Kapj el!-A szurkoló story

3.RÉSZ- Meddig maradhat valami titok?

Úgy aludtam az este során,mint akit szinte agyonvertek,sőt olyan mélyen,hogy az sem tűnt fel,amikor Lora felkelt mellőlem,de az már igen,hogy Lucas hangosan horkolt a kanapén.

-Lucas...-formáltam a szavakat kómásan,de nem válaszolt- Lucas!-mormoltam tovább

-Hagyd! Majd én szólok neki.-szedte össze a ruháit Lora

-Biztos örülni fog neked!-nevettem el magam,és a párnámat a fejemre húzva próbáltam tovább aludni

Pár perc csönd után egy hatalmas cuppanásra lettem figyelmes ami beindította a fantáziámat. Nem vagyok az a kombinálós fajta, és nem szokásom túlgondolni a dolgokat,de  most nem tudtam másra gondolni. Hirtelen felpattantam és halkan osonó léptekkel léptem a korlát mellé.

-Jó reggelt!

-Neked is Manci!-ült fel Lucas és egy új cuppanás hallatszott a lakásban

MANCI??!! MI AZ,HOGY MANCI??? Ez a név olyan mértékben lesokkolt,hogy alig bírtam a lábaimon megállni...Sőt nem is tudtam! Szó szerint elborultam,elvesztettem az egyensúlyom,és eldőltem. Totál kínosan éreztem magam,és próbáltam minél csendesebben visszakúszni a korláthoz.

-Pszt! Még a végén Emily meghallja!-csitította Lucast Lora,de ekkor már régen késő volt

-Meddig kell még titkolni ezt az egészet,főleg előtte?!

-Nem ő vele van a baj,nagyon megszerettem,de nem kockáztathatjuk meg azt,hogy mások megtudják. Nem szeretném,ha mi lennénk "A PÁR".

-Igazad van,tudom,hogy csak jót akarsz Manci! Akkor tartsuk titokba.-ölelte meg a lányt

-Jó reggelt Mindenkinek!-sétált ki a folyosón Nick

-Ó..He..ööööö  Helló!-meredtek felé

-Ti miért nem alszotok?-dörzsölte meg a szemét,vagyis nem tudom pontosan mit csinált,mert az oszlopok a korlátból kitakarták az arcát,de gondolom,hogy korán reggel az arca környékén nem csinált semmit mást

-Hát te miért vagy ébren?...Eddig nem te keltél a legkésőbb? Kényelmetlen az ágy? Vagy  itt volt a tábor kutyája az ablakod alatt? Hangosan horkol valaki? Vagy éhes vagy? O tuti éhes vagy... Csinálok én neked reggelit...-hadarta Lora

-Nyugi Csajszi! Gondoltam bevásárlok reggel még edzés előtt. Semmi extra dolog nem történt. Bár ez a kutya dolog izgi.-nevette el magát

-VÁRJ!-kiáltottam fel-Én is megyek veled!

Ahogy megszólaltam mindenki felém kapta ijedten a fejét,és meglepődötten bámultak rám. Olyan kínos volt az egész szituáció a horkolástól,az esésemen át a csókokig,hogy éreztem,hogy el kell mennem még mielőtt tiszta paradicsom vörös lesz a fejem. Gyorsan felkontyoltam a hajam,felvettem egy szürke pulcsit és egy melegítőt és gyors léptekkel szaladtam lefelé a lépcsőn. Beleugrottam a cipőmbe,amit sikeresen megtapostam és gyorsan visszafordultam Nickhez.

-Hehe! Ne csak nézz! Haladjunk!-ragadtam meg a karját és magam után húztam

Hamar kinn voltunk a lakásból. Gyorsan kitapogattam a kulcsot a pulcsim zsebéből,beültem a volán mögé és arra vártam,hogy Nick beüljön az anyósra és indulhassunk. Eszembe se jutott,hogy ő is vezethetne,csak haladni akartam.

-Várj Emily!-kopogott az ablakomon Lora,amitől megijedtem,rükvercbe tettem a kocsit és kitolattam a a parkolóból,szerencsére már Nick is becsukta az ajtó így mindenféle ütközés nélkül kijutottunk az utcára

-Sietünk vissza...Manci!-kiabáltam be az utcáról és beletapostam a gázba

-Mi a baj Cookie?-pillogott felém Nick