Kapj el!-A szurkoló story

2.RÉSZ: Barát vagy ellenség?

Van az az érzés amikor valami nagyon jót álmodsz,és hatalmas mosollyal a szádon kelsz fel reggel. Így volt ez ma reggel velem is,pedig fogalmam sincs arról,hogy mit álmodhattam az este során. Az ablakon beszűrődő napfény egy igazi Csodaország érzetét adta.

Alig nyílt ki még a szemem,de máris a telefonom kerestem,hogy lecsekkolja az időt. Először a jobb kezemmel kezdtem el tapogatózni,aztán mikor datáltam,hogy ott nincs semmi a másik kezemmel is lefolytattam ugyan azt a mozdulatsort. Ahogy a lábam magasságába értem megtaláltam a telefonom,aminek a kijelzőjén a 4:58-as időpont villogott.

Gyorsa összekaptam magam,felöltöztem és a még mindig kócos hajam kíséretében elindultam felkelteni a többieket. A fehér papucsomban totyogtam lefelé a lépcsőn és hallgatóztam,hogy valaki ébren van-e esetleg.

A folyosóra érve minden ajtó csukva volt,és csak egy-egy hangosabb horkantás zavarta meg a csendet. Úgy éreztem magam,mint egy óvodában, a déli alvás közben,de itt senki nem áll ellen a pihenésnek.

Először ismét a lányok szobájába nyitottam be,ahol úgy aludt mindenki,mint hercegnők a kastélyukban. A szoba teljesen tiszta,és rendetlenség mentes volt.

-Jó reggelt Mindenkinek!-simítottam meg mindenki hátát

-Mennyi az idő?-ült fel Rose

-5:10,úgyhogy ideje felkelni. Megyek ébresztem a többieket,addig szedjétek össze magatokat.-hagytam ott őket

A következő szoba Destinyéké volt. Halkan próbáltam benyitni,de ahogy benéztem máris Katie arca fogadott.

-Helló!-pillogott rám

-Felkelted?-mosolyogtam rá

-Persze! Foglalkozz a fiúkkal!-biccentett a fejével,én pedig tovább siettem

A lányok után Ian és Adam szobájába mentem be. Úgy gondoltam,hogy Carteréket hagyom még egy kicsit pihenni.

Náluk már kevésbé volt rend és béke,de fiúkhoz képest egy szavam se lehetett. Nem voltak szétdobált ruhák,vagy benn hagyott edények,ami mondjuk meg is lepett.

-Fiúk!-ültem le Adam ágyának szélére és megsimítottam a hátát

-HMMM?-nézett rám a szomszéd ágyról Ian

-Negyed hat van. Fel kéne kelnetek.

-Ha simogatsz tuti visszaalszom.-fordult meg Adam

-Akkor abbahagyom. -kaptam el a kezem

-Jól esik,nem azért mondom,mert zavarna.-mosolyodott el

-Ébren vagytok?-nyitott be Lucas a szobába

-Igen!-vágtuk rá egyszerre hárman

-Tuti! Akkor szólok Carternek is és utána indulhatunk.-magyarázta és ott hagyott minket

-Tényleg keljetek fel! Kinn találkozunk!-azzal feltámaszkodtam és kimentem az ajtón

A nap már magasabban járt,mert nem kivakítótan tűzött be az ablakomon,de mégis csodálatos fénybe öltöztette a házat. A falon lévő emlékplakátokon visszatükröződött és szinte napozni lehetett a benti ragyogásban.

Ez az idilli kép fél hatig tartott,addigra mindenki kimászott a szobájából és valamiről lelkesen magyarázott az éppen mellette álló személynek.

-Mind megvagyunk? -néztem körbe

-Gondolom...-forgolódott Amy

-Nick?-meredt rám Dana

-Lucas?-néztem a szobatársára

-Valószínű visszaaludt.-legyintett

-Akkor induljatok el felfelé. Én felkeltem Nicket. A dombon találkozunk,mi is ott leszünk mire Csokifi.... Izé Derek is felmegy.-sürgettem őket