Maradj velem [Jungkook ff.]

11. rész

Ma egy különös, nem mindennapi dologra keltem. Nekirepült egy madár az ablakomnak. Odamentem hogy megnézzem jól van-e, aztán hirtelen feltámadt és elrepült.
A délelőttöm elég unalmas és átlagos volt, de a délutánom annál eseménydúsabb.
-Szia! - szólt bele Min-seo a telefonba miután elfogadtam a hívását. - Mesélj már mi volt tegnap!
-Képzeld, elmentünk sétálni egy csendes utcára, ott leültünk és beszélgettünk. És most jön a legjobb rész! Megkérdezte hogy ma is mennék-e vele sétálni 6-tól 10-ig! - mondtam izgatottan.
-Oh, a kis mázlistaa! - mondta Min-seo nevetve. - Irígy vagyok. Én még csak 1-szer voltam randin de az is befuccsolt, te meg már a másodikra mész? - mondta mire én csak felnevettem. - Nem akarsz amúgy készülődni? 2 óra és már menned kell. - ránéztem az órára. 15:23.
-De, igazad van! - nyújtottam ki a nyelvem és nevetve letettem. Az egész életem egybevéve nem volt még olyan izgalmas mint ez az egy hét, amit itt, Koreában töltöttem.
Előszöris, elmentem hajat mosni, az pedig már eleve 40 perc volt, szóval már nem olyan sok időm maradt. 16:05-kor meguzsonnáztam, ami 20 perc volt, összepakoltam a táskámba ami kellhet, ez 5 perc, és az idő 17:29 lett.
-Indulok, apa akkor elviszel? - kérdeztem.
-Igen, persze!
-Én is megyek! - jelentette ki anya. - Kíváncsi vagyok milyen a fiú! - kacsintott. Sóhajtottam és kimentünk az autóhoz.
-Hol is találkoztok? - kérdezte apa.
-A Sticky Ricky fagyizójánál. - válaszoltam, és 15 perc alatt már ott is voltunk.
-Ő az? - kérdezte anya és egy szakállas bácsira mutatott aki a fagyizó előtti széken ült.
-Nem, dehogy! - válaszoltam.
-Akkor ki?
-Szerintem még nincs itt. - mondtam és kinyitottam az ajtót. - 10-re gyertek ide, majd itt találkozunk, jó?
-Okés, szia! - köszöntünk el. Leültem egy üres székre, és vártam.
18:12. Már nagyon ideges voltam. Eljön egyáltalán? Eltelt 3 perc, de végül megláttam. Gyors léptekkel haladt felém.
-Bocsi hogy késtem, csak tudod nem volt könnyű kimagyarázni hogy miért jövök el.
-És mit mondtál?
-Hogy kikapcsolódni megyek, mert már belefáradtam a dalok írásába, és ihletet is gyűjtenék. Hoztál pulcsit? - váltott témát. - Este hűvös lesz.
-Igen, hoztam. - böktem a táskámra.
-Szuper! Indulhatunk? Van egy jó hely ahova el szeretnélek vinni. - kíváncsian bólintottam és elindultunk. Követtem Markot egy parkig, ahol leültünk egy padra.
-Kérdezhetek valamit? - kérdezte.
-Persze!
-Amerikában volt már barátod? Mármint, jártál valakivel?
-Egyszer volt, de nem volt olyan komoly kapcsolat.
-Mennyi ideig tartott?
-Egy hónap. - mondtam nevetve. - Neked?
-Nekem is volt. - vakarta a fejét. - De amikor megtudta hogy felvettek idolként, azt mondta, hogy el fogom hanyagolni, közben pedig ő hanyagolt el engem. Mindig azt mondta hogy menjek dalokat írni, és hogy nem akarja elrabolni az időmet. Hiába győzködtem hogy ráérek, mindig elküldött. És ti? Hogy szakítottatok?
-Hát, az elején még nem volt semmi baj, de később már nem figyelt oda rám eléggé,komolyabb dolgokat szinte már meg se lehetett vele beszélni, mert csak poént csinált az egészből. Azt mondta csak "oldja a hangulatot hogy viduljak fel". Végül belefáradtam és... szakítottam vele.
-Oh! Hát igen, egy kapcsolatban elég fontos hogy odafigyeljünk egymásra. Szerintem a legtöbb kapcsolat ezen bukik meg. Nem figyelnek oda arra, hogy a másik vajon mit gondol, mit érez, aztán BAMM, vége.
-Igen! - mosolyogtam.
-Van kedved etetni a kacsákat? - kérdezte és elővett a táskájából egy zacskó felkockázott kenyeret. Bólintottam, felálltunk és odamentünk a kis tavacskához ami a park közepén volt. Kinyitotta a zacskót és kivett belőle néhány darabot, amit idenyújtott. Elvettem és odadobtam egy darabot az egyik kacsához, mire az elmenekült.
-Várj! Várj! Várj! - mondta nevetve. - Nem agyonütni akarod a kacsát hanem megetetni, ugye?
-Igen.
-Finoman dobd oda, laposan. Ne magasan, ez nem tesióra. - nevetett. Bólintottam és laposan odadobtam egy másikat egy másik kacsához. - Látod? - kérdezte és leguggolt. A zacskót letette a földre jelezve, hogy én is guggoljak le. Pár percig csak némán etettük a kacsákat, mígnem egyszer kibillenve egyensúlyomból, Markot magammal sodorva beleestem a tóba. Nem volt mély, főleg mivel a szélén voltunk. Kb 1 méter.
-Úristen, nagyon sajnálom! Véletlen volt, esküszöm! - mentegetőztem miután kimásztunk a partra és miközben egy mohacsomót vettem le a válláról. -
Olyan figyelmetlen vagyok! Mindig ez van, mindig elrontok vagy tönkreteszek valamit...
-Katy. - mondta és rátette a hüvelyk ujját a számra, ezzel belémfolytva a szót - Nincs semmi baj, bárkivel előfordulhatott volna. Csak a kenyérért kár amit belerántottam magammal a vízbe. Mostmár a halaké. - rántotta meg a vállát mosolyogva.
-Tényleg sajnálom. - sóhajtottam, mire kaptam egy mosolyt.
-Még jó hogy a táskánk nem esett bele. Így van egy száraz pulcsink, és persze a cuccaink is megúszták. - még midig mosolygott, de amint megpillantotta megbánást kifejező arcomon, ő is elkomolyodott. - Tényleg nincs semmi baj! Én egyszer kigáncsoltam a tanáromat. Alig győztem bocsánatot kérni, végül egy szaktanárival megúsztam. Figyelj, én tényleg nem haragszom, csak ne hibáztasd magad. Nem szeretnélek végig ilyen szomorúnak látni. - mondta és finoman megölelt. Miután elengedett rápillantott az órájára. - 18:46. Mi lenne ha leülnénk arra a padra, oda még oda süt a nap, addig is száradunk.
-Jó! - bólintottam és a táskáinkat felkapva odasétáltunk a padhoz. Leültünk szemben a nappal és lehunyt szemmel pihentünk. Bár nem láttam semmit, olyan érzésem volt mintha valaki figyelne. Körbenéztem és láttam hogy Mark engem figyel. Mikor látta hogy ránézek, elmosolyodott, mire visszamosolyogtam rá.
-Szerintem elég sötét van már ahhoz, hogy az utca fényeit nézzük, nem?
-Igen, szerintem is. - bólintottam.
-Mi lenne, ha előbb a hídon átmennénk? - kerdezdezte mire megint bólintottam és elindultunk. A kis tavacska fölötti hídra mentünk, ami szintén ki volt világítva. A lámpák égői gyönyörűen visszatükröződtek a kristálytiszta víz felszínén.
-Innen nézve még szebb mint a padról! - gyönyörködtem. Odaálltam a híd szélére, és megfogtam a hideg korlátot.
-Valóban gyönyörű! - mondta és mellém állt. A szemem sarkából láttam hogy engem figyel. Nem mertem oda nézni, mert féltem hogy még jobban elpirulok.
-Te más vagy mint a többi lány. - mondta és az állkapcsomnál fogva maga felé fordította a fejem. - Más lányok csak lerohannak és annyi képet csinálnak velem amennyit csak tudnak. Ők azért vannak velem hogy híresek legyenek. Azért férkőznek közel, hogy szerezzenek egy darabot a ruhámból, esetleg a hajamból. De te nem. - mondta mélyen a szemembe nézve. A szemei csillogtak, és visszatükröztek engem, és a mögöttem lévő fényeket. - Te megismertél, amit eddig csak kevés lány tett. És én is meg tudtalak ismerni, ami szintén csak kevés lánynál történik meg, mivel ők megszólalni is alig hagynak. Ők azt akarják hogy tetszenek nekem, úgy viselkednek és olyan ruhákat hordanak, amire azt hiszik nekem tetszik. De én jobban szeretem ha egy lányt előbb megismerhetek, aztán tetszen nekem. Érted hogy értem? - kérdezte komolyan.
-Azt hiszem, igen! - bólintottam.
-Jó! - suttogta és lassan elengedett. Visszafordultam és azon gondolkoztam, amit az előbb mondott. Úgy éreztem nekem is mondanom kéne valamit. Ránéztem az órára. 19:56.
-Nem vagy éhes? - kérdezte. - Mehetnénk valahova enni, aztán meg majd folytatjuk a sétát.
-Benne vagyok! - mondtam és elmentünk egy étteremhez. Bementünk és leültünk egy ketszemélyes asztalhoz. Kihoztak egy étlapot és rendeltünk két tál spagettit. A vacsora közben jól elbeszélgettünk és jobban megismertük egymást. Megint kifizette az ételt, pedig most rajtam lett volna a sor. Kimentünk és végigsétáltunk az utcán. Elhaladtunk a Sticky Ricky fagyizó előtt és megint arra a csendes utcára mentünk, ahol a kivilágítás elég hangulatos volt. Nem volt túl sok fény, de ahhoz pont elég volt hogy jól lássunk.
-Kezd hűvös lenni. - mondtam és elővettem a pulcsimat. Ő is ezt tette. Leguggoltunk egymással szembe, és megintcsak beszélgettünk. Ránéztem az órámra. 21:25.
-Nagyon fázol? - kérdezte remegő testem láttán.
-Hát, egy kicsit. -  válaszoltam, mire mellém guggolt és rám terítette fekete pulcsiját.
-Ne, így te fogsz fázni. - utasítottam vissza.
-Tudodmit? - kérdezte és úgy tette a pulcsiját, hogy mind kettőnket takarja. - Így jó?
-Igen! - mosolyogtam elpirulva. Meg 20 percet beszélgettünk, de aztán már visszaindultunk szép lassan a Sticky Ricky fagyizójához ahol anyáék már vártak rám.
-Köszönöm a mai napot, csodálatosan éreztem magam. - mosolyogtam.
-Nem, én köszönöm! Örülök hogy eljöttél. Esetleg holnap után újra találkozunk? Mondjuk 4-8-ig?
-Rendben! - mosolyogtam, elbúcsúztunk és beszáltam a kocsiba.
-Szóval ő az? - kérdezte anya miután elindultunk.
-Igen! - pirultam el.
-És? Hogy hívják?
-Mark Yi En Tuan.
-És mit csináltatok ma? - kérdezte apa.
-Mentünk sétálni, elvitt vacsorázni és a parkba is voltunk. - mondtam.
Miután hazaértünk lefürödtem és lefeküdtem aludni.