Kapj el!-A szurkoló story

5.RÉSZ-Mi lányok tartsunk össze!

Eddig minden reggel más ébresztett fel,de azt hiszem ma keltem a legboldogabban. Az első gondolatom az volt,hogy biztosan csak álmodtam. Nem létezik,hogy a tegnapi hihetetlenül különleges nap valóság volt. Már az,hogy találkoztunk Griffinel,a kutyussal reggel,aztán a lovaglás, a parti vacsi,vagy akár Nick esti megjelenése is emlékezetes volt,de nem feledkezhetek el Danáról. Totál részeg volt este és Adam mellett kötött ki. Egész este abban bíztam ,hogy semmi nem történik majd kettőjük között.

Ahogy kinyílt a szemem és kicsit feltudtam támaszkodni,elég hamar feltűnt,hogy már nyitva van a bejárati ajtó. Furcsálltam ezt az egészet,ezért felvettem Nick pulcsiját,amit tegnap a lépcső korlátján hagyott,és kisiettem az ajtóhoz. Lucas és Lora ültek kinn egymás mellett. Rajtuk kívül még senki nem volt ébren az egész tábor területén. Legalábbis senkit nem láttam,minden ajtó csukva volt,és csak a madarak csicsergését lehetett hallani.

-Ti meg?-dörzsöltem meg a szemem

-Ian borzasztóan horkol,pont úgy,ahogy...

-Adam.-vettem át a szót Lucastól- Amúgy te sem vagy jobb!

-Na,igen!-nevetett felém

-Ezért is jók ők egy szobában.-ültem le a harmadik székre

-Esküszöm,visszasírom Nicket. Jut eszembe,nem tudod esetleg,hogy hol aludt este? Kerestem reggel,de nem találtam még a kanapén se.

-Nagyon is tudom.-jelentettem ki 

-Uh,Emily nem is mondtad,hogy te meg ő....-ujjongott Lora

-Lehet mi is titkoljuk.-nevettem el magam

-Igazán vicces vagy. Nem egy akkora nehézség felfogni miért van ez így. Inkább fogd be!-horkant fel

-Jó,jó nyugi. Korán van még az idegeskedéshez.Inkább kövesd a példám és igyál egy teát!-azzal pedig sarkon fordultam és otthagytam őket

Benn a lakásban még mindig mindenki aludt. Ekkor néztem csak meg a faliórát,ami még csak 5:36-ot mutatott. Többször megfordult a fejemben,hogy felmegyek Nick mellé és alszom még egy kicsit,de inkább fogtam egy bögrét,csináltam egy teát. Amíg a filter feloldódott átöltöztem,összekötöttem a hajam és elindultam a dobra felfelé.

-Héj Emily! Ne haragudj az előbbiért!-kiabált utánam Lora

-Bocsánatkérés elfogadva!-bólintottam hátra és újra felfelé indultam

Nem érdekelt az egész. Már akkor se vettem magamra a dolgot amikor kimondta. Teljesen elengedtem a fülem mellett. Lora temperamentumos lány,csak tudnám,hogy Rachelnek miért nem tudja megmondani a véleményét.

-Héj Emily!

-Jó Lora elsőre is értettem!-fordultam hátra,de mikor elfordítottam a fejem Dana szaladt utánam

-Várj meg!-nézett rám eléggé ziláltan

A haja kócos volt. Még a tegnapi nadrágja és Adam tegnapi pólója lógott rajta. Kómás volt és ijedt. Úgy futott utánam,mintha én lennék az utolsó reménye.

-Mondd! Mi a gond? Mi történt?-indultunk meg az emelkedőn 

-Hát fogalmam sincs. Nem emlékszem semmire. Mellette ébredtem. Mármint Adam mellett. FOGALMAM SINCS MI TÖRTÉN!-tört ki belőle hangosan

-Nyugi! Figyelj, beszéljetek aztán majd kitaláljuk,hogy mi legyen, jó?-próbáltam segíteni az ügyön

-Tuti nem! Mi van,ha olyan részeg voltam,hogy én másztam rá? Vagy,ha semmi nem történt és csak túlparázom, akkor csak egy életre leégetem magam Adam előtt...Azzal pedig...