Miért csinálod? //Jungkook fanfiction😇💜

12. rész

-Rendben. Nem kell elmondanod. Csak aggódom érted. Meg amiatt, hogy valami rosszat tettem.
-Nem csináltál semmi rosszat......... Nem akarunk valami másról beszélni?
-Miről szeretnél beszélni? Csak mert nekem hirtelen semmi témám nincs.
-Reggel láttam, hogy rajzolgattál valamit. Megmutatod? -kérdeztem picit elpirulva mert Emmán kívül soha senkit nem mertem megkérni, hogy mutassa meg a rajzát. Nem tudom miért, de ez valahogy kínos volt számomra.
-Hát.... annyira nem jó. Meg nem is tudok rajzolni rendesen csak úgy hobbiból csinálom, de megmutathatom. -mondta majd elkezdett lapozgatni egy füzetben ami az éjjeli szekrényén volt. Az állt rajta hogy vázlat füzet. Már a vége felé járt mikor megtalálta a reggel elkezdett rajzot. Ennyi rajza lenne benne?
-Ez volna a reggeli "alkotásom". -mondta az alkotás szót rendkívül szarkasztikusan kiemelve. Én elvettem a füzetet és megnéztem a rajzot. Leesett az állam.
-Jungkook ez nagyon jó. Ha fele ilyen jól tudnék rajzolni tuti művészetire mennék. -mondtam elkerekedett szemekkel. Még mindig nem hittem el hogy Kookie ilyen szépen rajzol.
-Hát. K-köszi. -mondta kínosan megvakarva tarkóját. Ez most komoly. Jungkook zavarba jött. Ezt nem hiszem el. Ennek ünnepnapot fogok tartani. Minden esetre nagyon cuki volt enyhe rózsaszín árnyalatban pompázó pofija.
-Te most dadogtál? -csak ennek a gondolatomnam mertem hangot adni.
-Nem. -mondta egyértelmű erős, férfias hangon. Én meg elnevettem magam.
-Ne neves. Sőt.... ne is emlékezz erre. Nem dadogtam.
-Oké főnök. -mondtam még mindig enyhén kuncogva. Egy ideig csöndben ültünk. Én a rajzot Jungkook meg hol a földet hol engem nézett.
-Na jó lehet hogy dadogtam, de még soha senki nem dícsérte meg egy rajzomat sem.
-Megnézhetem a többit is? -kérdeztem. Elléggé meglepődött. Nem  fogok hazudni, az az arckifejezés minden pénzt megér.
-P-persze. -mondta.
-Köszi. Ja... megint dadogtál. -mondtam majd a képébe vigyorogtam és elkeztem az elejétől fellapozni a füzetet. Gyönyörű rajzok tárultak elém. Aztán egyszer picit meglepödtem. Azt gondoltam, hogy perverz, de hogy ennyire.
-Szóval néhány ilyen kép is van benne? -mutattam felé az egyetlen takaróval hanyagul betakart meztelen lányról készült rajzot.
-Nem ilyen csak egy van. Ez sincs kész. Nem fogott meg a csaj annyira hogy normálisan lerajzoljam. -mondta enyhén ismét elpirulva. Habár ez a hangján nem hallatszódott.
-Minden estere szerintem ez is szép a maga módján. -mondtam picit halkabban mikor továbblapoztam. Egy apró pillatást vetettem a fiúra ki árnyalatokkal vörösebb lett. Legalább mostmár tudom mivel lehet zavarba hozni. Pár oldal után megint meg kellett lepődnöm. Bár most nem egy hasonló rajz miatt. Találtam egy verset. Még dátum is van. Egy héttel ez előtt írta. De.... a rajzok alján is volt dátum, és az előző rajz egy éves majdnem. Lehet hogy üresen maradt egy lap és arra írta. Elkezdetem olvadni.

Még is mi ez az ézés?
Mintha minden elmúlna,
Elég egy apró érintés.
Talán szerelem volna
Nem, nem lehet ilyesmi
Egy eféle érzelem
Számomra túl emberi
Mégis elkap a félelem
Ha olyan gondolat,
Hogy bántja valaki
Elfoglalja agyamat
S nem űzi el semmi

-Ezt te írtad? Csak mert nem emlékszem semmi ilyasmire pedig nagyon szeretek verses köteteket olvasni.
-Elolvastad? -kapta ki kezemből a füzetet.
-Ömm.... igen.... de nagyon szép vers. Te írtad? Vagy találtad valahol? -kérdeztem kíváncsian.
-Találtam, és megtetszett aztán az agyamban maradt és ahogy rajzoltam volna elkezdem leírni. -hazudik, de nem akarom faggatni. Ez a pár nap is elég volt arra, hogy felfogjam mennyire nehezen fejezi ki az érzelmeit.
-Jó, hogy néha olvasol verseket. Sokat fog segíteni az érzelmeid kifejezésében.
-Úgy gondolod? -kérdezte szemembe nézve. Kicsit mintha érezné, hogy rájöttem a hazugságára. Viszont annyira nyílván való, ha akarnám sem tudnám nem észrevenni.
-Igen. Akkor... nem nézhetem tovább a rajzaidat vagy....
-De tessék. Csak ne nézd meg a verset ha van még benne. Légyszi.
-Oké nem fogom.
Ezzel visszaadta én pedig tovább nézegettem. Mikor már végignéztem az egész füzetet kb. éjfél lehetet. Kookie nem volt hajlandó lefeküdni amíg nem fejezem be.
-Na akkor kérem és mivel már rég köpött a maci feküdj le szépen szundizni. -mondta egy kicsit ingerülten.
-Ne haragudj. -csúszott ki halkan a számon.
-Semmi baj. Csak egy picit álmos vagyok már. -nevette el magát. Felállt, odajött az ágyamhoz és betakart.
-Jó éjt. -mondta majd egy lágy puszit nyomott a homlokomra. Valószínűleg megint teljesen elvörösödtem.
-N-neked is. -mondtam halka, és  dadogva.
-Most dadogtál hercegnőm? -kérdezte elvigyorodva.
-Nem. -mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.
-Rendben főnökasszony. -mondta kuncogva. Megőrítesz Jeon Jeong-guk.

Reggel
-Ébresztő álomszuszék már itt a reggeli. -mondtam enyhén megrázva Kook vállát.
-Nem hiszem el, hogy ilyen mélyen tudsz aludni. Ha felkeltettelek tuti kifaggatlak hogy csinálod. -ezzel lementem megfogtam a kakaómat és meglógattam Jungkook órra előtt. Erre lassan felnyitotta szemeit.
-Az az enyém vagy a tiéd? -kérdezte mosolyogva.
-Ha kapok a teádból akkor közös. -mondtam mosolyogva.
-Én benne vagyok.
Ezzel leültünk reggelizni. Mikor visszajött a nővér még nem voltunk kész mivel kb 10 percig próbáltam felkelteni szobatásam.
-Oh.... látom sokáig tarott felkelteni az úriembert. -mondta kuncogva.
-Hát...... nem tudom hogy csinálja, de szerintem egy atomkatasztrófát is átaludna. -erre mind a ketten.... mármint én és a nővér is elnevettük magunkat.
-Nem tehetek arról, hogy jó alvókám van. -dünnyögte a nem létező bajsza alatt.
-Jól van na.... csak vicceltem.
-Azért.... én is úgy gondoltam asszony. -mondta teljes mértékben komoly arckifejezéssel. Nem bírta sokáig mert mind a ketten egyszerre röhögtük el magunkat. Eközben a nővér egy kedves mosollyal kiment, hogy nyugottan együnk.
-Szóval mostmár asszonynak fogsz hívni nem hercegnőmnek vagy kis nyominak? -kérdeztem még mindig kuncogva.
-Nem. A hercegnőm marad. De ne lepődj meg ha asszonynak hívlak. -mondta.
-Rendben főnön, de olyan sűrűn ne légyszíves.
-Igen is asszonyom. Ja várjunk nem. Igen is hercegnőm. Ez  így hülyé hangzik. Nyeh... - már potyogtak a könnyeink a nevetéstől.
Pár óraval később két látogatónk érkezett.
-Wow.... Jungkook szólhattal volna, hogy kicsit csípjem ki magam mert egy ilyen jó csajjal vagy egy szobában. -mondta az egyik srác akit nem ismertem. Mondanom sem kell, hogy egyből elvörösödtem.
-Hyunjin ... ne hozd zavarba szegény lányt. -mondta a másik aki nem más volt mint legjobb barátnőm kiszemeltje, Bangchan.
-Jó rendben na.... de nem igazság, hogy  Kook egy csinos lánnyal én meg egy perver öregasszonnyal kerültem egy szobába.
-Hát ..... mázlista vagyok. -mondta Jungkook vigyorogva.
-Ja azt látom. Mond csak hercegnőm mi a neved? -kérdezte felém fordulva.
-Ne hívd a hercegnődnek! -mondta Kook rendkívül magabiztosan. Rendesen én megijedtem tőle.
-Még is miért? -kérdezte Hyunjin. Látszólag nem is érdekelte Kookie magatartása.
-Mert ő az én hercegnőm azért. -mondta Jungkook.

Hyunjin: