Miért csinálod? //Jungkook fanfiction😇💜

27.rész

Másnap reggel azzal a tudattal keltem, hogy el fogok késni. Fél tíz de én még pizsamában fekszek félálomban az ágyban. Aztán berontott Jimin és Taehyung.
-Kelj fel de azonnal el fogsz késni. - kezdte el kicibápni a ruháimat a szekrényből Jimin. Taehyung meg becipelt a mosdóba. Konkrétan a vállán vitt. Meg is fájdult miatta az alhasam.
-Na... mosd meg a fogad meg végezd el a női dolgaidat amit reggel szoktál. De gyorsan.
-Oké. - Tae kiment mert nem akarta nézni ahogy lezuhanyzok. Nem azért a tíz fillérért de én sem lelkesednék azért, ha ezt tette volna. Ezzel szemben Jimin csak berontott amikor épp szálltam ki a zuhanyzóból teljesen pucéran. Persze az ajtót luxus neki becsukni mint mindig.
-Csukd be az ajtót magad után. Ezt nem hiszem el. Barlangban laksz?
-Nem. Ezt vedd fel. Gyerünk kapkodd magad. Már háromnegyed tíz van. - el is kezdtem felkapni magamra amit odaadott. Hála istennem ma nadrágot húzhatok. Igazából az egész szett egy egyszerű sötét farmerből, egy fekete pólóból és egy fekete cipzáros pulcsiból állt. Pont a stílusom.
-Ma nem kapsz sminket. Vagyis de... ki kell húznom a szemed. Gyere ide!
-Rendben. - megcsinálta a kis tusvonalam. Kb 9:50 volt amikor végre készen lettem mindennel is. Aztán levágtam magam a nappaliba. Jin leerőltetett a torkomon egy pohár frissen facsart narancslevet, mondván hogy muszáj egészségesen étkeznem hogy ne legyek ilyen szarul. Igazából nagyon nem esett hírtelen jól az a  narancslé.
10 óra előtt egy percel írt Kookie, hogy pár perc múlva itt van csak kapott egy piros hullámot. Tényleg így lett. Most is kiszállt és besegített az autóba, úriember módjára.
-Nagyon csinos vagy ma. Vagyis, te mindig csinos vagy, de ez a szett nagyon illik hozzád és még csinosabb vagy. - mondta kicsit összekuszálódott gondolatokat egymás utan pakolva.
-Köszönöm casanova.
-Oh... már vártam a szúros visszavágást. Azért szeretlek. - nyomott puszit mostmár az arcomra.
-Túl őszinte vagy. De ne változtas rajta.
-Szóval tetszik amikor öszinteségi rohamaim vannak? - volt  kérdőre huncut mosollyal.
-Valami olyasmi. - zártam le a témát.
Gyorsan odaértünk. Mind a két pincér ott volt akik szerdán is. Meg egy harmadik, aki őszintén szólva nagyon jól nézett ki.
-Sziasztok. - szólt a legalacsonyabb aki szerdán is itt volt. - Mit hozhatok srácok? - gyorsan leadtuk a rendelést, és kb negyed óra múlva már nálunk is volt a kaja. Igazából rendesen voltak emberek, de azért nem volt teli az étterem. Habár még 11 óra sem volt. Közben sokat beszélgettünk minden féle dologról. Főképp a suliról. Aztán Jk beköpött a beszélgetesbe egy nem várt kérdést.
-Mit szólsz ehhez a pincérhez? - kérdezte a helyes srác felé bökve fejével. Biztos észrevette amikor megnéztem a srácot. Kissé bűntudatom is van miatta.
-Ezt hogy érted?
-Csak láttam, hogy megnézted és kíváncsi vagyok miért? Nyugi nem harapom le a fejed. Habár picit irígy vagyok rá.
-M-miért? Nem értem.
-Na figyelj. Attól hogy fiú vagyok el tudom dönteni, hogy egy másik hím egyed hozzám képest milyen. Érted most már? - kérdezte nevetve.
-Oh..... Szóval arra célzol hogy szerinted is jól néz ki.
-Szóval szerinted sem néz ki hátrányosan.
-Hát.... lehet. De.... te jobban nézel ki. - mondtam elhalkulva és tovább ettem a maradék kajám. Jungkook meg majdnem kiköpte a vizet amit épp próbált volna meginni. Szóval meghallotta.
-Várj mi? Jól hallottam? Mond ki megegyszer! Légysziii. - kezdett könyörögni.
-Jól hallottad. Nem mondom el még egyegyszer. - mondtam teli szájjal.
-Megvárom amíg lenyeled de utána hallani akarom. Hm... ha nem itt lenénk ez perverz lenne. Na mindegy. -ezzel eszegette tovább a kajcsiját.
-Perverz? - néztem rá furán. Szerintem soha nem fogom ezeket megérteni. - Nem... nem érdekel hagyjuk. - mondtam mikor Jk épp nyitotta volna a száját.
-Akkor nem mondom. Na de kérem. Mond csak mégegyszer. Ígérem, hogy utána soha de soha többé nem kényszerítelek ilyenre. Ígérem. - nem tudom lehet e ezt könyörgésnek venni, de megesett rajta picit a szívem. Nagyon cuki, hogy ennyite szeretné, hogy megegyszer elmondjam, hogy helyesnek tartom.
-Te jobban nézel ki mint a pincér srác.
-Adhatok szájrapuszit? - kérdezte. Most én köptem ki majdnem a szájüregem tartalmát.
-Mi? Nem.
-Nyeh.... Oké akkor az orrodra?
-Oda igen. De nincsen semmi trükközés. Nincs szájrapuszi.
-Oké. - és már orron is puszilt. Ezek után viszonylag csöndben ettük az ebédünket. Azonban mivel ha Jungkookkal vagyok annak mindig dráma a vége most sem volt másképp. Betoppant az étterembe egy exe. Kicsit ideges volt.
-Te szemét. Eldobtál és most itt k*rvázol. Pofátlan disznó. - felvette a Jk előtt álló poharat és rá akarta önteni. Megfogtam a kezét és csak ennyit mondtam.
-Figyelj. Ne haragudj rá. Lépj tovább. Hidd el, nem azért szakított veled mert nem szeretett. Csak úgy gondolta, hogy te jobbat érdemelsz. - a lány szeme könnybe lábadtak. Ránézett Kookiera akin látszott, hogy nem sok választja el attól, hogy elröhögje magát.
-Igaz ez Jungkook.
-Ne haragudj. Keress nálam jobbat kérlek. - mondta szívszaggatóan Jk.
-Istenem, de aranyosak vagytok. - nem fogják a csajt az eszéért elrabolni. - Ne haragudjatok, hogy így rátok törtem. Tényleg sajnalom. Hagylak titeket. Sziasztok. - és elszelelt. Nem hittem volna hogy egyáltalán elhiszi a dolgot. Na mindegy.
-Na jó ez rohadt nagy volt. Nem akarsz elmenni színésznek? - kérdezte röhögve Jk.
-Nem gondolkodtam még rajat. Minden esetre sokat fejlődött az improvizációs képességem amióta jóban vagyunk. Mondjuk nem hittem, hogy elhiszi.
-Én sem. Mondjuk amilyen buta szegény.
-Akkor miért jöttél össze vele? - kérdeztem mostmár én is nevetve.
-Oooo..... tudod te azt. - szupi. Megint rossz irányba tereli a beszélgetesünk.
-Oh... értem. - ettem tovább.
-Figyelj. Tudom, hogy nem jó hogy ilyen úgymond szoknyapecér voltam, de hidd el hogy megváltoztam.
-Ez most honnan jött? - kérdezte. Az ebéddel szemezve.
-A reakciódból. Láttam hogy nem tetszik a dolog. De mostmár csak te érdekelsz. Ha hiszel nekem ha nem így van. És ezt be is fogom bizonyítani. Ígérem.
-Tudod mit szoktak mondani. Csak olyant ígérj amit meg is tudszt tartani.
-Érted bámire képes vagyok. Nade... együnk mert soha nem fejezzük be az ebédet, Kia meg otthon vár hogy játszunk vele. - mondta gyermeki mosollyal.
-Megyünk kutyizni? - lelkesültem fel.
-Igen megyünk kutyizni hercegnőm. - nevetett fel ismét Kookie. Miután megettünk mindent kikönyörögtem, hogy csak egy keveset had fizessek én az összegből. Végül a drága casanova beadta a derekát.
-Most örülsz. Elvetted a becsületem.
-Igen nagyon örülök mert végre nem fogyasztottam annyira a pénzed.
-Nem értem, hogy ez neked miért jó. Más lányok akikkel eddig dolgom volt odáig voltak, hogy mindent én fizettem. Látod... ebből a szempontból is különleges vagy. - ezzel vége lett a beszélgetesnek.
Piroshullámot kaptunk megint, ezért fél órát zötykölődtünk az úton. A végére már nem csak Jk káromkodott a béna sofőrökkel, hanem én is. Aztán végre megérkezrünk Kiához. Most már ketten játszottunk a kutyussal, aki úgy élvezte a kényeztetést hogy azt nem lehet szavakba önteni. Rohangált, ugrált, csaholt és hozta az újabbnál újjabb elrejett játékait. Egy idő után arra lettem figyelmes, hogy Kookie eltűnt. Körbenéztem és láttam, hogy a melletünk lévő napozóágyról fotózgat minket.
-Héj. Megkérdezhettel volna. - mondtam és takargattam az arcom.
-Nem mindegy már. Úgy is tele van veled a galériám. - nos, az arckifejezéséből ítélve ezt nem akarta az orromra kötni. Csak kicsúzsott.
-Igen? Mutasd csak. Mentem oda és próbáltam kivenni a kezéből a telefont. Nem jött össze. Igazából olyan béna voltam, hogy konkrétan ráestem. Oké, a kutya is rásegített, mert rámtámaszkodott a két melső lábával.
-Egyezzünk meg. Megmutatom, de nem kényszeríthetsz arra, hogy kitöröljem. Áll az alku?
-Legyen. De ami nagyon gáz azt légyszíves töröld.
-Nyugi. A bénákat már kitörölgettem. - elkezdtük nézni, a képeket. Meglepődtem, több kép volt mint amire számítottam.
-Ezeket mégis mikor csinaltad? - kérdeztem.
-Ezeket még a kórházban. Az előtte lévőket meg a suliban lesifotóztam. A mostaniakat meg, amik most fognak jönni, azokat meg úgy év elejétől a kórházos esetig csinátam ahol épp láttalak és gyorsan le bírtalak fotózni sunyiban.
-Mi? Miért?
-Hát izé..... szóval...... ömm...... lehet, hogy csak ezért piszkáltalak..... mert tudtam, hogy másképp nem leszek úgymond menő. De nagyon bánom. Ne haragudj. - mondta kisfiúsan legőrbítve az ajkait, bűnbanó tekintettel vizslatva a reakciómat.
-Semmi baj. Soha nem haragudtam. Egyszerűen gyűlöltelek. De....... tettél róla, hogy ez ne így legyen.
-Yeeeeeeepeeeee. - felkapott és megpörgetett a levegőben.
-Tegyél le. Jungkook. Tegyél le. Most.
-És ha nem?
-Ne szórakozz! Tegyél le!
-Kérd szépen.
-Nem Jungkook leteszel. Most.
-Nem.
-De igen leteszel.
-Nem. Kérd szépen.
-Ne már. Légyszi.
-Nem. Ez nem szép. Kérd szebben.
-Legyszíves tegyél le. - láss csodát letett.
-Csak erre ment ki az egész. Ez neked miért volt jó? - kérdeztem.
-Tudtam, hogy csökönyös vagy és tovább tarthattalak a kezemben.
-Chh... ennyi? Ez nem valami túl nyomós ok. - nevettel már el magam.
-Nem baj. Te ezt úgy sem fogod megérteni. - lezárta ennyivel a témát. - Van még egy tervem mára. Mit szólsz? Jól vagy? - nézett rám. Valószínűleg eltorzult az arcom.
-Én...... m-merre van a mostdó?
-Gyere. Semmi baj. - próbált nyugtatani. Egyre erősebben éreztem, hogy most nem biztos, hogy nem hányom el magam a mosdóig. Jungkook félig meddig becipelt a legközelebbi mosdójukba. Azonnal térdre vetettem magam és már jött is aminek jönnie kell. Mikor végeztem Jk csak ott állt egyhelyben lesokkolva.
-Miattam volt? - nyögte ki végül.
-Nem. B-biztosan.... biztosan csak elrontottam a gyomrom valamivel. Vagy Jin narancsleve tett be semmi több. Nem te csináltad nyugodj meg.
-Biztos.
-Igen biztos....... Umm..... kérheznék egy pohár vizet? Meg esetleg egy rágot vagy valami mentolos cukorkát?
-Persze. Gyere. - ezzel már pattan is és felemelt konkrétan állásba, utána pedig úgy segített mintha mozgássérült lennék. Leültetett a kanapéra, hozott vizet, rágót, megkérdezte kell e még valami. Nagyon aranyos volt most is.
-Mostmár jobb? - kérdezte hátamat már egy ideje körkörösen simogatva.
-Igen. Köszönöm. Mennyi az idő? Csak mert megígértem Jinnek, hogy hétre otthon leszek.
-Um.... pillanat - előkapta a telefont és megnézte az időt - fél hét van. Haza vigyelek most vagy még marasz egy 10-15 percet?
-Szerintem induljunk. Úgy is el kell meg köszönnöm Kiától.
-Igaz. Szomorú lesz hogy elmész........ Én is az leszek. - mondta azzal a cuki kisfiús legörbített ajkakkal.
-Majd úgyis találkozunk hétfőn nem?
-Mondjuk de. - vidult fel ismét.
-Akkor..... mehetünk casanova?
-Igen.  - hazavitt, meg be is kísért. Lepacsizott az épp ott dekkoló társasággal. Igazából mindenki ott volt. Gyorsan elköszöntek egymástól meg minden, aztán elment.
-Na mik voltak? - kérdezte Jimin.
-Legalább smároltatok? - kérdezte Emma.
-Nem.
-De puszit kaptál ugye? - kérdezte Hana.
-Azt igen. - vörösödtem el.
-Egy hét és le fogtok feküdni. - jelentette ki Emma mintha egy tény lenne.
-Nem. Nem fogsz senkivel lefeküdni. - szólt bele a beszélgetésbe Namjoon.
-Persze. Egész eddig nem válaszoltál a kérdéseinkre de most ezt meghallottad igaz. Csak nem merültél bele ennyire a tanulásba. - háborodott fel Jiminie.
-Nem kell nekem mindig figyelni rátok. Ti sem szoktatok rám. - mondta - Te meg hugi. Nem akarom megtudni, hogy lefekszel Jk-el legalább egy évig azután hogy megkérdezte, hogy leszel e a barátnője. Világos voltam? - nézett rám szúros tekintettel.
-Nyugodj meg báttyus. Emiatt nem kell aggódnod. Tudod, hogy iszonyodok a témától.
-Rendben.
Ezek után nem nagyon történt semmi. Egészen addig, ameddig megint nem lettem rosszul.
-Na ebből elég volt. Most szépen elmegyünk terhességi tesztért. Nem tudom, hogy törtent e olyan dolog. Nem is eröltetem rád, hogy elmond, de most szépen jössz és veszünk legalább 5 olyan szutykot.
-De-
-Nincs de. Nem érdekelsz. Világos. Szépen jössz és megvesszük. Nem szólok senkinek nyugi. Na gyere. - végül elrángatott. Megvettük a teszteket. Vettünk három fajtát mindegyikből kettőt. Gyorsan kifizettük és már siettünk is haza. Senki nem tudott arról sem hogy hova mentünk. Mikor visszaértünk senki nem volt a nappaliban. Senkivel nem találkoztunk hála istennem. Bevallom rettenetesen féltem, hogy valaki kérdőre von, hogy mit csinálunk.
-Na és akkor...... most várunk amíg nem kell vizelned.
-Nem kell sokáig mert majd behugyozok.
-Jó akkor hugyozz rá.
Megcsináltam. Igazából az összes tesztet megcsináltuk, de persze nem egyszerre.
Az összes pozitív lett.

Ím a második része a meglepimnek.❤❤❤❤