title

Gonosz terv

Miután Alec otthagyott a padnál, rengeteg idő eltelt és semmire nem jutottam. Nem tudtam rájönni, hogy hogyan folytassam tovább. Alec annyira dögös volt akkor! Éreztem, hogy azt az énjét fedezem fel, amit mindenki elől takargatni próbál és ezt nagyon érdekesnek találtam. Szórakozni akartam, nem érdekelt, hogy mit fog gondolni rólam. Amúgy is megvan már a véleménye. Nem mindegy? Úgy határoztam tehát, hogy meglepem akkor, amikor a legkevésbé számít rá.

Péntek este a házukhoz mentem. Bekopogtam és Alec nyitott ajtót. Amikor meglátott, csak sóhajtott egyet.

-- Nem jöhetsz be. Tünés haza!

Azzal rám csukta az ajtót és visszament a szobájába. Mire felért az emeletre, én már az ablakában ültem, de ő csak az után vett észre, hogy leült az íróasztalához. Úgy megijedt tőlem, hogy majdnem hanyatt vágta magát. Kinyitotta az ablakot és én már bent is voltam mielőtt gondolkodhatott volna.

-- Jézusom! Nagyon megijesztettél! Hogy jutottál fel ide ilyen gyorsan?

-- Tapasztalat. Nem először csinálom.

-- Ez már zaklatásnak minősül. Kihívhatnám rád a rendőrséget.

-- Szerintem a hétvégi programocskáid miatt nem vagy jóban a zsarukkal... Nem fogod hívni őket. -- Mosolyogtam, bár tudtam, hogy amúgy sem lenne szó itt rendőrökről.

Alec fal fehérré vált és leült az ágyára. -- Bevallom Elise, hogy alábecsültelek.

-- Köszönöm!

-- Te hülyébb vagy mint gondoltam. Gratulálok!

-- Mi? Nem! Meg fogom fejteni a titkodat. Ma este viszont a kísérletről szeretnélek kérdezni.

-- Ezért másztál be az ablakomon?

-- Pontosan. Akkora gond lenne ha ma egy kicsit elengednénk magunkat és aztán holnap megint úgy tennénk, mintha semmi sem történt volna?

Nagy csönd.

-- Hát... Ő... Ma az egész család a húgom dráma előadásán van. Üres a ház, úgyhogy végül is...

-- Fuvola.

-- Mi?

-- A húgodnak ma fuvola előadása van, nem dráma.

-- Ez beteges...

Alec felállt és intett, hogy maradjak ott ahol vagyok. Ledobogott a lépcsőn és aztán kisvártatva egy pohárral tért vissza.

-- Vodka. Fenékig! -- A kezembe nyomta a poharat.

-- Mi? Nem értem...

-- Szeretném látni, hogy megiszod.

-- Normális vagy? Látod te mekkora ez a pohár? Holnapig nem kelek fel...

-- Vagy ablak, vagy vodka. Tikk-takk tikk-takk Elise!

Ez hülye... De mondhatnék valami újat is mi? Nem teljesen értettem a helyzetet. Általában akkor szokták kiütni a tinilányokat, ha A: El akarják őket hurcolni, vagy B: Meg akarják őket erőszakolni, vagy... AB: Azaz mindkettő... De Alec nem ez az ember. Ebben teljesen biztos voltam. Tehát mi lehet a terve? Vajon arra kíváncsi, hogy megbízom e benne? Ez logikus lenne. És végül is... Már tényleg megbízom benne.
Kihívóan felvettem vele a szemkontaktust, befogtam az orromat, aztán egy húzásra kis szünettel a közepén eltüntettem a nagy pohár tartalmát.

-- Hú! Megleptél! -- Alec elismerően bólintott.

Miután vettem egy nagy levegőt, két dolgot is furcsának éreztem: Nem égett a torkom és egyáltalán nem éreztem a vodka kellemetlen ízét a számban.