Kapj el!-A szurkoló story

12.RÉSZ- Döntésképtelen

El sem tudom mondani milyen régen keltem utoljára az ébresztőm hangjára.Mindig volt valami ami előbb felébresztett,de ma megtört ez a lánc. Összességében csak a jobb oldalamon tudok aludni,és mivel az ablak az ágy azon felén van legtöbbször a nap keltett fel,de ma ez máshogy volt. Tegnap este,ahogy néztem Nicket alvás közbe én is elszenderültem,ezért kivételesen a bal oldalamon keltem fel reggel amikor a telefonom csilingelni kezdett.

-Cookie,ébren vagy?

-Igen!-ültem fel

-Akkor jó!-fordult a másik oldalára

-Ne aludj vissza!-bökdöstem

-Akadályozz meg benne!

Tényleg azon voltam,hogy valahogy ébren tartsam. Próbáltam ütögetni,felrázni és minden mást ami eszembe jutott,de elég hamar feltűnt,hogy erőfölényben van. Ez akkor vált teljesen biztossá amikor épp az oldalát bökdöstem és átborított maga fölött és a földre estem.

-Minden oké?-támaszkodott fel

A fejem felett könyökölt és valami jelre vált. Nem akart nekem fájdalmat okozni,de mindannyian tudjunk,hogy hatalmas az alvásigénye. Ezek tudatában egy szó sem jött ki a számon csak nevetni kezdtem. Ettől Nick is megnyugodott és olyan hangosan kifújta a levegőt,hogy az a szomszéd házban is hallani lehetett.

-Nászutas lakosztály!-kiabált fel Jade

-Azok mi vagyunk?-léptem a korlát mellé

-Hát nem tudom...-rántotta meg a vállát a lány

Pillanatok alatt a szemeinkkel lekommunikáltuk, némán,hogy mégis mi a helyzet kettőnk között. Már amennyire ellehet mondani,hogy csakis Nick miatt várom,hogy vége legyen a tábornak.

-Szóval?-lépett mellém az emlegetett fiú

-Valentina épp a többieket ébreszti,de időközben csináltunk nektek egy kis reggelit. Gyertek egyetek!

Ekkor éreztem csak meg az egész házban terjengő gofri és narancslé illatot. Hirtelen annyira otthon érzésem lett,hogy leszaladtam a mamuszomban a lépcsőn és máris az asztal mellé ültem. Rövid időn belül a többiek is megjelentek és tizennégyen ültünk körbe az asztalt. Mindenki a mellette ülőkkel sztorizgatott miközben éppen nagyon tömte a fejét.

-Had ne legyek ünneprontó,de jött egy levelünk.-tette le a villáját Oliver

-Megyek kibontom.-támaszkodott fel Lucas

Míg elért a plexidobozig és vissza,gyorsan elpakoltunk mindent a reggeli után és a kanapé köré csoportosultunk.

-Három papír is van benne.-lepődött meg a beszámozott lapokon Lucas

-Majd én olvasom az egyest.-nyúlt a cetliért Katie

-Enyém az utolsó.-vette el a hármas számú darabot Carter

-"Kedves Táborozók!-kezdte el a felolvasást Katie- Kitörő örömmel tudatjuk veletek,hogy a Woods Co. meghívott minket a ma esti sajtótájékoztatójára,amit egy hajón fognak tartani. Kérünk minden csapatkapitányt,hogy másodmagával jelenjen meg délután fél háromkor a kapubejárónál: Hannah (Cápák)"

-Ne mondd, hogy te ezt nem tudtad?-fordult a húgom Rose felé

-De lehet...-kuncogott a lány- Olyan jó,hogy minden tudtok és nem kell titkolóznom,hogy elhinni nem tudjátok mit érzek.

-Kettes papír!-folytatta Lucas- Meghívó Emily Johnson részére! Szeretettel meghívunk téged és egy társadat a ma esti sajtókonferenciára,hogy élőben részt vehess a legújabb terveim megvalósulásának kezdetében. Helyszín/időpont: Portsmouth kikötő/kikötés időpontja: 15:30, Dress code: Fekete & Fehér Üdvözlettel: George Woods