Maradj velem [Jungkook ff.]

1. rész

-Katy, gyere reggelizni! -hallottam meg anya hangját, miután megszólalt az ébresztőm. Dühösen lenyomtam a megállítógombját és felkeltem. Átvettem a nyuszis pizsamámat egy farmer rövidnadrágra és egy bordó pólóra.
-Katy! -szólt anya megint.
-Jó, jó, megyek, egy pillanat! -kiabáltam le neki, majd a telefonom felkapva lesiettem a lépcsőn.
-Jó reggelt! -köszönt kedvesen anya.
-Neked is jó reggelt!
-Hogy aludtál? -kérdezte apa miközben kiöntött egy kis tejet egy műzlis tálba.
-Aludtam már jobban is. -válaszoltam durcásan.
-Elbúcsúztál már a barátaidtól? -kérdezte anya.
-Igen, már tegnap. -mondtam és elvettem egy műzlis tálat. Megfogtam a tejet és a zabpehellyel együtt beleöntöttem a tányéromba. -Összepakoltatok holnapra?
-Még nem teljesen. Te? -érdeklődött apa.
-Még én se.
-Délután meglegyen!
-Jó, tudom, tudom... Amúgy hánykor indulunk?
-Hajnali ötkor indulunk a reptérre, fél hatkor meg már a repülőn fogunk ülni. -mondta anya.
-Köszönöm a reggelit! -beleraktam a mosogatóba a tálamat és mentem fel a szobámba.
-Egészségedre! -kiabálta utánam anya. Becsuktam magam mögött az ajtót és leültem az asztalomhoz átismételni a koreai nyelvet, ugyanis holnap (július 28-án) indulunk Szöulba.

2 órával később

-Katy, ebéd! -kiabált ismét anya. Levánszorogtam a lepcsőn és lehuppantam az asztalhoz.
-Na, pakoltál? -kérdezte anya.
-Átismételtem a koreai nyelvet.
-De pakoltál?
-Nem.
Ebéd után, ami rántotthús volt sült krumplival, fel mentem és folytattam a pakolást. A kezembe akadt egy póló, amit még a barátaimtól kaptam amin ők vannak rajta velem együtt. Elszomorodtam, de tudtam hogy úgyis minden nap beszélni fogunk. Elraktam a felsőt és elővettem egy kinyomtatott képet amin ott vagyok a barátaimmal. A mozi előtt álltunk, és mind a négyen nagyon boldogak voltunk. Arra a filmre vártunk amit már 3 hete meg akartunk nézni, a Csillagainkban a hibára. El se tudom hinni hogy mostmár személyesen nem tudok majd velük találkozni! Megint elszomorodtam. A gondolataimra való figyelmem a telefonom csörgése zavarta meg. Megláttam Chloe profilját a telefonom kijelzőjén, odapattantam és boldogan felvettem.
-Sziaa! -köszönt bele. -Még el se mentél, de már hiányzol!
-Ti is hiányoztok nekem.
-Ugye attól még fogjuk tartani a kapcsolatot?
-Természetesen, de az időeltolódás miatt majd meg kell beszélnünk mikor hívjuk egymást.
-Szupi, csinálok egy csoportot mind a négyőnknek. -mondta izgatottan.
-Az jó ötlet. -mondtam és egy hangos sípolást hallottam. -Chloe? Chloe!- estem pánikba. Szomorúan rádobtam a telefonomat az ágyamra és folytattam a pakolást.