Maradj velem [Jungkook ff.]

2. rész

Még nem akarok elmenni! -gondoltam. Sok szép emlék fűz a városhoz. A barátaim, a hangos szomszédok akik mindig kölcsön kérik a fűnyírót és elfelejtik visszahozni, az idegesítő kutyák, az idegbeteg bácsi a domb tetején és a parkban lévő híd ami mindig ki van világítva esténként. Ez a kedvenc helyem az egész városban. Nagyon szeretem, mert jó hangulata van és amúgy is szeretem a hidakat.
Hirtelen egy nagy csörömpölésre lettem figyelmes. Leszaladtam a lépcsőn és láttam ahogy apa idegesen sepri a kedvenc poharának darabjait. Eltörte...
-Mi történt? -kérdeztem mert kíváncsi vagyok hogy hogy történt.
-Apád megint eltört egy csészét. -válaszolta anya.
-Dehát tegnap is eltört egyet.
-Hát, béna apád van. -mondta anya nevetve és összeborzolta apa haját.
-Hát miért ilyen törékeny csészéket gyártanak? -kérdezte apa sértödötten.
-Összepakoltál már, Katy? -kérdezte anya és odajött hozzám.
-Már nem sok híja. Csak pár könyv kell.
-Jól van, fél óra múlva vacsora, addig legyél kész.
-Öt órakor? Miért olyan korán? Még nem vagyok éhes.
-Igen, öt órakor, utána pedig irány fürdeni és aludni mert korán le kell feküdni hogy ki tudd magad pihenni holnapra.-magyarázta anya.
-De hát én ilyen korán még nem fogok tudni aludni!
-Hát most megpróbálsz. -mondta apa miután feltakarította a porcelán darabokat.
-Amúgy hol lesz a lakásunk? -kérdeztem.
-Szöulban. -vágta rá anya.
-Azt tudom, de mégis hol?
-Majd holnap úgyis meglátod. -mondta és felmentem a szobámba. Befejeztem a pakolást és előkaptam a telefonomat. Bekaocsoltam a YouTube-ot és elindítottam egy kpop zenét. Mostanában kpopot szoktam hallgatni, hogy ezzel is gyakoroljam a nyelvet. Leggyakrabban a Got7-től a Just Right-ot szoktam hallgatni. Ez az egyik kedvencem de más bandákat is kedvelek. Ott van például az EXO, a Twice és az NCT. A Blackpinket annyira nem szeretem, de néha őket is szoktam hallgatni. Igazából, lehet hogy azért szeretem annyira a Got7-t, mert Mark annyira helyes. Remélem majd Koreában találkozhatok velük, bár ennek az esélye kevés.
Zenehallgatás közbe ránéztem az órámra és láttam hogy már öt óra van.
-Gyere Katy, vacsi! -szólt anya, én pedig lementem. -Na, várod már a holnapot?
-Is-is.
-Hogy hogy?
-Hiányozni fognak a barátaim, a város...
-Megértem Drágám, de nincs más lehetőség. Apádat áthelyezik Koreába és nekünk is mennünk kell. Ilyen a programozók élete. -mondta anya, sóhalytottam majd leültem vacsorázni.
-És te hogy boldogulsz majd Koreában titkárnőként?
-Majd meglátjuk. -válaszolta anya.
Miután megettem a fasírtot, elmentem fürdeni majd fél hétkor már az ágyamban voltam.
El se tudom hinni hogy 9 óra múlva már indulunk. Lefeküdtem és meglepő módon könnyen el tudtam aludni.