Kapj el!-A szurkoló story

4.RÉSZ- A szerelem összes formája

Magamhoz képest igazán későn keltem reggel. Finom illatok zavarták meg a világ körüli útról szőtt álmaimat. Kómásan feltámaszkodtam és csak ekkor tűnt fel,hogy az éjszaka során valaki leengedte a sötétítőt az ablakomon. Valószínűleg ez volt az oka annak,hogy a napfény nem keltett fel reggel. 

-Emily,Rose,Nick, Adam! Gyertek ki a nappaliba-kiabált lentről Ian

Fogalmam sem volt arról mit szeretnének, sőt arról se, hogy hány óra van, azt meg még inkább nem tudtam,hogy mit kezdjek magammal,ezért minden fodrászkodás,vagy átöltözés nélkül egy köntösben letotyogtam az étkezőbe,amire már a többiek is kiértek.

-Szóval Srácok!-kezdte Dana- Egyeztettünk az este során a többiekkel és miután nektek köszönhetjük a ma esti programunkat megszeretnénk hálálni ezt egy kis reggelivel. Fogadjátok szeretettel!-mosolygott ránk

-Úristen!-döbbent le Rose

-Ne butáskodjatok már! Mind megdolgoztunk érte.-magyaráztam

-Gyertek üljetek asztalhoz ti is!-mutogatott Adam

-Igazuk van,mindenki tegye le a hátsóját,és reggelizzünk együtt!-húzta ki a székemet Nick

-Köszönöm!-suttogtam,mire ő csak bólintott

-Akkor koccintsunk...

-Narancslével?-dülledt ki Oliver szeme

-Most mondjuk azzal.-hagytam rá

-Szóval koccintsunk a sikerre,és arra,hogy képesek vagyunk mindenre. Remélem a második hét végére is ilyen nagy mosollyal fogunk elbúcsúzni egymástól.-hadarta Rose

-Így legyen!-tette hozzá Katie

-Egészségünkre!-mondtuk egyszerre koccintás közben

Hosszú percekig beszélgettünk az asztalnál ülve még az után is,hogy befejeztük az evést. Alig akartunk elindulni edzeni,bár aztán nehezen,de rávettük magunkat. Újabb másfél óráig gyakoroltuk a tegnap betanult koreográfiát,és megpróbáltuk kihozni magunkból a legjobbat. 

-Milly!-kiabált utána Csokifiú miután végeztünk

-Mondd!-vártam be lefelé menet

-Gratulálni akartam a tegnapi naphoz! Sikerült jól összefogni a csapatot. Remélem ez így marad a végéig.

-Hát igen,én is ebben bízom.-tettem hozzá mikor mellénk lépett Katie

-Zavarok?-pillázott rám

-Engem egyáltalán nem.-legyintett Csokifiú

-Oh,jut eszembe Derek. Este eljössz velünk a programra?-meredtem rá

-Ha szeretnétek mehetek,de nem akarlak titeket stresszelni,meg semmi hasonló.

-Ugyan már,én nagyon örülnék ha.....vagyis mind szívesen látunk.-jelentette ki Katie huszonnégy karátos mosollyal

-Jó,akkor legyen!-adta be a derekát

-Remek,akkor egyeztessetek addig én sietek,mert még...öhm...izé....összeakarom hajtani a hajam és kifésülni a ruháim....-hadartam

-Hogy mi?-dermedt le Csokifiú

-Mármint összehajtom a ruháim és kifésülöm a hajam.-tisztáztam le a gondolataimat a fejemben és elsiettem tőlük

Kezdek rájönni,hogy ebben a táborban többet futok két hét alatt,mint máshol hónapok alatt. Néha Derek után futok,vagy az eső,esetleg Lora,vagy leginkább a kínos helyzetek elől. Kezd tele lenni ezzel az a bizonyos képzeletbeli pohár,de remélem sokáig tűröm még ezt a rohangálós témát.