Maradj velem [Jungkook ff.]

13. rész

Hirtelen meghallottam a csengő hangját. Jaj ne! Csak ezt ne!

-Katy, kinyitnád az ajtót? Most éppen főzök.
-Én meg telefonálok! Kérd meg apát!
-Katy Smith! Most azonnal kinyitod az ajtót, vagy egy akkora nyaklevest lekeverek neked, hogy nem kell többé rád főznöm! Így is eléggé ideges vagyok, miattad!
-Jó, kinyitom... -dünnyögtem.
Lassan odavánszorogtam az ajtóhoz, bár érdekelt hogy mit akarhat mondani a BTS, mivel régen találkoztunk, ( nem csináltam semmi rosszat,) és nem értem hogy miről akarhatnak velem "elbeszélgetni", de azért ha már Namjoon komoly, akkor már félni kellene. Mikor odaértem az ajtóhoz, résnyire kinyitottam, és megpillantottam, egy mérges postást. Hála a jó égnek!
-Jó napot!-köszöntem.
-Magának is!-mondta mogorván.-csomagot hoztam Angela Smith néven. Magácska a lánya?
-Ömm.. igen.
-Itt írja alá. -mutatott egy kipontozott vonalra. Aláírtam a papírt, és átvettem a csomagot.
-Köszönöm.-mondtam, és becsuktam az ajtót. -Anya, jött egy csomag.-mondtam, és rádobtam a kanapéra.
-Szuper!-kiálltott fel, és mindent otthagyva sietett, hogy kibontsa a csomagot.
-Mi a kutyagumi?!-néztem ahogy anya kiveszi a megrendelt tárgyat.-Neee vettetek a tandem biciklire nyeregsapkát?? Miért?
-Azért, hogy ősszel, és télen ne fázzon a feneked! Ha nem tetszik, hát nem tetszik! Így jártál!
-De legalább valami piros színhez illő nyeregsapkát vettetek volna! Nem pedig neonsárgát!
-Hát én feketét rendeltem... nah mindegy, ezt kaptuk. Ez lesz.
-Haa..-sóhajtottam. -Holnap elmehetek sétálni?
-Kivel?
-Mark-kal.
-Jah, nem.
-Mi? De miért nem?
-Azért, mert én nem engedem!
-De miért nem?-kérdeztem, mire anya a csípőjére rakta a kezét.
-Most soroljam?
-Igen!
-Egy, odalesz miattad 10 000 Won!
Kettő, egyfolytába csak dünnyögsz!
Három, nem akartad kinyitni a postásnak az ajtót! Négy, amúgy is minden nap csavarogsz! Öt,... várj!-szimatolt bele anya a levegőbe.- Mi ez a füst szag? Jaj nee! Odaégett a vacsii!-rohant oda anya sütőhöz. -Öt, odaégett miattad a csirkecomb!
-Dehát ez nem az én hibám!
-Elvetted a figyelmemet!
-Te rohantál ide a nyeregsapka miatt!
-Nem te hoztad be?
-Hát mert most mit csináljak vele?
-Miért nem hagytad az előszobában?! Miért hoztad be?!
-Hát mert most...-kezdtem, de anya közbevágott.
-ENYÉM, az utolsó szó! -fenyegetőzött az ujjával. Durcásan felmentem a lépcsőn, és magamra csaptam az ajtót.
-Ne csapkodd az ajtót! Hat, csapkodod a drága ajtót! -kiabálta fel nekem, de én semmit nem reagáltam, mintha nem hallottam volna. Mérgesen ráfeküdtem az ágyamra, és belenyomtam az arcomat egy puha párnába.
Hát ezt nem hiszem el! Azt mondtam Mark-nak, hogy elmegyek, de még csak a telefonszámát sem tudom, hogy szóljak neki, hogy nem mehetek. Ha pedig nem megyek, mérges lesz rám. Most mit csináljak?
Csendben feküdtem az ágyamban, amíg el nem aludtam.

7:30-kor

Lassan kinyitottam a szemeimet, feltápászkodtam, és mivel éhes voltam, lementem vacsorázni.
-Mikor lesz vacsi? -kérdeztem sértődötten.
-Rendeltünk pizzát, de még nem jött meg.-mondta anya, a kanapén ülve.
-És szólsz ha megjött?
-Aha. -válaszolt. Visszamentem a szobámba, és addig olvastam, amíg egy hang nem zavart meg.
-Katy, gyere, megjött a pizza! -kiabált fel nekem anya. Gyorsan lesiettem, mert már nagyon éhes voltam. Már csak rám vártak, ezért gyorsan leültem a helyemre. Apa felvágta a pizzát, majd miután kész lett vele lerakta az asztalra. Miután megettem a pizzát, elmentem fürdeni, majd az ágyamban feküdve telefonoztam, amíg el nem nyomott az álom.

Reggel 8:30-kor

Reggeli után felmentem a szobámba, festettem, és közben kpop-ot halgattam. Majd apa feljött egy kis fagyival.
-Hoztam fagyit.-mondta.
-Köszi.-mondtam, és elment. Megettem a fagyit, majd festettem tovább. Nem tudtam másra gondolni, csak, hogy mit fog csinálni Mark, hogyha nem megyek el. Az biztos hogy mérges lesz, és utálni fog ezért.
Eljött a fél 10, és miután megkaptam a pénzt anyától, elindultam a bolthoz. 10 perc után oda is értem, de a lány nem volt ott. Megláttam ahogy jön Min-seo.
-Szia!-mentem oda hozzá.
-Szia! A lány itt van már?-kérdezte.
-Még nem. De.. te végig itt akarsz állni, amíg tárgyalunk?
-Hát.. ja. Ha nem baj.
-Jó.
-Ő az?-kérdezte Min-seo, és egy lányra mutatott, aki kijött a boltból.
-Nem.-mondtam és letettem a kezét, hogy ne mutogasson.
-Akkor ő?- kérdezte, és a másik kezével mutatott egy újabb lányra, aki éppen a kocsijából szállt kifele.
-Nem.-mondtam, és a másik kezét is letettem.
Már 10 óra 5 perc volt, mikor megláttam a tegnapi lányt, hogy sétál felénk. Mikor már odaért hozzánk egyből azzal kezdte "itt a pénz?"
-Itt van, de előbb bizonyítsd be, hogy tényleg annyi volt a felső! -mondtam.

-És mégis hogyan?
-Van annak a boltnak weboldala, ahol vetted?
-Van. És?
-Keresd meg azt a felsőt, és mutasd meg!-sóhajtott egyet, és elővette a telefonját. Idemutatta, és láttam, hogy tényleg 10 000 Won az a felső. Odanyújtottam a pénzt, és önelégült mosollyal kikapta a kezemből.
-Kösssz.-mondta, és elment.
-Hazakísérhetlek?-kérdezte Min-seo.
-Persze.-mondtam, és elindultunk.-Képzeld, anya nem enged el Markkal sétálni, és a legrosszabb az, hogy még csak szólni sem tudtam neki hogy nem tudok menni.
-Hát ez szívás! Várj! És mi lenne, ha azt mondanád az anyukádnak, hogy velem jössz el sétálni?
-Hát... nem tudom hogy elengedne-e.
-Egy próbát megér!
-Hát jó, megpróbálom!
Mikor elértük a házunkat, elköszöntünk egymástól, és bementem. Odamentem anyához.
-Szia anya.-köszöntem.-Azt megengednéd, hogy Min-seo-val menjek el sétálni?
-Mettől-meddig? -kérdezte.
-6-8-ig.
-Rendben, -sóhajtotta anya-de egy perccel se tovább!
-Köszii!-ugráltam körbe, és felszaladtam a szobámba. Elővettem a telefonomat, és ráírtam Min-seo-ra, hogy anya elenged sétálni.
-Katy, ebéd!-kiáltott fel apa.
-Megyek!-mondtam, és lesiettem.
Ebéd után, elkezdtem olvasni és festeni, egészen 4-ig. 4 után meguzsonnáztam, lefürödtem, és megmostam a hajam. Háromnegyed hatkor, elindultam a bolthoz, ahol Markkal megbeszéltük a találkozót. Odaértem 6-ra, és megláttam Mark mosolygós arcát.
-Szia!-köszönt.
-Szia!-mondtam én is.
-Gyere!-mondta, és megfogta a kezem. Elkezdett maga után húzni a parkba, és-bár pontosan tudtam mire készül-,próbáltam izgatottnak tűnni. Sokan voltak ott, a tűzijátékra várva. Mi is beálltunk a tömegbe, és vártuk, hogy elkezdjék.
-Tudod mi lesz?-kérdezte Mark.
-Mert lesz valami?-kérdeztem, annak ellenére, hogy tudtam, miért áll itt ennyi ember, csak nem akartam, hogy csalódott legyen.
-Akkor nem tudod!- nyugtázta le mosolyogva.
Nem kellett sokat várni, hogy elkezdődjön, és mindenki az eget figyelte.

Visszaemlékezés

-Tetszik a tűzijáték, ugye?-kérdezte Noah.-Ezt neked béreltem, szívem.
-Nagyon!- mondtam és ráhajoltam a barátom vállára.

Visszaemlékezés vége

Hirtelen könnyek gyűltek a szememben, és elkezdtem csendben sírni. A lábaim elgyengültek, és lerogytam a földre. Mikor Mark észrevett, nem tudta mi történik velem, de még én magam sem, hiszen az nagyon rég volt, de mégis szomorú emlékként emlékszek rá vissza.
-Mi a baj?-guggolt le mellém Mark.
-Semmi.. csak egy emlék.-mondtam és letöröltem pár könnycseppet.
-Elmondod?
-Ha nem baj, nem beszélnék róla.
-Szeretnéd hogy elmenjünk?
-Aha.-bólintottam
Felsegített, a vállamnál átkarolt, majd elindultunk abba a csendes utcába, ahova az első találkozásunkkor vitt. Ott leültünk ugyan arra a lépcsőfokra.
-Jobban érzed magad?-kérdezte.
-Sokkal.-rá mosolyogtam gyengéden.
-Annak örülök! Van kedved sétálni? -kérdezte.
-Felőlem mehetünk.-áltam fel, és elindultunk. Kb 1 órát sétáltunk, majd rápillantottam az órámra, és észrevettem, hogy már fél 8 van.
-Gyalog jöttél, ugye?-kérdezte, mire bólintottam. -Akkor hazakísérhetlek?
-Amm.. persze.-mondtam, és tovább folytattuk utunkat hazafelé. Nem sokkal később - 25 perc után-haza is értünk.
-Na, itt vagyunk.-mondtam és megálltam.
-Legközelebb mikor találkozhatunk?
-Csütörtök megfelel?
-Igen.

-De mi lenne, ha megadnánk egymás telefonszámát, hogyha valamelyikőnknek nem jó, akkor tudjunk szólni a másiknak. Mivel anya ma sem akart elengedni, ezért muszáj voltam azt mondani neki, hogy az egyik barátnőmmel jövök.
-Értem.-mondta, és előkapta a telefonját. Lediktálta nekem a számát, ahogy én is a sajátomat.
-Akkor a részleteket a csütörtöki nappal kapcsolatban, beszéljük meg telefonon. -javasolta Mark. -tudod hogy a.. minőséget leteszteljük.
-Jó ötlet! -nevettem, mire ő is elmosolyodott.
-Akkor én.. megyek is.-mondta.
-Okés. Szia!
-Szia!-mosolygott, majd elment.
Bementem a házba, és ledobtam magam a kanapéra.
-Na, mit csináltatok Min-seo-val?-kérdezte anya.
-Őő.. tudod, beszégettünk, néztük a tüzijátékot a parkban, sétálgattunk, meg, ilyenek.
-Akkor elvoltatok.
Bólintottam, és mentünk vacsorázni. Vacsora után elmentem fürdeni, megnéztem egy filmet, és lefeküdtem aludni.

______________
Utólag is Boldog Húsvétot!
Remélem eddig tetszik a könyv, a véleményeteket, ha gondoljátok nyugodtan leírhatjátok 'comment'-ként. A részeket próbálom rendszeresen (hetente) kitenni, de tudom sokszor sokat csúszik.
I purple you💜💜