Te vagy nekem... (𝑳𝒂𝒏𝒅𝒐 𝑵𝒐𝒓𝒓𝒊𝒔 𝒇𝒇)

17.| Bomba ✨

2019. december 31. - 2020. január 1.

Szilveszterkor szerettem otthon lenni, megnézni egy filmet, vagy valami stand up comedy műsort, chipset és sós mogyorót rágcsálva a nappaliban. Az egyetem előtt minden újévet a szüleimmel ünnepeltem, és nem azért mert ne lett volna valahol a városban buli, vagy ne lettek volna barátaim, egyszerűen csak jól esett otthon bekuckózni. Figyeltük, hogy mikor kezdenek tűzijátékozni a szomszédok, és a kabátjainkat magunkra rángatva rohantunk ki minden durranás alkalmával. Persze a legnagyobb show éjfélkor volt, az utcában egymás után lőtték fel a színesebbnél színesebb tűzijátékokat.

A tűzijáték idén se maradt el, azonban nem olyan formában érkezett, ahogy azt megszoktam.

Épp a mosdóban voltam megigazítani a hajam és kezet mosni, amikor megszólított egy általam nem ismert lány, de úgy tűnt, ő nagyon is ismer engem.
- Lily, ugye? - kérdezte, mire bólintottam.
Tipikusan olyan lánynak tűnt, aki szép is, és tudja is magáról, és ki is használja ezt az adottságát. Arról viszont fogalmam se volt, honnan ismer engem, és mit akar tőlem.
- Sokat hallottam már rólad, tök jó, hogy találkoztunk.
- Aha, biztos.
Kínosan álltam vele szemben a mosdóban, miközben mosolyogva méregetett. Egyre inkább feszélyezett a szituáció.

- Nem akarok kavarni, mert nem ismerjük egymást, de... Láttam a pasidat pár lánnyal. Elég, hogy is mondjam... Intim helyzetben.
- Tessék? Tudod egyáltalán, hogy ki a "pasim"?
- Mindenki tudja, szívem. Csak gondoltam szólok, hogy tartsd rajta a szemed a kis Landon. Sose tudhatod, épp ki vetett rá szemet, szegénykém meg olyan naiv, mindent elhisz a lányoknak.
- Kamu. - néztem a szemébe - Lando nem naiv, és nem tenne velem ilyet.
- Nyugi, én csak segíteni akarok. Tök jófej dolog tőlem, nem? - vigyorgott.
- Azt sem tudom, ki vagy, ráadásul össze-vissza beszélsz, már bocs, de milyen alapon kéne hinnem neked?
- Jaj szivi... Én csak annyit mondok, hogy figyelj jobban! Láss is a szemeddel, ne csak nézz! Egyébként cuki a sminked, te csináltad?
- Öö, kösz? Most inkább megyek. - fogtam meg a mosdó ajtajának kilincsét, de a random lány ezt máshogy gondolta.
- Figyu, tényleg nem akarok kavarni, csak figyelmeztetni akarlak.
- Nincs szükségem rá. - mondtam, és lenyomtam a kilincset.

Kiléptem az ajtón, abban a reményben, hogy a kavarógép bent marad, és nem találkozom vele többet, azonban ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, rögtön ki is vágódott. Lassan tipegett a nyomomban a magassarkújában, és folyamatosan azt hajtogatta, hogy várjam meg.

- Leszállnál végre rólam?
- Nem iszunk meg valamit? A vendégem vagy.
- Nem, köszi. - folytattam az utamat vissza az asztalomhoz.
- Tudom, hogy nem iszol, de azért valami menteset megihatnál velem.
- Figyu, ez egy kicsit ijesztő, hogy ennyit tudsz rólam, miközben nekem halvány lila gőzöm sincs, hogy te ki vagy, szóval nagyon örülnék neki, ha békén hagynál.
- Nyugi, csak barátkozni próbálok. És jót akarok neked. Egy jó Virgin Mojito? - kacsintott.
- Jesszus, ha ennyire akarod, legyen!
- Szupi! - vigyorodott el, majd belém karolva húzni kezdett a bárpult felé.

Ám mielőtt odaértünk volna, megpillantottam Landot Mary és jó pár üres és félig üres pohár társaságban.

Egy elszeparált boxban ültek ketten, és láthatóan jól szórakoztak. Lando szeme csillogott, miközben folyamatosan vihogott, és tudtam, hogy ivott. Mintha szíven szúrtak volna, úgy hasított belém a felismerés, hogy az állítólagos legjobb barátnőm nagy valószínűséggel leitatta szerencsétlen srácot.

A lábam földbe gyökerezett, bármennyire is közelebb akartam menni hozzájuk, nem ment. Csak álltam ott, mint egy szerencsétlen darab deszka, miközben Mary látványosan flörtölt a barátommal.