Miért csinálod? //Jungkook fanfiction😇💜

18.rész

JUNGKOOK szemszög

Reggel a világ legédesebb látványára keltem fel. Szofi konkrétan a mellkasomon fekve szunyókált. Ránézten az órára és rájöttem, hogy megdöntöttem a rekordom és délig aludtam. Jimin és Suga egymáson fekve beszélgettek. Nem vették észre hogy felkeltem és érdekelt, hogy miről beszélnek ezért úgy csináltam mint aki alszik.
-Mióta ismered Jungkookot? -kérdezte Jimin.
-Nem tudom. Nagyon rég óta. Már szinte kisbaba kora óta. Miért érdekel?
-Csak.... féltem Szofit. Habár elsőre Kook nagyon rendesnek tűnt, de mintha elsőre amikor be mutattam egymásnak őket... vagyis amikor ahj..... érted -itt Yoongi bólitva jelezte hogy érti - valami nem volt oké köztük. Kook egész este frusztrált volt. Szofi pedig próbálta ignorálni. Nekem meg valahogy az volt az érzésem, hogy nincsenek olyan nagyon jóban. Vagyis érted, valami kaki van a palacsintában.
-Persze. Ami azt illeti lehet hogy ezt nem nekem kéne elmondani, de Jungkook sokat mesélt az osztálytársairól. És......... sűrűn megemlített egy lányt akit folyamatosan szivat. És ehhez a lányhoz a Szofi név tartozott. Igazából Jungkook tudja hogyan lehet népszerű egyes helyeken mert nagyon jó emberismerő...... A legtöbb társaság a dominanciát, a felsőbbrendűséget tiszteli és az ő osztályuk is egy ilyen közösség. És Szofinak peche volt mert ő tűnt a legvédtelenebbnek. -mondta Suga magyarázóan. Sajnos nekem egyet kell értenem minden szavával. Tényleg így volt. De mindent megadnák azért, hogy mindazt amit szegény lánnyal tettem visszacsináljam.
-Értem. Csak az nem világos, hogy akkor miért ment el Szofi vele randizni? Illetve miért alszik most olyan békésen Kookie ölében? -kérdezte utolsó mondatába kicsit belekuncogva Jimin. Éreztem magunkon a tekintetüket. Suga biztosan észrevette már hogy nem alszok. De tuti rendes és falazni fog nekem. Vagyis remélem megteszi ezt a szívességet nekem.
- Nem értem miért pont Szofi. Hiszen olyan aranyos, nagylelkű és megértő lány. Mindenkinek segíteni akar. - törte meg Jimin a csendet.
-Oh. Szóval olyan mint te. -bókolt Yoongi. Hiába ő nagyon profi ebben. Tudja hogy szedjen fel valakit.
- Ezt most csak azért mondod hogy hamarabb megfektess? -kérdezte amolyan huncut hangsúlyal.
-Lehet. Meg persze azért mert igaz.
-Mondtam már hogy nagyon cuki tudsz lenni?
-Igen de akkor hozzátetted hogy olyan vagyok mint egy igazi úriember. Te meg olyan vagy mint egy kis eperherceg. Rózsaszín és édes. - istenem de nyálasak.
-Ez egy picit nyálas a te szádból. -kuncogott Jimin.
-Látod milyen borzalmakat hozol te ki belőlem. - ezek után csak annyit hallottam hogy elkezdik falni egymást. Gyorsan összemelegedtek. Nem baj. Yoonginak úgyis csak ilyen paraszt pasijai voltak. Volt olyan amikor nem volt olyan pont a testén amin nem lett volna ütésnyom. De persze csak leesett a lépcsőn. A végén meg nekem kellett lekoptatni a srácot mert Yoongi annyira félt már tőle. Rendesen megijesztett az a Yoongi. Soha nem láttam előtte és utána sem ilyennek. Szerencsére.
-Jól van ennyi elég. Ha apám meglátja megöl minket.
-Igen is hercegem. - mondta Suga. Ekkor megéreztem hogy Szofi elkezd mocorogni az ölemben. Mit ne mondjak elég kellemetlen helyzetbe hozott a mocorgása. Ki is nyitottam rá a szemem. Nem bírtam tovább hogy mocorog fel kellett keltenem.
-Hercegnőm. Ébresztő. Hasadra süt a napocska. -erre csak felmordult hogy hagyjam aludni. Aztán pár másodperccel később megérezte a kis "problémám" és paradicsom vörösre pirult az arca. Így is nagyon aranyos szerintem, de éreztem hogy én is elpirulok mert ez nekem is elég kellemetlen helyzet volt. Yoongi mentett. Jiminnel együtt ránk vetődtek. Vagyis Jimin vetődött Yoongi csak ránk feküdt.
-Jó reggelt álomszuszékok. -persze azt nem igazán tudták kivenni a helyzetünkből, hogy Szofit konkrétan nekem préselik. Mikor leszáltak róla levegőért kapkodva esett a földre.
-Ez lehet nem volt jó ötlet Yoongi. Szegény majdnem megfulladt. - mondta Jimin.
-Ugyan már jól van. Nézz rá nevet. Nincs semmi baja. - szabadkozott Yoongi.
- Szerinted normálisak? -kérdezte Szofi nevetve.
- Voltak valaha azok? - kérdeztem széles vigyorral.
- Hallunk ám titeket. -mondta Suga.
-Engem nem érdekel. Had halljátok. Ha az igazság fáj azzal nem tudok mit csinálni. - kitört belőlem a nevetés. Suga lerúgott a kanapéról így a földreestem. Szofira. Szegényből most én szorízottam ki a levegőt.
-Ne haragudj.
-Semmi baj. - és itt állt be a kínos csend. Majd megcsörrent Szofi telója.
-Szia Emma. Komolyan? Hála a jó istennek. Amúgy hogy vagy? Ja. Oké semmi baj. Szia. - letettete.
-Mit akart? -kérdezte Jimin.
-Jungkook te tudtad hogy jövő héten csak csütörtök pénteken kell bemenni a suliba mert a tanárok kirándulnak?
-Mi van? Nem. De nem bánom...... Amúgy hazavigyelek? -kérdeztem picit bátortalanul.
-Örülnek neki ..... habár szerintem én Namjoonhoz fogok menni.
-Apud otthon van mi? -kérdezte Jimin.
-Aham. De nem csak azért. Megígérte hogy segít nekem a kémia projektemben. Hiába Nam mindenhez is hozzá tud szólni.
- Meg mindent össze tud törni. -mindta Jimin.
-Jól van na az egy veleszületett dolog arról ő nem tehet. - védte Joont a lány.
- De akkor is béna. Bármit is mondasz.
-De mi ezen jókat tudunk nevetni. Emlékszel a napszemüvegre. - és itt kitört mindkettőből a röhögés.