Maradj velem [Jungkook ff.]

3. rész

Reggel pontban fél 4-kor kakaskukorékolásra keltem, aztán rájöttem hogy ez csak az ébresztőm hangja. Miután kikapcsoltam, nehezen feltápászkodtam és elkezdtem a készülődést. Átöltöztem, majd az utam a mosdóba vezetett, ahol rendbeszedtem magam. Ezután, 4 órakor lementem reggelizni és láttam hogy anyáék is ott vannak.
-Jó reggelt!- köszöntek nekem.
-Nektek is.-leültem és megkentem vajjal egy kenyeret. Rápakoltam néhány szalámit, majd csak csendben néztem a szendvicsemet.
-Nem is vagyok éhes.- motyogtam.
-Akkor minek csináltad meg?-kérdezte anya.
-Majd inkább a repülőn eszem meg.
-Izgulsz?- szólalt meg apa is, mire én csak némán bólintottam, aztán felálltam és elcsomagoltam a szendvicsem. Idegesen ránéztem az órára ami 4:13-at mutatott. Mire észbekaptam 4:15 lett.
Ennyi ideig bámultam az órát?
-Nem kell izgulni, ötkor indulunk.-nyugtatott meg anya, de ez nem igazán segített. Megragadtam a szendvicsemet, felszaladtam a szobámba, anyáékat otthagyva, miközben reggeliznek. Bedobtam a hátizsákomba, és leültem az asztalhoz zenét halgatni, reméltem majd az megnyugtat.
A Marshmallow-tól a Happier cimű számot halgattam.
Az ablakomból kinézve láttam hogy egy hatalmas furgon parkol le a házunk előtt, majd két ember szált ki belőle. Láttam apát hogy kimegy a kapuhoz, kinyitja és beszélget az emberekkel. Visszaültek az autóba és beparkoltak a kertünkbe.
-Katy, gyere segíteni bepakolni a bútorokat a járműbe.-szólt anya.
-Rohanok!- kiabáltam, kikapcsoltam a zenét és lementem.

25 perc fárasztó pakolás után

De fura lett a ház! Minden helyiség üres. Még 15 perc indulásig.
-Hozd le a bőröndjeidet és a hátizsákodat.- utasított anya.-Aztán pedig készülődj az induláshoz.
Felszaladtam a szobámba, megragadtam a bőröndjeimet, a hátizsákomat a hátamra kaptam és nagy nehezen levánszorogtam a lépcsőn. Mikor leértem, ledobtam a cuccokat a földre és felvettem a fekete Converse cipőm.
-Még utoljára intézd el a mosdót és fésülködj meg! - utasított apa.
-Már megfésülködtem.- mondtam.
-Komolyan? Akkor... -és összeborzolta a hajam - fésülködj meg megint.
-Naa.. -mondtam és kibújtam a keze alól-Most tisztára összeborzoltál!

-Tudom. Ez volt a célom.-mosolygott.
E

lővettem az egyik bőröndömet, kivettem a fésűm és kifésültem a hajam.
-Indulhatunk?-kérdezte anya.
A csomagokat felkapva kisétáltunk az udvarra és vártunk a taxira,hogy jöjjön értünk, mivel nincs kocsink.
Kb. 2 percet kellett ácsorognunk, mire megjött a taxi. Bepakoltunk a csomagtartóba, beültünk, és már el is indultunk a reptérre. 10 perc volt az út, kipakoltunk és igyekeztünk a beszállókapuhoz. A repülő pontban 5:20-kor megérkezett és mi felszáltunk. A poggyászainkat átnézték és belerakták a poggyásztartóba. A repülőn leültünk a helyünkre. Én az ablak felől ültem. Még egy kicsit várnunk kellett hogy felszáljunk, de miután ez megtörtént, enyhén hányingerem lett.

-Jól vagy?-kérdezte anya és megszorította a kezem.
-Igen.-válaszoltam-És te?
-Én is.- fordult vissza.
Egy nagy döccenés után, a repülő már a levegőben volt. Egyre többet láttam a tájból, amiből rájöttem, hogy kicsit tériszonyos vagyok, viszont a látvány nagyon gyönyörű volt, így alig tudtam levenni a szemem az ablakról.
-Kedves utasaink! 11 óra múlva megérkezünk az uticélunkhoz.-mondta egy barátságos hang.
Nagy részt csak az óceánt láttam, de az is gyönyörű volt. Egy légiutas-kísérő egy kis kocsit tologatva járta a sorokat.
-Adhatok valamit?-jött oda hozzánk is.
-Nem, köszönjük!-mondta apa.

10 óra múlva

-Katy, ébresztő!-szólt anya.
-Igen?-kérdeztem fáradtan.
-Már Japán felett vagyunk.
-Mi?-fordultam az ablakhoz.
-Gyönyörű, ugye?
-Igen.-mondtam idegesen, majd a telefonom órájára pillantottam. Észrevettem, hogy a telefonom átváltott Japán időszámításúra. 8:20.
-Már csak egy óra, és ott vagyunk.-mondta apa.
-Még csak reggel van. Hogy fogunk kibírni ébren még 12 órát? -kérdeztem.
-De hát az előbb aludtál. -nevettek mind a ketten.
-De nem aludtam olyan sokat, kb. 2 órát.
-Ki fogod bírni, nyugalom.
-Izgulok az új sulim miatt.
-Ó kicsim, nem kell aggódnod. Biztos minden rendben lesz.
Remélem igazad van.