Miért csinálod? //Jungkook fanfiction😇💜

25.rész

SZOFI szemszög

Egy pár pillanatig fel sem tudtan fogni mi történik velem épp. Aztán mikor az agyam utolérte ez esemélyek menetét ellöktem Jk-t. Majd felpofoztam.
-Ezt mégis hogy gondoltad? - kérdeztem idegesen.
-Én ...... én.... s-sajnálom..... én csak.... - nem akratam hallani többet. Meg hogy nem csak lyukra megy, ja persze. Nem is értem mit gondoltam. Ah... nem is érdekel.
Ott akartam hagyni. Egyedül a gondolataival, de megragadta a csuklómat.
-Mit képzelsz?! Elgedj el! - próbáltam kiszabadulni a szorításból.
-Szofi ez nem az aminek látszik. Meg tudom magyarázni csak halgass végig. Kérlek. - azt lesheted. Ezzel kirantottam csuklómat markából.
-Hagyj békén. - szaladtam el, de utolért.
-Könyörgöm halgass végig. - kapta el mostmár a karomat - Tudom, azt hiszed, hogy csak azért csináltam..... hogy minnél hamarabb az ágyamban tudhassalam, de ez nem így van. Egyszerűen nem gondoktam át a tetteim következményét, és csak cselekedtem. Úgy szégyenlem magam miatta most, hogy azt nem is tudod elképzelni.
-Jungkook nem érdekelnek a kifogásaid. - mondtam a markában vergődve. Aztán olyant tett amire soha nem gondoltam, hogy képes lenne. Térde borult. Közben elengedte a karomat, de nem mentem el. Mérhetetlenül sajnáltam.
-Szofi...... könyörgöm adj még egy esélyt. Helyrehozom azt amit most elrontottam. Tudom......... tudom hogy ez nagyon korai volt és megbántam, hogy nem tudtam uralkodni magamon. Csak könyörgöm....... könyörgöm adj még egy esélyt. - mondta, és a végén eleredtek a könnyei. Istenem mit tettem. Meg kellett volna halgatnom. Nem kellet volna egy ilyen apróságon így felkapnom a vizet.
-J-jungkook..... úgy sajnálom. - a lábaim felmondták a szolgázatot és térdre rogytam a fiú előtt.
-Huh...... m-mégis mit? Hisz.... én vagyok a ludas az egészben. Ha.... ha tudok uralkodni a vágyaimon akkor
-Ssshh. Csak ...... csak ........ ne mondj semmit. Nem kellet volna így túlreagálnok. Nagyon sajnálom. - eredtek útnak az én könnyeim is. Egyrészt a mardosó bűntudat, másrészt a szúró fájdalom miatt amit a térdemben éreztem. Lehajtottam fejem és csak csendesen sírdogáltam. Megértem, hogy Kookienak nem jutnak eszébe szavak. Nekem sem jutnának. Aztán néhány másodperc múlva egy hatalmas mackó ölelést kaptam. Jungkook magára húzott szinte és hagyta, hogy belebuljak az ölelésébe.
-A hercegnőknek nem szabad sírni, mert ha sokat lógatják a fejüket le fog esni a koronájuk. -nyomott egy apró puszit a hajamba. Soha nem éreztem még magam ennyire biztonságban.
-Ne haragudj. - szipogtam könnyáztatta tekintetemmel az ő gyönyörű sötét íriszeit kémlelve. Az a szempár egyszerűen magával ragad. Minden fény úgy törik meg rajta mintha az ég apró csillagjai mind az ő szemében bújtak volna el.
-Ne sajnálj semmit. Más is így reagált volna, ha az első csókja így történik.
-Nem ez volt az első. - sütöttem le szemeim.
-Mi?.... V-vagyik..... hogy hogy? Hisz azt mondtad, hogy még nem volt barátod. - értetlenkedett.
-Ez ... ez nagyon bonyolult. És nem beszélek róla szívesen. - mondtam ismét farkasszemet nézve Kook pólójával.
-Rendben. Akkor az életcélom, hogy elérjem, hogy megoszd velem a múltadat. És mint ahogy azt már mondtam..... a hercegnők nem lógathatják a buksijukat, mert lecsúszik a koronajuk. Szóval fel a fejjel, mert az én gyönyörű hercegnőmnek igen is a kobakján kell maradnija a koronájának. - ezzel benyúlt az állam alá és óvatosan felemelte a fejem. - Ígérem, hogy....... ha lesz következő csóknuk.... én megvárom hogy te kezdeményezz és legközelebb nem engedem, hogy a vágyak elurakodjanak rajtam. Viszont mivel már kedz esteledni...... elmehetnénk valahova megnézni a naplementét. Mit szólsz?
-Oké. - suttogtam erőtlenül.
-Van még valami baj? - kérdezte egy cseppet rémült arckifejezéssel Jk.
-Kicsit fájnak a térdeim, és kimerültem a sírasban. Ennyi az egész. - feleltem továbbra is suttogva arcomat pólójába temetve.
-Vegyelek a hátamon angyalom? - ez de aranyos gesztus, de.... én most mellette akartam sétálni. Nemlegesen megráztam a fejem és elkezdtem feltápászkodni. Megelőzve engem Kookie felpattant és segített nekem felállni.
-Atya világ. Hisz vérzik mindkét térded. Várj... ülj le erre a padra. Gyors visszaszaladok a kocsihoz, hozok fertőtlenítőt meg gézt. - ezzel elrohant. Reméltem, hogy nem sebesedik ki, de most ez van, ezt kell szeretni. Kb 3-4 percig ültem a padon. Még gondolkodni is kimerült voltam. Majd visszatért Jungkook. Még mindig futott, csak a pad előtt pár méterre lasított a tempón.
- Ha Chanék kérdezik mi történt majd azt hazudjuk, hogy megbotlottam a lábamban. - szólaltam meg. Összeszedtem annyi enrergiát, hogy ne suttogva beszéljek.
-Oké. Ez lesz a mi kis titkunk. - felelt Kookie. Lassan hozzálátott bekötni a sebemet. Annyira lezsibbadtam, hogy nem éreztem a fertőtlenítőt. Csak egy enyhe bizsergést. Míg precíz mozdulatokkal ellátta a serüléseim, én csak az ő arcát bámultam ahogy koncentrált. Annyira más mint egy hónappal ezelőtt. Olyan........ tötődő, gondoskodó, féltő............ szerető. Olyan mint mikor anyukám kötötte be a sebeimet azután hogy elestem biciklicel hat évesen. Vagyis majden olyan. Annyi a különbség, hogy ez a majdnem fekete szempár képes a lelkembe is belenézni, és a gondolataimban is olvasni szimlán azzal, hogy a terdemet nézi. Mintha belefurakofná magát az elmémbe. Egyszerűen varázslatos, ilyesztő és megigéző. Leírhatatlanul gyönyörű és rémisztő egyben. Megfélemlít a gondolata, hogy talán tényleg képes egy pillantassal is a gondokataimban olvasni..... vagy az érzelmeimben.
Nem tarott sokáig mire kész lett a sérülesek ellátásával, és nagyon profin csinálta.
-Noss.... kész volnék ezzel. Hm... ez a hely jó is nézni a naplementét. - mondta majd leült mellém. Karját a vállam mögött pihentette a pad háttámláján. Vágytam az érintésére. Hiába. Csak ott pihentette. Nembírtam sokáig, közelebb próbáltam magam fészkeni a testéhez. Azonban nagyon fájt a frissen bekötött seb így a mozgatása is egy kósza könnycseppet csalt ki belőlem.
-Nagyon fáj? Vagy mi a baj? - fordult felém.
-Nem...... csak..... közelebb akartam menni és rosszul mozdultam. - sütöttem le nem is tudom hanyadjára a szemem a mai nap folyamán.
-Csak kérned kellett volna és közelebb ülök. Na gyere..... most én leszek az órias plüsmacid. - ezzel fejemet ráhajtotta felém eső vállára.
-Köszönöm.
Ez után csendben figyeltük ahogy lemegy a nap.