Epilógus

245 11 9
                                    

Álomszerű! Talán ez a szó írja le legjobban a táborban eltöltött időt. Olyan pillanatokkal lettem gazdagabb,amit majd a karosszékemben ülve boldogan mesélhetek az unokáimnak,miközben az általam sütött kakaós,málnás kekszeket eszik majd.

De,hogy mégis mi történt azóta velem és a többiekkel? Had meséljek róla!

Nagyságrendileg egy hónapja ért véget ez a kis nyári kaland. Mindenki hazautazott a szüleihez,vagy a barátaihoz,de a kapcsolat nem szakadt meg köztünk. Carter csinált egy közös csoportot,amiben naphosszat megy az ökörködés. Hetente legalább egyszer videóchatelünk, de van,hogy többször is.

Az egyik ilyen alkalommal például virtuális főzőműsort tartottunk. Destiny egy olyan marhasültet mutatott be nekünk,hogy még az ország másik feléből is éreztük az illatát. Kiderült,hogy Iant is megtanította sütögetni és nem is annyira ügyetlen a fiú. Bár lehet,hogy Dessy elég elfogult. Kettőjük kapcsolata igazán tökéletes. Gyakran utazgatnak egymáshoz,sőt úgy néz ki,hogy össze is költöznek a közeljövőben.

Katie végre kiheverte,hogy az ő nagy szerelme, a volt edzőnk, Derek,semmilyen érzelmet nem táplál felé. Igaz, még mindig gyakran elneveti magát,amikor rájön,hogy az homoszexuális férfibe szeretett bele,de ilyen az ő formája. Így szeretjük!

Oliver felvételt nyert a Berklee-re. Itt végre kiélheti a zenei vénáját is. Igaz,hogy nem veri nagydobra,hogy mennyire ért a kortárs művészetekhez,de az öröme eltitkolhatatlan volt. Az egész családjuk ilyen beállítottságú,az édesanyja hegedűművész, édesapja pedig rendező. Ezek után pedig meg sem lepődtünk,hogy ilyen szülőkből,színész,és zongoraművész gyerekek születtek.

A tábor után Cartert felkereste egy lexingtoni egyesület. Felajánlottak neki egy helyet a csapatukban a következő évre,amit ő rögtön el is fogadott. Pont pár napja látogatta meg a kollégiumot,ahol lakni fog. Amint hazaért kitörőörömmel újságolta el a tapasztalatait. Mindig azt mondja,hogy ez a következő lépcsőfok a tervei megvalósításához,mi pedig mindenben támogatjuk őt.

Rose lábáról lekerült a gipsz. Már az utolsó kezeléseire jár,de már most jobbnak érzi a bokáját,mint amilyen valaha volt. Sokáig biztattuk,hogy adj le a jelentkezését ő is a "Woods Cheer" válogatóra,de nem érezte fairnek másokkal szemben. Mi pedig csak helyeselni tudtunk neki. Tudjuk,hogy Nathan csak úgy nem adna neki helyet és mi sem,de megértettük,hogy mire célozgat az ilyen típusú kijelentéseivel. És,ha már kettőjüknél tartottam: igazi álompárrá nőtték ki magukat. Nath mellett vált Rose igazán azzá, aki. Egyre gyakrabban csillogtatja meg az üzletasszonyos vénáját. Ki tudja,lehet jövőre a Woods Company női társtulajdonossal bővül?

A mi titkos okostojásunk, Adam jelenleg felhagyott a szurkolással. A Floridai Egyetemen fejlesztgeti majd a kémiával kapcsolatos tudásait jövőre. A sport viszont az élete része maradt,hiszen az egyetem focicsapatának tagja lesz,ha minden a számításai szerint alakul. Danával közösen kinéztek egy kis garzonlakást Gainesville közepén.  Így a húgom körülbelül másfél órára lesz anyáéktól,úgyhogy legalább ő a közelükben marad.

És,ha már a családnál tartunk: Dana lett az egyesületünk vezérszurkolója. Nekem le kellett mondanom,hiszen nem tudok egyszerre az ország két végében lenni. Profin igazgatja a csapat útjait. Minden erővel azon van,hogy a Sasok büszkén állhassanak a dobogó tetején a szezon végén . Mondjuk ehhez nekünk is lesz már szavunk Lorával.

Lorival mindennap többször egyeztettünk az egyesület ügyeiről az elmúlt hetekben. Mr. Woods szorosan ragaszkodott a reggel hat órás meetigekhez, úgyhogy igazi koránkelők lettünk. Mindennél szorosabb kapcsolat alakult ki kettőnk között,ami nem is feltétlen baj,hiszen sokszor teljesen egymásra vagyunk utalva. A köztünk lévő összhangot erősíti az is,hogy az a két lakás amit az egyesület biztosít számunkra nem,hogy egy városban,vagy egy utcában lenne,de még a folyosónk is közös lett. Egyik reggel ő jön át kávézni,a másikon pedig én megyek,ez lett az új rutinunk. Mondjuk a kávét is csak miatta szerettem meg.

Lucas is szorosan az életem része maradt,már csak a közelségből fakadóan is,amit egyáltalán nem sajnálok. Olyan ő nekem,mint az a fiú testvérem aki valójában meg sem született. Minden apró hülyeségben benne van,de ez azt hiszem nem is meglepő. Örülök,hogy együtt maradtak Lorival és,hogy ennyire jól megvannak egymás mellett. Igazán példaértékűek,mint egy igazi Disney mesebeli herceg,és hercegnő.

És,hogy mi lett a hatalmas és megismételhetetlen Nicolas Russel Wilsonnal?

Minden és semmi se. Vagyis inkább semmi új. Nem bírtuk túl sokáig egymás nélkül,de szerencsére  nem is kellett. Eleinte náluk laktam míg Mr. Woods elintézte a lakásomat Sacramentoban. Azóta ez már megfordult. Jelenleg ő lakik nálam. Rachel még mindig nehezen viseli el,hogy nem ment vissza az öccse az ex barátnőjéhez,így  ezzel oldottuk meg,hogy kevesebb konfliktus legyen köztünk. Meseszerűen alakulnak a dolgok ami a kapcsolatunkat illeti. Mindenben támogatjuk egymást és a lehető legtöbb időt töltjük együtt. Időközben Nick letette a hajós jogosítványt is és a Davis egyetemre is felvételizett,ahol a következő évtől állat biológiát fog tanulni.

Rólam pedig csak annyit,hogy jelenleg az álmaim megvalósítása a legnagyobb feladatom. A Woods Cheer eleinte húsz főre tervezett,de akkora volt az érdeklődés,hogy ezt a számot közös megegyezés alapján kitoltuk huszonnégy főre. Még így is körülbelül hússzoros túljelentkezéssel nézünk szembe. Egy hete zárult be a weblap,ebből kifolyólag  mi pontosan hét napja ülünk az űrlapok fölött és keressük azt az ötven embert,aki elhívhatunk a válogatóra. Statisztikák,eredmények és adatok alapján próbáljuk kiválogatni a jelentkezőket,de nem megy mindig olyan egyszerűen. Az állam minden pontjáról vannak pályázóink. Sőt,van aki Kanadából utazna ide csak ezért. 

A legnehezebb mégis az,hogy fairek maradjunk,hiszen néha szembejönnek ismerős nevek,de ha ezek alapján döntenénk,rögtön meglenne a válogató limite. Mondjuk nagy örömmel töltött el minket Lorival, amikor megláttuk,hogy Destiny statisztikái lehetővé teszik azt,hogy beválogassuk őt az ötven fős keretbe. Illetve Eric és Rachel is erősítik majd ezt a társaságot. Izgatottan várom már,hogy,hogyan alakul majd az augusztus végig válogatótábor, aminek a végén kiderül,hogy kik lesznek az Woods Cheer első csapatának tagjai.

-Cookie,jössz már? Lucasék már lenn várnak minket.Megint mi késünk.-kiabált be Nick a konyhába,amikor épp hangosan gépeltem

Hát igen mostanában ilyenek a napjaink. Minden héten egyszer elmegyünk a közeli állatkerbe,ahol Nick tanulmányozza az állatokat,ezzel is készülve az egyetemre. Ma azt hiszem az "Eulemur mongoz" a soros,azaz "hamvas maki",vagy valami hasonló,majd a Főnök úr elmondja mit kell tudni a mai állatunkról.

És,hogy mi lesz a válogatóval? Kiket veszünk  majd fel a csapatba?

Még nem tudom,de biztosan ott leszek.  Az a kérdés,hogy ti jöttök-e?

Kapj el!-A szurkoló storyWhere stories live. Discover now