volt sehol, csak Kayn aludt mellettem az ülésen. Meglepetten húzódtam tőle távolabb. Nagyon éhes voltam. Arra az elhatározásra jutottam, körül vizsgálom a terepet, hátha van valami bolt, vagy benzinkút a közelünkben, de felülve csak a hosszú szürke autópályát láttam mindkét irányba messzire elhúzódni, meg egy WC-t meg néhány padot. Nem akartam felébreszteni Kaynt, biztos voltam benne, hogy a többiek rövid időn belül előkerülnek és folytatjuk az utat. Inkább körülnéztem a csomagtartóban, hátha találok valami ehetőt. Szerencsével jártam. Kayn táskájában találtam egy bontott zacskó oreot. Bár nem vagyok egy édes szájú, nagyon jól esett. -- Talán azért, mert bennem volt a tudat, hogy az ő kekszét eszem meg és neki nem marad. -- Aztán vissza ültem. Nem kellett sokáig várnom, hogy Ronan és Jamie feltűnjenek a WC mellett. Ronan ült a volánhoz, Jamie pedig kinyitotta a hátsó ajtót az én oldalamon.