Kapj el!-A szurkoló story

14. RÉSZ-Végjáték

"ISMERETLEN SZÁM". Ez a felirat villogott a telefonomon a táborban töltött utolsó nap reggelén. Tippelni sem tudtam volna,hogy ki hív hajnalok,hajnalán. Még alig volt fél öt,éppen csak egy pici fény szűrődött be  a függönyök mellett.Gyorsan megpróbáltam összeszedni a gondolataimat.Megdörzsöltem a szemem és az apró narancssárga foltokkal a szememben a zöld ikonra nyomtam.

-Halló!?

-Szia Emily! Monica vagyok, Monica Aldama. George adta meg a számodat. Ne haragudj,hogy ilyen korán zavarlak!

-Jaj már pont ébren voltam!-ültem fel hirtelen

-Szuper! Tegnap este értem utol Petert és rábeszéltem,hogy eljöjjön a mai versenyre. Neked az jó,ha tíz óra felé felmegyünk?-magyarázta

-Úristen ez komoly? Persze teljesen tökéletes. Mindenki más szülei is akkora jönnek. Lehetne,hogy a parkolóban találkozzunk?-ujjongtam

-Amennyiben nektek így jó,legyen. -egyezett bele

-Köszönöm! Akkor nem sokára látjuk egymást,és tényleg igazán hálás vagyok,hogy ezt elintézted nekem.

-Ez a legkevesebb. Ügyesen ma! Szia!-tette le a vonalat

A tegnap estihez képest is háromszoros örömet éreztem legbelül. Legszívesebben világgá üvöltöttem volna a boldogságom,de nem akartam idő előtt felkelteni a többieket. Inkább beleugrottam a szokásos szőrmés mamuszomba és a konyha felé siettem. Belekukkantottam a szürke hűtőnkbe ami elég sokszor volt életmentő egy ilyen éhenkórász csapatnál,mint a miénk. Arra a következtetésre jutottam,hogy elég sok minden megmaradt a felhalmozott ételek közül ezért ma muszáj lesz minden elfogyasztatnunk. Rögtön beugrott,hogy amint mindenkinek itt lesz a családja pillanatok alatt elfog fogyni ennyi elemózsia. Lopakodó üzemmódba kapcsoltam. Beosontam az első szobába,ahol halkan felébresztettem Lucast. Kirángattam a nappaliba,ahol két ásítozás között beavattam a tervembe.

-Szóval ezért lenne jó,ha most csinálnánk többféle reggelit. Tudod,ilyen nagyobb mennyiségben. Azt átvisszük a Nagyházba és csak előre kell hozni,ha visszaértünk edzésről és megjöttem a szülökkel. Oké?-próbáltam rábeszélni az ötletemre

-És van valami konkrét recepted is?-nyújtózkodott

-Hát... Gondoltam,hogy a tojásból,a vajból és a mustrából lehetne egy kis tojáskrém. A paradicsomot lesütjük és pépet csinálunk belőle és ehhez a két reggeli ötlethez csak friss pirítóst kell csinálni,ha visszajöttünk.

-Jó,de van egy csomó gyümölcs,sajt,tej és müzli is.-pakolta ki a szekrények tartalmát

-Csinálunk valami sajttálat,és gyümölcssalátát. Mindent összeaprítunk is kész is.-mosolyogtam

-Még mindig itt van három liter tej... na meg a müzli.

- Biztos jönnek kisgyerekek is. Őket úgyis csak a színes pici csillagformák fogják érdekelni. Elfog fogyni. Nyugi!-bólogattam

-Hát legyen neked igazad. Akkor megyek kezdek valamit a paradicsommal.-keresett elő egy szimpatikus serpenyőt Lucas

Én a tojáskrémnek láttam neki. Gordon Ramsayt és Jamie Olivert megszégyenítő módon daraboltunk és fűszereztünk. Úgy éreztem magam,mint valami nagy kaliberű főzőműsorban. Körülbelül 20-25 perc alatt elkészültünk mindennel és a Nagyház felé vettük az irányt. A tenyereinken egyensúlyoztuk a piros kerek dobozainkat. Halkan bekopogtunk az iroda ajtaján,amit a szokásokhoz hűen Mrs. Miller nyitott ki.

-Jó reggelt Gyerekek!

-Jó reggelt!-mosolyogtunk együtt

-Miért hoztatok ennyi mindent?-értetlenkedett Rebeca