Miért csinálod? //Jungkook fanfiction😇💜

9.rész

Mikor végeztem a pisiléssel felöltöztem és lehúztam a wc-t mire Jungkook megfordult.... Vagy is szó szerint felugrott és 180°-ot fordult a levegőben.
-Szólhattál volna, hogy kész vagy. -ezzel felkapott és az amúgy csak 1 méterre lévő csaphoz vitt, hogy kezet mossak.
-Eddig egyedül is el tudtam volna jönni. -jó ez nem biztos, de na.... ne kezeljen kisgyerekként.
-Jah... persze. Látom ám, hogy nem tudsz egyhelyben állni. Most is dölöngélsz. Mint aki részeg.
-Jó... oké. Visszaviszel az ágyikómba? -kérdeztem lehető legaranyosabban ami azért számomra picit nehéz. Nem szoktam hozzá ahhoz, hogy aranyos legyek.
-Persze hercegnőm. -ezzel orromra puszilt. Ami nagyon meglepett. Nem gondoltam volna hogy ezt fogja csinálni.

Már vagy egy órája beszélgettünk. Legfőképp arról hogy egy nőt meg egy pasit miért tettek egy szobába. Ekkor belépett egy nővér. Szinte sokkot kapott amikor látta hogy én ébren vagyok. Mikor felfogta mi van kiszaladt és 5 percel később egy orvossal tért vissza.
-Noss.... most hogy felébredt elvégeznénk egy pár vizsgálatot. Emellett el kell mondjam, hogy azért kerültek önök egy kórterembe mivel a kórház teljesen teli van. Kérem kisasszony mondja el hogy jelenleg tapasztal e fejfájást, szédülést, hányingert?
-Az gondolom baj hogy egyszerre érzem az összeset.
-Nem fogok hazudni. Igen baj. Nem is kicsi.
-Értem. Meddig kell bennmaradnom?
-Egy hétig. Mind a kettőjüket egy hétig tartjuk benn megfigyelés alatt.
-Értem. Említett pár vizsgálatot amire el kell mennem igaz? -kérdeztem mert túl akartam lenni a dolgokon.
-Igen. Jöjjön kérem a nővérek segítenek.
Ezzel elmentem a nővérek segítségével pár helyre. Meg lifteztünk. Aztán vissza vittek a kis kórterembe amin egy hétig osztozom majd Jungkookal.
-Jól vagy? -kérdezte Kook csukott szemmel.
-Persze. Bár fáradtabbnak érzem magam mint eddig valaha. -igazából kiderült hogy nem csak testileg de szellemileg is beteg vagyok. Anorexiás és depressziós vagyok elvileg. Amit csak azért derítettek ki mert  a testtöbegindexem az előzö méréshez képest drasztikusan csökkent. Ezen fellül a májam majdnem leállt valami gyógyszertől amit úgy kaptam apától fájdalomcsillalotóként.
-Hazudsz. -mégis honnan a picsából tudná, hogy nem mondok igazat.
-Figyelj. Tudom, hogy valami rosszat diagnosztizáltak nálad, de most nem ez érdekel. Bánt az apád igaz?.... Ne válaszolj. Tudom hogy igen. Csak azt mond el, hogy hogyan.
-Nem fogom elmondani. Biztos nem fogom veled megosztani az életem minden titkát oké. Semmi közöd hozzá. -felindultságomban már felemeltem a hangom és ha nem szakít félbe akkor elkezdek ordítozni.
-Jó. Akkor ne mond el most, de...... remélem egyszer fogsz bennem annyira bízni hogy elmond. -itt már az ágyam szélén ült és az arcomat símogatta.
-Szerinted ez valaha be fog következni? -kérdezte meg tőlem mélyen a szemembe nézve. Azok a sötét íriszek teljesen a hatalmukba kerítetek. Meg sem bírtam szólalni. Olyan szép szemei vannam.
-Noss?
-T-talán. N-nem is t-tudom... é-én-én. -nem fejeztembe, nem is tudtam volna, egyrészt mert nem tudtam mit mondani rá, másrészt pedig az egyik nőver meghozta a vacsorát. Jungkook odakísért a kis asztalkához majd segített a nővernek behozni az ételt. Milyen udvaiasnak tűnhetne így elsőre.... és aranyos. Mikor be került minden vagyis Kooknak két szelet kenyér egy pici dobozka vaj és lekvár illetve egy bögre forró tea. Én pedig.... mivel ugye elvileg anorexiás vagyok és a testsúlyom a testzsírszázalekommal együtt az átlag felét sem üti meg kaptam egy komplett szendvicset amí úgy teli volt pakolva, hogy ha akartam sem tudtam volna egyszerre megenni. Amikor úgy dönröttem feladom mert a végén rókázni fogok megpillantottam Kookiet aki a nyuszi vigyorával bámulta ahogy én eszek. Semmi nem volt a tányérján már.
-Nem akarsz besegíteni? -kérdeztem suttogva a kajára sandítva majd visszaterelve tekintetem a srácra.
-Hát... egye fene feláldozom magam. -ezzel már oda is adtam neki a szenya maradékát ő pedig be is nyomta egy másodperc alatt. Még is hogy lehet ilyen gyorsan enni? Szerencsére már épp lenyelte az utolsó falatot amikor a nővér besietett.
-Jézusom. Ne haragudjon ha nem lenne a nyakamon a fejemet is elhagynám valahol. Neharagudjon hogy elfelejtettem a kakóját. -ezzel odatolt elém egy bögre gőzölgő kakaót. Jungkook irígy szemekkel nézett az italra majd rám. Az irígység egy pillanat alatt eltűnt szeméből és ismét megvillant nyuszis mosolya.
-Ebben nem segítek ezt egyedül kell legyűrnöd. Úgy is sovány vagy rád fér. Persze nem az, hogy csúnya vagy csak érted úgy észreveszi az ember hogy jóval vékonyabb vagy mint az átlag lányok és .... -mondta kínosan mentve a menhetőt de nem hagytam hogy befejezze.
-Héj... nyugi. Nem fogok megsértődni. Te legalább törődsz az egészségi állapotommal a magad fura módján. -mondtam mosolyogva majd elkezdtem kortyolni azt a mennyei kakaót. Aztán rájöttem hogy ez sem  s úszik ezért vártam egy picit hogy térjen is valami a gyomrom.
Pár órát még beszélgettünk aztán úgy este 9 és 10 között lefeküdtünk aludni. Valamikor hajnarban felkeltem pisilni, de nem bírtam elmenni mert láttam, hogy Jungkookot teljesen leverte a víz. Úgy izzadt mintha égne belülről. Oda mentem és a homlokára tettem a kezem, de azonnal el is kaptam mivel forró volt a homloka. Azonnal megynoymtam az ágy feletti nővérhívót. Két-három percel később már jött is a nővér. Hoztak borogatást felkeltették és adtak neki lázcsillapítót. Megmérték a lázát. 42°-os volt a testhőmérséklete. Rendesen megijesztett.
-Sz-szofi. Ugye ébren vagy még? -csak suttogva tudta mondni annyira kimerült a szervezete. Szegény.
-Persze Kookie. Mi a baj? -ültem fel az ágyon.
-Semmi csak tudod nagyon hideg van. Te is érzed ugye?
-Nem .... meg lehet ide bent sülni olyan meleg van.
-Én nagyon fázok. Nem jönnél ide. Csak egy kicsit amíg nem fogok ennyire fázni. -nézett rám kérlelő tekintettel.
-Legyen.
Odaültem az ágyára majd bebujtam a takarója alá. Ő átölelte a derekam, fej a a hasamon pihent meg és lehunyta a szemét. Tényleg fázott, nem is kicsit mert konkrétan remegett.
-Nem akarod véletlen birizgálni a hajam? Csak mert az megnyugtat. -mondta még mindig csukott szemmel.
-Miért? Ideges vagy? -kérdeztem miközben ujjaim hajába vezette.
-Nem.... De ennél többet ne akarj tudni mert nagyon gáz.
-Mi? Ha többet akarok tudni?
-Nem hanem az ami miatt azt kérem hogy megnyugtass.
-Szerintem semmi sem gáz. Elmondok egy titkot, de senkinek nem árulhatod el. Ígered hogy nem mondod el senkinek?
-Igen hercegnőm megígerem.
-Namnam amikor rosszat álmodik mindig felhív telefonon és megbeszéli velem hogy tudjon aludni.
-Pfff..... ez elég gyerekes.
-Nem az. Mindenkinek vannak rémálmai. És mindenki máshogy dolgozza fel. Namnak kell valaki akinek elmondhatja. És szerintem mindenki máshogy dolgozza fel a dolgokat. Az érzelmeink legyenek bármilyenek az adott helyzetben nem gázak. Higgy nekem.
-Biztos hogy igy gondolod? Nem fogsz kinevetni?
-Nem Kookie. Nyugodtan elmondhatod. Bízhatsz bennem.

Hello. Ez is picit rövidebb lett. Azért remélem tetszik.
További jó aktuális napszakot.😇