Miért csinálod? //Jungkook fanfiction😇💜

15.rész

JUNGKOOK szemszög

Reggel szokásomhoz híven elég korán keltem fel. Péntek van. Ma elhívom Szofit randizni. És Mingyu is. Soha nem féltem még attól hogy visszautasítanak, de mindent meg kell tapasztalni. Reggeli rutinomat folytatva fogtam magam és csináltam egy csomó képet arról ahogy Szofi aludt. Ilyenkor annyira aranyos. Mikor ezzel megvoltam átöltöztem. Mivel még 5 óra sincs és az én hercegnőm imád sokáig aludni teljesen nyugodtan öltözködtem előtte. Egy kis idő múlva eléggé elkezdtem unni magam ezért megint elkezdtem lerajzolni. Megint pont akkor kelt fel amikor befejeztem.
-Jó reggelt hercegnőm. -tettem le a füzetem.
-Uhumm. -bólogatott kócosan arra gondolva hogy nekem is jó reggelt.
-Látom eléggé kómikás vagy. -mondtam és elvándoroltam picit ösztönözni az ébredésre.
-Umm..... mennyi az idő? -kérdezte alig hallhatóan. Látszott hogy azt sem tudja hol van. Vicces és aranyos egyszerre.
-Kb fél 7. Miért?
-Ez a te hibád. Miattad nem tudok sokáig aludniiiii. -modta rettentő aranyosan elhúzva a végét. Leültem az ágy szélére és elkezdtem a kócos haját rendezgetni.
-Nem tehetek róla. Biztos valami átok. Mások pihentető hosszú alvását gátló átok ül rajtam. Ne harudj érte. -mondtam miközben még mindig a haját piszkáltam. Olyan puha és jó illatú.
-Jó a hajammal játszani? -kérdezte huncut mosollyal arcán. A szemét viszont nem hajlandó kinyitni azóta, hogy hangot adott.
-Ami azt illeti igen. Nagyon jó. Tetszik hogy ilyen puha.
-Akkor csináld csak amíg vissza nem alszom. -mondta miközben kinyitotta szemét és egy önelégült mosollyal rámnézett.
-Azt lesheted hercegnőm. Mindjárt jön a reggeli. Addigra mire itt van fel kell öltöznöd ha azt akarod, hogy ne egyem meg a kajádat. -mondtam majd puszit nyomtam a homlokára.
-Oké oké. Csak a kajáért megteszem.
Ezzel elvonult felöltözni. Nemsokára jött is a reggeli. Mivel egy csomó tantárgyból már előrébb voltunk közös beleegyezéssel szartunk a tanulásra.

SZOFI szemszög

Mivel nem akartunk tanulni minden baromságot elkezdtünk amire volt eszközünk. Röviden firkáltunk, hajtogattunk, könyvekkel dobálóztunk. Aztán egy hírtelen ötlettől vezérelten Jungkook úgy döntött, hogy kifesti a körmeim.
-Mi? Ezt nem gondolod komolyan. -kérdeztem kikerekedett szemekkle amikor Kook a sok körömlakk közül pont egy rózsaszínt vett ki.
-Most miért? Tök aranyos nem?
-Nem. Vagyis de ,de.......... nem a rózsaszín a kedvenc színem.
-Hm.... igazad van. Neked valami sötétebb kell. Uuu...... a fekete rohadt jól állna. -mondta teljes beleéléssel.
-Jó. Azt támogatom.
Mikor megtalálta a fekete körömlakkot már el is kezdte a művészi munkát. Meg kell mondjam, sokkal ügyesebb volt mint gondoltam. Szinte nem is lett lakkos a bőröm.
-Hát...... elismerésem Kook. Szerintem én sem csináltam volna meg ilyen tökéletesen. -mondtam mikor befejezte mindkét kezemen.
-Köszi. És.... most a lábadon is befestem mert meg egy óra van ebédig és nem akarok unatkozni. -mondta és már le is kapta a zoknim. Mi a.... ez bolond.
-Te beteg vagy. -mondtam nevetve.
-Most miért? Ha a kezeden fekete legyen a lábadon is. -mondta de elvette az ecsetet a körmömtől mert elkezdett röhögni.
-Oké. Te tudod. Legalább most egyszer szép lesz a körmöm legalább. -mondtam én is nevetve.
-Ezt hogy érted?
-Hát... tudod... ha én nem is vagyok szép legalább a körmeim azok lesznek.
-Várj mi? Most arra gondolsz, hogy nem vagy szép?
-Umm... igen? -ezzel finoman de határozottan fejbekólintott.
-Meg ne haljak még egy ilyen marhaságot. Igen is gyönyörű vagy oké?
-Először is... au... másodszor.... köszi. -mondam elpirulva de azért határozottan.
-Nagyon aranyos vagy a mikor zavarba hozlak.
-Ch......
-Hairband -vágytuk rá egyszerre. Ez abból jött, hogy mielőtt elkezdte befesteni a körmöm megmostam a haját aztán egy ilyen hajpantot adtam rá és ráraktam a képére egy arcmaszkot. Nagyon aranyos volt.
-Na told ide a lábodat te kis bolond. -ezzel átadtam neki ünnepélyesen a ball lábam. Mire végzett kb fél 12 volt.
-Láttál te ilyen pontos embert. Kifestettem és még megszáradni is van ideje.
-Most visszagondolva nem hagynám hogy ezt tedd velem.
-Miért?
-Mert pisilnem kell, de nem merek kimenni mert ha elkenem megölsz. -ezzel mind ketten elnevettük magunkat.
-Gyorsan meg fog száradni. Utana pedig kimehetsz pisilni hercegnőm. -mondta még mindig nevetve. Mikor Kook kb 5 perc múlva leellenőrizte, hogy megszáradt e az összes végre kimehettem könnyíteni magamon.
Mire visszajöttem már megjött az ebéd. Fura.... nem szokták ilyen korán hozni.
-A nővér mondta, hogy mivel elvileg ma este haza engednek minket és mert olyan cukik voltunk hogy egész héten segítettünk mi kaptunk először ebédet.
-Jézus.... tényleg mi ma haza mehetünk. Ezt nem hiszem el. Ahh.... fel kell hívnom valakit aki haza tud vinni. -ezzel húztam is ki a telefont a zsebemből, de Jungkook megakadályozott.
-Hagyd csak. Chan elhozza a kocsim. Lassan itt lesz. Majd én haza viszlek.
-B-biztos?
-Persze. -ezzel nyomott egy puszit az orromra és elment mosdóba.
-Köszi. -suttogtam a semmibe. Mikor végzet a dolgával kijött.... remelhetőleg vizes kézzel mert..... hát... valami csöpögött róla és csak annyit mondot:
-Te is le szoktad pisilni? -kérdezte röhögve majd elkezdett kergetni a folyosón.
-Ne ne ne ne ne.... hagyj béken hagyj békén hagyj béké. Fuj fuj fuj fuj fuj.......
-Jó nyugi ne haragudj, de csak víz volt nyugodj már meg.
-Nem hiszek neked menj és mosd meg mégegyszer.
-Oké, de csak a kedvedért. -ezzel el ment és megmosta a kezét.
-Így jó hercegnőm? -kérdezte mikor leült az asztalhoz, hogy végre megebédeljünk.
-Tökéletes. De...... ha te hercegnőmnek hívsz akkor most én is hívjalak hercegemnek vagy mi van? -kérdeztem kuncogva. Nem gondoltam komolyan, de este nem tudtam rendesen aludni és elgondolkodtam ezen. Na meg viccesnek tűnt hogy megkérdezzem.
-Ne.... Oppa.... oppának hívj az jobb.
-Mi? Hány lány hívott így csak ebben a hónapban?
-Egy sem. Gyűlölöm ha akármilyen egyéjszakás csitri a báttyának hív. Ők inkább daddynek hívnak. Persze ha szeretnél hívhatsz így is, de az oppát jobban preferálom hercegnőm. -ezzel csókot nyomott a tenyerére és egy apró, egyáltalán nem fajdalamas, bohókas pofonnal továbbadta nekem azt.
-Pfuj.... nem kell puszi. Tartsd meg. -mondtam bohókásan és ő is kapott egy ugyan ilyent.
-Uh .... ez jól esett. Jöhet anélül is hogy a kezedre csókolsz előtte. -mondta cuki nyuszika mosollyal.
-Már kaptál tőlem puszit. Legyen elég az.
-Naaaaaaaa...... -mondta hisztisen.
-Legyen...... kapsz majd jóéjtpuszit.
-Jejjjjjjjj. -mondta gyerekes mosollyal.
-Egyél.
-Igen anyu. -mondta ugyan azzal az édes mosollyal.
-A hercegnőm jobb volt. Amúgy az neked honnan jött? Mármint a hercegnőm megnevezés.
-Amikor hazavittelek. Mármint hozzánk akkor elmondtad út közben , hogy oviban csúfoltak mert hercegnő akartál lenni, és azt mondták, hogy egy ilyen csúnya lány nem lehet hercegnő. Most pedig megcseszhetik mert hercegnő lettél. Az én hercegnőm. -ebbe a mondatba úgy vettem észre hogy a magabiztos mosoly mellet egy picit elpirult.
-Köszönöm. -suttogtam alig hallhatóan mert annyira meghatódtam, hogy majdnem elsírtam magam.
-Héj... Semmi baj ne sírj. -ezzel felállt és a székem mellé guggolt. - Most azért sírsz mert megtudtam egy titkodat amit nem akartál senkivel megosztani, vagy azért mert meghatott amit mondtam?
-Mert meghatódtam. -mondtam és egy kósza könnycsepp legördült az arcomon. Jungkook az egyik ujjával letörölte arcomról majd megpuszilta homlokom és visszaült a helyére.
-Nem hittem volna hogy ilyen érzékeny teremtés vagy. Vagy.... csak a kórház teszi ezt veled?
-Nem..... csak..... soha senki nem tett értem olyan dolgot amitől úgy éreztem hogy én is hétköznapi vagyok. Mindig mindenki azt éreztette vellem, hogy egy lúzer vagyok akivel soha senki nem fog barátkozni. Aki elég rég óta ismer az pontosan tudja hogy egy nap alatt hányszor szoktak megalázni az egész suli szeme előtt. Én meg nem merek semmit sem csinálni mert félek hogy utána mégjobban vagy mégtöbben rámszállnak . Ezáltal az emberek nem igazán akarnak felém nyitni én pedig hiaba próbálkozok. Azok kevesen akik még is hajlandóak velem szóba elegyedni, azok pedig pontosan tudják, hogy milyen az én helyemben lenni vagy milyen amikor a társadalom nem képes elfogadni. A bőrszíned, a származásod, a nemi identitásod, a viselkedésed vagy a többiek közül való kitűnésed miatt. Emma és én azért vagyunk ennyire jóban mert mind a kettőnket elítélnek mert más országból jöttünk. Hana azért csapódott hozzánk mert az osztálya nem képes elfogadni, hogy ő ügyesebb mint a többiek és ezért irigyek rá. Mingyu pedig habár most ugye minden teljesen normális körülötte, de az előző iskolájában nagyon kitaszított volt mert sokkal jobb volt a tanulmányi eredménye mint a többieknek. Illetve az iskolában még egy csomó olyan ember van aki ugyan ilyen problémákkal küszködik. Ők az egyedüliek aki hajlandóak velem szóba állni.