Te vagy nekem... (𝑳𝒂𝒏𝒅𝒐 𝑵𝒐𝒓𝒓𝒊𝒔 𝒇𝒇)

5.| Meghívás ✨

2019. augusztus eleje

Lando neve és képe folyamatosan villogott a telefonomon már hosszú másodpercek óta.

Nem tudtam, mitévő legyek. Egyrészt szerettem volna vele beszélni, másrészt haragudtam is rá egy kicsit.

Épp most meséltem el mindent Marynek, erre megjelenik. Boszorkányság.

Végül erőt vettem magamon, és fogadtam a hívást.
Lando épp egy szendvics maradékát tömte a szájába, és meglepettségében majdnem bele is fulladt. El kellett nyomnom a mosolyomat, nehogy észrevegye, mennyire felderített ezzel a hívással.

- Hűha, szia Lily, nem gondoltam, hogy felveszed, bocsi a kajálásért. - nézett kínos mosollyal a kamerába.
- Magam se hittem, hogy ez megtörténik. Mit szeretnél? - néztem bujkáló mosollyal a kamerába.
Egy asztalnál ücsörgött, göndör fürtjei a szemébe lógtak, és bárhogy próbálta hátratűrni, mindig visszamásztak a tincsek. Ráfért már egy hajvágás.
Eltüntette a szendvicse maradékát, megtörölte a száját, és köhintve visszanézett rám a kamerán keresztül.
Kicsit mintha zavarban lett volna.
- Szóval? - kérdeztem.
- Hát csak izé... - vakargatta a tarkóját - Hallani akartam a hangod. - mondta, mire furán néztem rá - Tudom, ez furcsa, mert elég csúnyán váltunk el egy hónapja, de... - kereste a szavakat - De azt hiszem, hiányzol.
A szívem nagyot dobbant, és arcomról el se tudtam tűntetni a meglepettséggel keveredett örömömet.
Hiányzom neki.
Pedig konkrétan lehülyéztem.
Ráadásul nem is ismer.

- Nem is mondasz semmit? - szóra nyitottam a szám, de folytatta - Jó, tudom, írhattam is volna, hogy mizu, mi van veled, ilyesmi, de nem fogok hazudni. Látni és hallani is szerettelek volna, és úgy őszintén szólva, nem is gondoltam, hogy felveszed. Mert miért is vennéd fel, meg amúgy is, tényleg furán viselkedtem veled - hadarta - és meg is értem, ha most rám csapod az egész hívást, és törlöd is a számom...
- Lando, te is hiányzol nekem. - vágtam közbe, és annyira megleptem saját magamat is, hogy kiesett a telefonom a kezemből. A szőnyegről lepattant a parkettára, és csörömpölve ért földet.
- Le fog esni! - hallottam Maryt a szomszéd szobából. Biztosan hallgatózik - És üdvözlöm Norrist!
-  Fogd be! - kiabáltam át neki. Hülye vékony falak.

Felszedtem a telefonomat a földről, és gyanúsan csendes lett minden. A képernyőről eltűnt Lando, csak a sivár falat és a széket láttam, amin ült. Francba.
- Hahó! - szóltam a készülékbe, aminek látszólag semmi baja se. Köszi ütésálló telefontok.
- Itt vagyok! - szólt távolról Lando hangja, majd megjelent egy határidőnaplóval a kezében.
- Te naplót vezetsz? - kérdeztem visszafolytott nevetéssel.
- Felírom a fontosabb eseményeket, mert hajlamos vagyok elfelejteni. - lapozott bele a fekete noteszbe - De ez titok! - nézett rám - Nem illik az imidzsembe. - mondta viccesen.
- Ilyen sok dolgod van? - kérdeztem.
- Autóversenyző vagyok, nem unatkozom. - rántotta meg a vállát - De most nem ez a lényeg. - nézett újra rám - Jön a nyári szünet. Három hét szabadság. Arra gondoltam... - kereste a szavakat, és kerülte a tekintetem - Izé, esetleg ha te is ráérsz, csinálhatnánk valamit ebben a három hétben. Persze, ha te is szeretnéd, semmi erőszak.

A hallottaktól tágra nyílt a szemem, és azt se tudtam, mit mondjak. Persze, a gondolataim ezerrel kavarogtak, dolgoznom is kell, suli is elkezdődik... Káosz megint. Ráadásul Lando szinte egy vadidegen.

Nem tudtam, mit mondhatnék, miközben a srác a válaszomra várt.
- Hát ez most elég hirtelen jött. - nyögtem ki nehezen - Nagyon megleptél, már megint.
- Tudom, és nagyon fura lehet ez most neked, de nagyon kedvellek. Legalábbis amennyit ismerek belőled, az tetszik. - mondta szégyenlősen - Szeretnélek jobban megismerni.

Széles mosoly jelent meg az arcomon, és zavaromban beletúrtam a hajamba.
- Csak egy kis pihenésre gondoltam. - folytatta - Otthon. Angliában. Úgyis olyan ritkán vagyok otthon a versenyek miatt.
- Figyelj, szerintem ezt beszéljük meg később. Nem tudom, még hogy alakul ez a hónap. Főleg, hogy nem mentem be dolgozni már egy ideje, és valószínűleg ki fognak rúgni, ha így folytatom.
- És ha azt mondom, hogy tudok neked állást szerezni? Gyakornokit.
- Állást szerezni? - kérdeztem vissza - Az elsőre se volt egy jó ötlet, emlékezz vissza! - nevettem fel kínosan.
- Jó, azt elrontottam, hülye ötlet volt. Ráadásul az új lány nagyon jól végzi a munkáját.
- Aha, az új lány. - mondtam némi féltékenységgel a hangomban. Pedig egyáltalán nem kéne féltékenynek lennem, nem is akartam a lótifutis állást egyáltalán.
- Igen, kedves és aranyos. De nem annyira, mint te. - tette hozzá szégyenlősen.
- Valóban? Végülis egész megnyerő személyiség vagyok. - mondtam tettetett nagyképűséggel.
- Akkor velem töltöd a szünetet? - tért vissza a tárgyra.
- Majd megbeszéljük, térjünk vissza rá később.
- Én ezt igennek veszem. - mosolygott, miközben valaki szólt neki, hogy sietnie kell, mert kezdődik a megbeszélés - Majd hívlak, drukkolj a hétvégén! - köszönt el, és bontotta a vonalat.

Már rég elsötétült a képernyőm, de még mindig döbbenten néztem a készülékre. Nem hittem el, ami most történt. Mintha az az egy hónap semmi se lett volna, úgy hívott most fel.

Magamhoz kellene térnem, hiszen ez a beszélgetés valóban megtörtént.
Lando felhívott, és nem csak felhívott, de konkrétan randira is hívott. Mit randira, nyaralni! Engem, egy totál idegen lányt.

A szívem még mindig hevesen dobogott a gondolattól, hogy velem akarja tölteni az idejét. Még akkor is, ha semmit nem tud rólam. A haragom, ami valójában sose volt harag, egy pillanat alatt szállt el, és izgatottan léptem az asztalom fölé lógatott falinaptárhoz.
Az egész augusztusom szabad.
Főleg, ha kirúgnak a gyakorlati helyemről.
Nem akartam se munkával, se iskolával foglalkozni, csak azzal, hogy létezik valahol egy srác, aki velem akarja tölteni az idejét. És egyáltalán nem érdekelt, hogy az illető autóversenyző, vagy sem.

Két telefonhívással később, félig munkanélkülien ültem a konyhában, és az öt órai teámra vártam.
- Szóval akkor kirúgtak? - kérdezte Mary, és letette elém a kész italt.
- Nem rúgtak ki. Kiléptem.
- De hát miért? Csak nem Lando miatt? - somolygott.
- Hát... - somolyogtam vissza - Részben. Az újság tök jófej volt, elhitték, hogy egészségügyi gondjaim voltak, és felajánlották, hogy ha önként felmondok, akkor az egyik online magazinuknál nekem adják a sport rovatot.
- Micsodaaaa? - esett le az álla. Ezt bezzeg nem hallgatta ki, csak Landot - Nem mész be dolgozni, kirúgással fenyegetnek, utána meg még ők adnak munkát?! Ilyen létezik?
- Hát eléggé úgy tűnik.
- Királyság. Bezzeg engem halálra dolgoztatnak a laborban. - forgatta a szemét - Tudod ki akar mindenféle gombákat és baktériumokat nézegetni egész nap?!
- Rajtad kívül nem sokan. - nevettem fel.
- Még szerencse, hogy csak erre a nyárra szól a mikrobiosz gyak. - sóhajtott - Szeptembertől jöhet a vadles. - csillant fel a szeme.
- Wow! - próbáltam lelkesedni.

Mary világéletében odáig volt az állatokért, és mikor pályaválasztásra került a sor, egyértelmű volt, hogy valamilyen állatos tudós emberke lesz. Azóta se jegyeztem meg, mi lesz belőle, ha nagy lesz.
- De na! Mizu a göndör pasiddal? - kacsintott.
- Nem a pasim! - háborodtam fel.
- Ahaaa. De azért valljuk be, nagyon kedvelheted, ha képes voltál egy hónapnyi depizés után csak úgy elbeszélgetni vele, mintha mi sem történt volna.
- Mert nem is történt semmi. - piszkálgattam a terítőt - Túlreagáltam, ahogy te is mondtad.
- Szóval akkor együtt töltitek a nyári szünetet? - mosolygott.
- Még nem tudom. - néztem rá - Szeretném, de olyan fura. A családjával kéne lennie, nem egy random idegennel.
- Azt mondta, hiányzol neki. Tudjuk, hogy ez mit jelent. - nézett rám sokat mondón.
- Igen, tudjuk. - sóhajtottam nevetve.
Nehéz volt elhinni, hogy valóban tetszhetek Landonak. De az előbbi történések nem lehetnek véletlenek.

A Magyar Nagydíj hétvégéjét végig követtem a tévében és a neten is. Sokat beszéltünk Landoval telefonon, leginkább szakmai szempontból, ugyanis hasznot húztam abból, hogy ilyen jóba lettünk a sráccal. Feltöltöttem a vele készült interjúmat az online rovatba, és izgatottan vártam a verseny végét.
Ugyanis eddig kaptam haladékot Landotól, hogy eldöntsem, utazok-e vele, vagy sem.
Nem adott túl sok támpontot, csak annyit, hogy országon belül, tehát Angliában szeretne maradni. Ami nekem tökéletesen megfelel, hiszen szinte sose járok külföldön. És ha bármi rosszul sülne el, simán hazamehetek, és depizhetek megint.
Nem mintha ezt szerettem volna.
Minden vágyam az volt, hogy Landot minél jobban megismerhessem.
És ez valószínűleg teljesülni is fog.