Maradj velem [Jungkook ff.]

9. rész

-Katy, ébresztő! - szólt anya. - Már 11 óra, hogy tudsz eddig aludni?
-Mi? Már 11 óra? - kérdeztem döbbenten.
-Igen és ideje felkelni. Mikor is találkoztok a fagyizónál?
-Ma fél 4-kor indulok de 4-kor találkozunk.
-Értem, akkor kérsz most reggelit vagy majd ebédet?
-Majd ebédet. Most nem vagyok éhes annyira.
-Rendben! - mondta anya és kiment.
Odamentem az ablakhoz hogy elhúzzam a sötételőt. Mikor kinéztem az ablakon nem láttam senkit az utcán. Gyorsan átöltöztem és leültem rajzolgatni, közben zenét hallgattam. Mikor már a macska alakját felvázoltam, apa felszólt hogy ebéd. Minden íróeszközt az asztalomon hagyva hagytam el a szobám.
Miután megebédeltem és már felmentem a lépcsőnek kb a feléig, csengetett valaki.
-Katy, kinyitnád? - kérdezte anya. Sóhajtottam és odamentem az ajtóhoz.
-Jó napot! - köszöntem a postásnak.
-Szia, egy csomagot hoztammmm... Angela Smit néven van. - olvasta ki nehezen és Koreai akcentussal anya nevét. - Te a lánya vagy?
-Mmm... Igen, d-de idehívhatom ha kell.
-Oh, nem szükséges, csak alá kell írnod hogy átvetted.
-Rendben! - mondtam, elvettem a tollat amit idenyújtott és aláírtam. - Köszönjük, jó napot! - mondtam és elment. - Anya, jött egy csomag a nevedre. - mondtam miközben becsuktam az ajtót.
-Igazából ez a tiéd! - mosolygott anya.
-Tényleg? - lepődtem meg - És mi van benne?
-Nézd meg! - mondta apa, előkaptam egy ollót és kivágtam a csomagot. Belekukkantottam a csomagba és tátott szájjal néztem föl anyáékra.
-Na ne... - kezdtem. - Tényleg vettetek nekem egy Got7-ös pulcsit?
-Persze! Régóta mondtad már hogy szeretnél egy ilyet. - mondta apa. Felpattantam és odaszaladtam hozzájuk hogy megöleljem őket. Miután kibújtak ölelésemből, felpróbáltam a pulcsit ami olyan volt rajtam mintha rám szabták volna.
-Köszönöm! - mondtam és megint megöleltem őket. Levettem a pulcsit és gondosan összehajtogatva felvittem a szobámba és betettem a szekrénybe. Leültem az asztalomhoz és folytattam a félbehagyott macskám.
Szeretek állatokat rajzolni. Szeretem az állatokat. Bár még sose volt háziállatom, mivel anyáék a macskákon kívül semmilyen állatot nem tudnának elképzelni a házunkban, de még az se volt. Apa allergiás rájuk, így nem kaptam. Hiába győzködtem őket hogy akkor legyen kutyánk, halunk, hörcsögünk, nem engedték, így fájó szívvel, de elengedtem a háziállat tartás ötletét.
Gondoltam, bekapcsolok egy zenét rajzolás közbe, így a Got7-től a Not By The Moon-t kapcsoltam be.
Miután elkészültem a macskával és már minden 'utolsó simítás' meg volt, rápillantottam az órámra. 14:53??? Gyorsan lementem a konyhába és csináltam egy szendvicset.
Miközben ettem, mindent összepakoltam ami csak kellhet. 15:06. Van 24 percem hogy odaérjek.Bementem a mosdóba és rendbeszedtem magam. Kértem anyáéktól egy kis pénzt a taxira, és kimentem az utcára hogy ott várjam az autót. 15:22-re már meg is érkezett, beszáltam és elvitt a Sticky Ricky fagyizójához 15:34-re és megláttam Min-seot.
-Sziaaa! - kiáltottam és odaszaladtam hozzá.
-Szia! Hogy vagy? - ölelt meg.
-Ugyanúgy mint eddig. Te?
-Jah, én is. - mondta nevetve.
-És amúgy most mit csináljunk 25 percig?
-Hááát, esetleg foglaljunk asztalt?
-Minek? - kérdeztem nevetve. - Még ha ketten foglalunk is egy két személyes asztalt, hova ül majd a BTS?
-Igaz! Akkor nem is asztalnál eszünk majd?
-Hát nem tudom, nincs 9 személyes asztal?
-Szerintem nincs.
-Az baj, akkor szerintem nem asztalnál fogunk enni.
-Addig gyere, beszélgessünk! - mondta, elhúzott egy két személyes asztalhoz és elkezdtünk beszélgetni.
Idegesen pillantottam rá a telefonom órájára. 16:08. Hol vannak már?
-Nem megyünk ki? Akkor látjuk ha jönnek. - javasolta Min-seo, miután látta hogy ideges vagyok.
-Jó ötlet! - mondtam és türelmetlenül az asztalra csapva felálltam. Kimentünk a fagyizó elé. 16:12. Talán nem is jönnek?
-Biztos ma és biztos 4 óra? - kérdezte Min-seo.
-Igen, emlékszem. Azt mondták ma 4 órakor találkozzunk itt.
-Várj! Tegnap azt mondták ma? - kérdezte.
-Hát azt mondták,holnap. Vagyis ma. Érted?
-Igen, én értem. Lehet valami közbejött nekik.
-Nem tudom... - sóhajtottam.
-16:15. Hát, akkor ebből csajos buli lesz... - mondta Min-seo kicsit csalódottan.
-Nem! - mondtam és mögé mutattam. - Nézd, jönnek!
-Mi? - kérdezte izgatottan és gyorsan megpördült. Néztük ahogy a hét fiú felénk sétál végül ideértek.
-Sziasztok! - köszöntünk egymásnak.
-Késtetek! - mondtam durcásan.
-Sajnálom! Csak tudod nem könnyű közlekedünk az utcákon úgy, hogy a rajongók ne lépjenek el... - húzta el a száját Jungkook.
-Bizonyára te vagy... Öhm... Min-seo. Ugye? - kérdezte Namjoon.
-Igen! - mondta félve Min-seo.
-Ha jól tudom akartál velünk találkozni ugye? - kérdezte Jin.
-Ah, igen, így van! - mondta Min-seo idegesen.
-Tehát ismersz minket, szóval nem kell bemutatkoznunk ugye? - kérdezte Yoongi.
-Igen, ismerlek titeket. - válaszolta.
-Hú, az jó már elegem van a nevemből! - sohajtotta mosolyogva Jungkook.
-De mi nem ismerünk téged teljesen, megtennéd hogy bemutatkozol? - kérdezte J-Hope.
-Am a nevem Kim Min-seo és 20 éves vagyok. Egyetemista. Am... Szeretem az állatokat és allergiás vagyok a méhcsípésre. Most... hirtelen ennyi jut az eszembe.
-Jó, egyenlőre megfelel. - mondta RM.
-Miért mondod mindig hogy 'egyenlőre megfelel'? - kérdeztem.
-Mert ha azt akarjátok hogy velünk lehessenek, mindent tudnunk kell rólatok. Íratlan biztonsági szabály... - magyarázta.
-Értem.
-Na, és mihez van kedvetek? - kérdezte J-Hope. Min-seoval egymásra néztünk.
-Jégkori? - kérdeztem bizonytalanul. A BTS tagjai megrántották a vállukat és elindultunk a pálya felé. Út közben sokat beszélgettünk. 16:34-re már ott is voltunk. Kölcsönöztünk jégkori cipőt és bementünk a jeges pályára. Én Min-seoval mentem, a tagok pedig szétváltak és ki milyen gyorsan tudott menni, úgy száguldott.
-Érj utol ha tudsz! - kacsintott Min-seo és elszáguldott mellőlem. Amilyen gyorsan csak tudtam utánamentem és egy kis idő múlva utolértem.
-Most te érj utol! - mondtam és elmentem. Vagy 10 perc után egy sikítást hallottam, lelassultam és hátrafordultam hogy megnézzem mi volt ez, aztán hirtelen egy nagy lökés miatt hátravágódtam és bevertem a fejem.
-Auh. - nyögtem fel.
-Oh, nagyon sajnálom! Figyelmetlen voltam! Jól vagy? - kérdezte Jungkook és felsegített. Kivitt a pálya oldalán lévő nézőtérre és leültetett egy székre.
-Jól vagy, Katy? - kérdezte aggódva.
-Igen, csak... - nyögtem - fáj a fejem.
-Nagyon sajnálom! Csak nem fékeztem le és... Véletlen volt, tényleg!
-Semmi baj! - mosolyogtam rá. - Tényleg!
-Nagyon fáj? - kérdezte. A szemében nagyon látszódott a megbánás.
-Nem, jól vagyok! - mondtam és minden erőmet összeszedve elkezdtem felállni hogy mutassam hogy nincs semmi bajom, de valami nem engedett. Igazából 2 dolog. 1.) Nagyon fájt a fejem és nem volt erőm felállni, 2.) Jungkook a vállamnál fogva tolt vissza.
-Pihenj! - mondta. - Itt maradok veled, nem fogsz unatkozni, csak pihenj, kérlek!
-Jó! - sóhajtottam és Min-seon mosolyogtam, aki engem keres a sok korcsolyázó között.
-Min mosolyogsz ennyire? - kérdezte Jungkook és a tekintetem irányába nézett. Felemeltem a kezem és Min-seora mutattam.
-Engem keres. - mondtam nevetve.
-Hát ti? - kérdezte kíváncsian RM.
-Csak nekimentem és beverte a fejét. Pihennie kell. - vágta rá Jungkook.
-Értem! Csatlakozhatok akkor?
-Am... Persze.
-Nagyon fáj a fejed, Katy? - kérdezte RM.
-Nem, már nem nagyon.
-Annak örülök!
-Sőt, már nem is fáj!
-Na, jó hamar elmúlt! - viccelődött Jungkook, én pedig felálltam hogy odamenjek Min-seohoz.
-Pihenj még! - ragadta meg a csuklóm Jungkook.
-Jól vagyok, Jungkook! - mondtam és elengedte a karom. Ráneztem Min-seora hogy lássam hol van, majd észrevettem, hogy épp Jiminnel beszélget. Nem akartam zavarni őket, így nem mentem oda, helyette a pályán körbe-körbe suhantam.
-Csatlakozhatok? - kérdezte Jungkook miután utolért.
-Persze! - rántottam meg a vállam, és a tempómban ment tovább. - Kérdezhetek valamit?
-Nyugodtan!
-Milyen idolnak lenni?
-Mire vagy kíváncsi?- fagyott le.
-Mindenre. Amit szeretsz, amit nem...
-Hát, szeretek énekelni és a zenét. Ez... a szenvedélyem. Imádom csinálni. De a túlzott mértékű táncolást és éneklést néha már nem bírom. Egyszerűen nem! Koncertek és fellépések után meg úgy érzem, nincs elég levegő a tüdőmben. Éneklés közben alig tudok lélegezni. Mindig szédülök olyankor. És a testem kifullad. Sokszor nem bírok megállni egy helyben, a lábam egyszerűen nem bírja. És ahogy látom a sok rajongót... szinte kívülről tudják a dalok szövegét. Sokszor nem bírom ki könnyhullatás nélkül. A sok turné és az ide-oda járkálás... Alig van időm magamra. Mások osztják be az időmet. Nagyon rossz. Nem is tudom mihez kezdenék ha magamnak kéne beosztanom, mert már megszoktam hogy azt teszem amit mondanak. Néha mikor kisebb időkre visszavonulunk, mint most... Ilyenkor szabadnak érzem magam. És a családom is nagyon hiányzik már! Nagyon régen láttam őket utoljára. Beszélni is alig van időm velük. Persze ilyenkor minden nap felhívom őket. - mondta végig komoly arcal.
-Nem tudtam hogy ennyi negatív oldala van annak ha valaki idol.
-Te is az akarsz lenni? - kérdezte nevetve.
-Nem, dehogy.
-Nincs kedved inni valamit? - kérdezte és megfogta a karom hogy megállítson.
-Am... - mondtam és megnéztem mennyi az idő. 18:37. - De, még ihatunk valamit, de 7-re már haza kell érnem szóval 13 percbe férjen bele.
-Jó, akkor siessünk! - mondta és elkezdett maga után húzni. Beértünk a kávézóba, leültünk és rendeltünk forró csokit. Még 12 percig jól elbeszélgettünk, aztán már visszamentünk a többiekhez. Mindenkit összeszedtünk és leadtuk a cipőket.
-Na, majd legközelebb valahol máshol? - kérdezte J-Hope.
-Benne vagyok! - mondtuk egyszerre Min-seoval. Elköszöntünk egymástól és Min-seoval visszaindultunk a Sticky Ricky fagyizóhoz. A taxim 18:48-ra már ott is volt. Min-seotól is elköszöntem és beültem a taxiba. Mikor hazaértem ledobtam magam a kanapéra.
-Na, milyen volt? - kérdezte anya.
-Haaa! - sóhajtottam - Nagyon jó! Jégkoriztunk.
-Örülök hogy ilyen jó barátaid lettek! Kérsz vacsorát?
-Most nem vagyok éhes, az előbb ittam egy nagy adag forró csokit. Szerintem inkább megyek aludni mert nagyon kifáradtam.
-Akkor jó éjt! - kuncogta anya.
-Jó éjt! - mondtam. Felfelé menet találkoztam apával. - Jó éjt!
-Na, már aludni mész?
-Igen, kifáradtam. Korcsolyáztunk és elfáradtam.
-Na jó de nem eszel előtte?
-Hmm... Nem! - sóhajtottam - Sok forró csokit ittam.
-Értem, hát akkor jó éjt! - felmentem és ledőltem az ágyra, de persze csak fürdés után.