Maradj velem [Jungkook ff.]

12. rész

-Katy, elmennél a boltba fél kg cseresznyéért? -kérdezte anya reggeli közben.
-Mi? Minek? Miért pont én? -nyavajogtam.
-Mert, én azt mondtam. Reggeli után öltözz át, és indulj el! -erre csak dünnyögtem, és tovább ettem a szendvicsemet.

Reggeli után felszaladtam, átöltöztem, majd elindultam a közeli boltba. A boltban, a zöldségek és a gyümölcsök felé vettem az irányt. Próbáltam minél hamarabb letudni ezt az egészet. Kapkodtam kifele a cseresznyéket, de nagy siettemben nekimentem az egyik vásárlónak és kiesett a kezemből a szatyor amibe raktam a cseresznyéket, és kigurultak belőle a cseresznyék.
-Ááá- hallottam meg egy kiáltást. A lány felé fordultam, akinek nekimentem, és láttam hogy magára öntötte a dobozos kávét, amit a kezével összeszorított az ütközés miatt. -Te normális vagy? Most nézd mit csináltál!
-Nagyon-nagyon sajnálom! Nem volt szándékos! -mondtam, és elővettem néhány zsebkendőt, hogy odaadjam neki, letisztítani magát.
-Nem kell a zsebkendőd! Tudod te, hogy milyen nehéz kiszedni a csipkéből a kávét??
-Tényleg nagyon sajnálom! Én...
-Lógsz nekem egy új felsővel!
-Dehát véletlen volt.
-Engem nem az érdekel hogy miért csináltad, hanem az, hogy megcsináltad! Vagy szólok az apukámnak, és majd nézel nagyokat! Ha nem veszel nekem egy ugyan ilyen felsőt, vagy legalábbis a pénzt rá, akkor ne aggódj, az apukám elintézi hogy a szüleidnek ne legyen munkahelye!
-Dehát ez csak egy felső!
-Nem is vártam el, hogy egy ilyen szegény lány, akinek nincsen drága felsője, megértse ezt a helyzetet.
-Ho..-hogy mi? -kérdeztem vissza.
-Jól hallottad, vagy süket vagy?
-Nekem erre nincs időm!-mondtam legyintve, és tovább szedegettem a cseresznyéket.
-Mi az hogy nincs időd? Nem hallottad amit azt amit az előbb mondtam? Földönfutók lesztek!
-Haggyad már! Hogy lennénk már földönfutók?!
-Mint már mondtam, az apukám elintézi! Te tényleg a füleden ülsz.
-Hogy tudná elintézni? -értetlenkedtem.-Hiszen nem is ismersz!
-Hidd el, meg tudja oldani!-kacsintott.
-Hát nem hiszem.-motyogtam, és szedtem tovább a cseresznyét.
-Gondolom nem hoztál magaddal elég pénzt hogy kifizetsd a ruhám.-nézett végig rajtam.-Nem fog kitelni egy kiló cseresznye árából.-mondta, mivel látta az értetlen arcom.
-Mert mennyi lenne? -kérdeztem, és féltem, hogy túl nagy összegről beszélünk.
-10 000 Won. (30 000 Ft)
-Mii??-hüledeztem.
-Jól hallottad, 10 000 Won, és a kávé, amit magamra öntöttem.
-Dehát ez rengeteg pénz!
-Hát..., így jártál. Máskor vigyázz jobban! Holnap legyél itt, pontban 10-kor, ha nem jössz nagyon megbánod! -nézett rám szúrós szemmel, és otthagyott.
Hát ezt nem hiszem el! Alig egy és fél hetet vagyok Koreában, de máris utál engem valaki.
Tovább szedtem a cseresznyéket, és megláttam, hogy két kéz segít nekem felszedegetni. Felnéztem a kéz tulajdonosára, és megláttam Mark mosolygós arcát.
-Szia! -mosolygott továbbra is.
-Szia!
-Hát itt meg mi történt?
-Csak elejtettem a cseresznyéket.-legyintettem.
-És ki volt az a lány?
-Hmm.. senki.
-Értem. Akkot miért veszekedtél vele 10 percen át?
-Mi? Én nem... Várj! Te hallgatóztál?
-Nem akartam hallgatózni, csak olyan hangosan beszéltetek. És amúgymeg is, titeket figyelt az egész bolt.
Körbenéztem.
-Oh.-suttogtam, de erre Mark csak nevetett.
-Nem vicces!-sértődtem meg.
-De. Az.
-Nem!
-De.
-Nem!
-De.
-Ahj...-nyögtem, és a cseresznyéket amiket már beleraktam a szatyorba felkaptam, majd indultam a kasszához, de Mark megfogta a karom.
-Jó, tényleg nem az.-sóhalytotta. -Csak had segítsek felszedni a cseresznyéket.-mutatott a még a földön lévő cseresznyékre.
-Rendben. -sóhalytottam. Visszamentünk és tovább szedtük a cseresznyéket. Miután összeszedtük, kifizettem, és amikor már indultam volna Márk megint megfogta a karomat.
-Katy, holap ráérsz, és lenne kedved sétálni velem?
-Ömm.. persze. -egyeztem bele.
-Szuper! Akkor holnap találkozzunk .. mondjuk.. itt?
-Nekem jó.
-Szuper.
-És mikor?
-6-kor?
-Rendben. De nekem mennem kéne, mert anya már vár.
-Oké. Szia!-köszönt el.
-Szia! -mondtam és elindultam haza.

-Te meg hol voltál ilyen sokáig? -kérdezte anya miután hazaértem.
-Őő.. hát a boltban.
-És mi tartott ilyen sokáig? -faggatott.
-Véletlenül nekimentem egy lánynak, aki leborította magát a kávéjával, és azt mondta, hogy... ki kell fizetnem a felsőjét. Szóval... kérhetek 10 000 Won-t? -néztem rá boci szemekkel.
-Ho-ho-hogy mennyit? Gyere csak ide!-mondta és megfogta a seprűt, de szerencsémre apa pont kijött a mosdóból.
-Drágám! Te meg micsinálsz? -kérdezte apa.
-Szerinted mit csinálnék ha megtudom hogy a gyerekünk 10 000 Won-nal tartozik valakinek??
-Mi? Mert mi történt?
-A kislányunk felborított egy lányt..-kezdte anya.
-Nem borítottam fel! -vágtam közbe.
-Én beszélek! -csitított le anya. -Szóval felborította, és ő meg leborította magát a kávéjával, és így ki kell fizetnünk a kávéját, és a blúzát!
-És az 10 000 Won? -kérdezte apa.
-És mikor fizeted ki? -fordult felém anya.
-Holnap 10-kor. -sóhajtottam.
-És hol?
-A boltnál.
-Hát gratulálok!-méregetett anya.
Lehorgasztottam a fejem, és mivel anya felzavart a szobámba, felmentem.
Vajon holnap elenged Mark-kal találkozni?
Eltelt 2 óra, megéheztem, és lementem a konyhába enni.
-Majd mikor adod ide a 10 000 Won-t?-kérdeztem anyától.
-Mikor is mész odadni a pénzt?
-Holnap 10 órakkor.
-Akkor, majd akkor.-mondta.
-Jó.-sóhalytottam.-Mikor lesz ebéd?-kérdeztem.
-Máris, lehet jönni enni. James! -rikácsolta anya apa nevét.
-Mivan?-kiabálta apa.
-Gyere mert ebéd!
-Jól van! -vánszorgott be apa a konyhába. Helyetfoglaltunk, és elkezdtünk enni sushi-t, amit apa akkor rendelt, amikor a boltban voltam.
Ebéd után felmentem a szobámba, és átnéztem az egyetemi anyagokat, ugyanis itt fogom folytatni a tanulmányaimat. Egyszercsak megcsörrent a telefonom. Min-seo volt az.
-Szia!-köszöntem bele.
-Halii Katy! Mi újság veled? -kérdezte.
-Hmm.. semmi. Képzeld ma leöntöttem egy lányt a kávéjával. -meséltem unottan.
-Komolyan?
-Jah. És holnap ki kell fizetnem.
-Mennyibe kerül?
-Álítólag 10 000 Won, de nem hiszem el.
-És tudod hogy ki volt az?
-Nem.
-És akkor most ki fogod fizetni?
-Hát... elkérem anyáéktól a 10 000 Won-t, de előbb megkérem a lányt, hogy bizonyítsa be, hogy tényleg annyi volt.
-Jó ötlet! Hol fogtok találkozni?
-A közeli boltnál.
-Amelyik a házatoktól két utcányira van?
-Igen.
-Én is megyek! És utánna ráérsz?
-Öh.. aha. De csak 6-ig.
-Ó ne már! Pedig veled akartam nézni 6-tól a tűzijátékot!
-Milyen tűzijátékot?
-Hát, a közeli parkban, lesz egy tűzijátékozás. És miért nem érsz rá 6-tól?
-Mert Mark elhívott sétálni.-mondtam elpirulva.
-Ó, értem... azért remélem nem fogja ellopni a legjobb barátnőmet!
-Neeem!-kuncogtam.
-Jól van akkor!
-És veled mizu?
-Képzeld találkoztam a BTS-sel!!!
-Igen? Hol? És mikor?
-Délelőtt voltam az egyik barátnőmmel az egyik parkban, és ott mentek előttünk. Leálltak velünk kb 5 percre beszélgetni, mivel felismertek! De aztán mentek tovább. A barátnőm nagyon örült hogy találkozhatott velük. És.. kérdeztek rólad is, hogy miért nem érsz rá.
-Mi? És mit mondtál nekik? -kérdeztem aggódva.
-Hogy nem tudom, kérdezzenek meg téged. Amúgy.. miért mondtad azt nekik hogy nem érsz rá?
-Haa.. -sóhajtottam.-Nem tudom. Egyszer csak Jungkook betoppant, és megkérdezte hogy legközelebb mikor fogok ráérni. És nem tudtam hogy mikor, ezért az mondtam hogy szerdán, és aztán elment.
-Értem. Nekem azt mondták hogy egyszer be fognak hozzád ugrani.
-Mi? Mikor? Minek?
-Hát, nem tudom. Mikor rákérdeztem, azt mondták azért, hogy elbeszélgessenek veled.
-Mi? Ezt meg mégis hogy érted?
-Hát... nem tudom. Csak azt mondom, amit nekem mondtak. És miután ezt kimondták, már el is mentek.
-De milyen hangsúllyal mondták?
-Hát.. nem tudom. Namjoon mondta közömbös arckifejezéssel.
-O-ó.. ha Namjoon közömbös, akkor már komoly dolog van!

Hirtelen meghallottam a csengő hangját. Jaj ne! Csak ezt ne!