Kapj el!-A szurkoló story

1. RÉSZ: A csapatokra osztás napja

Rózsaszín égbolt,rengeteg ember, és az otthonihoz hasonló párás levegő fogadott minket Virginia tengerpartján. Reggel félt hét és nyolc óra között járhatott az idő. Még körülbelül negyven percet tarthattunk dobnak felfelé,hogy elérjük a tábor helyszínét.

Rengeteg üres tisztás,fás domboldal és, kacskaringós utak után negyed tízre felértünk a célállomásig,ahol nagy,sőt hatalmas sárga alapon fekete betűkkel virított a VIRGINA CHEER  felirat A terület még egészen csendes volt. Alig néhányan szállingóztak jobbra-balra. Egy lejtőn behajtottunk a parkolóba,hogy még a nagy tumultus előtt találjunk egy szimpatikus helyet. Ez elég hamar meg is lett. Egy kis fa árnyékában álltunk meg. Kiszálltunk,becsuktuk magunk mögött a kocsiajtót és a csomagtartón támaszkodtunk meg, és onnan néztük szét.

-Szóval...

-Igen?-fordult felém Dana csillogó szemekkel

-ITT VAGYUNK!-ugráltunk együtt

Egymás kezét fogva körbe-körbe ugráltunk a kavicsos parkolóban. Igen,egy csöppet hülyének néztek minket,de abban a pillanatban valahogy nem érdekelt. Sokan csak álmodozhatnak arról,hogy valaha eljutnak ide,nekünk pedig megadatott ez az egész csoda,ami még mindig hihetetlen.

A ujjongásunkat egy női hang zavarta meg.

-LÁNYOK! HAHÓ!-fogta meg a vállamat a lány

Hangja alapján idősebbnek véltem,de ahogy az ő irányába néztem megláttam,hogy alig pár évvel lehet idősebb nálunk....Sőt azon is elgondolkodtam,hogy egyidősek vagyunk.

-Ó,elnézést!-fordultunk felé

-Ne ijedjetek meg,semmi gond nincs,csak miután az első között érkeztetek meg gondoltam bemutatom nektek a helyet.

-Ja,jó megnyugodtam!-fújt egy nagyot Dana

-Emily Johnson vagyok!-nyújtottam a kezem- Ő pedig Dana!

-Rose vagyok, Rose Miller!

-Várj...Úgy,mint Kevin és Rebeca Miller? Te a táboroztatóink lánya vagy?-kiáltott fel Dana

-Nem gondoltam, hogy bárkinek feltűnik majd ez a névegyezés. De egyébként igen. Viszont... pszt! Nem akarom, hogy mindenki tudja. Nem hiányzik, hogy különcként tekintsenek rám. -indultunk meg egy irányba

-Jó,oké hallgatunk!-nyugtattam le a testvérem

-Egyébként honnan ismered ennyire a családom?-fordult Rose Dana felé

-Mániákus! -nevettem el magam

-Mondjuk én is mindent tudok Shawn Mendesről úgyhogy....elnézem....-kuncogott

-Jajj ne!-szóltam közbe mielőtt elkezdődött volna a nagy egymásra találás 

-ÚRISTEN! Ő A KEDVENC ÉNEKESEM!-sikítozott Dana

-Jézus! Minden álmom, hogy Rose Mendes legyek!

-Nekem is! -ugráltak együtt,úgy, mint ahogy mi nagyjából húsz perccel ezelőtt

Körülbelül tíz percig néztem őket,ahogy számomra ismeretlen dátumokkal és dalcímekkel dobálóznak. Leültem az egyik ház lépcsőjére és szótlanul vártam, hogy végre befejezzék ezt az egész jelenséget. Már azt is megbeszélték, hogy a következő koncertre együtt mennek, mire egyszer csak felmorajlott a kapu irányából egy hang . Egyszerre néztük fel mind a hárman. Tömegesen jelentek meg autók a kapubejárónál. Egymást kerülgetve próbáltak meg bejutni, úgy, hogy ne karcolják meg a saját járművüket. Legalább hatvan,de lehet,hogy több is volt az autók száma,ami a parkolóba megérkezett gépkocsikat illette.