Miért csinálod? //Jungkook fanfiction😇💜

13.rész

-Mert ő az én hercegnőm azért. -mondta Jungkook.
Erre mindenki aki rajta kívül a szobában tarztózkodott rákapta tekintetét.
-Most mi van én csak megmondtam az igazat. -mondta nekem célozva szavait.
-Hülye vagy. -nyögtem ki nehezen majd egyszerre röhögtük el magunkat. Két vendégünk pedig teljes sokkban bámult Kookra. Ennyire furcsa dolog lenne ha lehercegnőz valakit? Nem bírtam tovabb muszáj voltam valahogy megérdeklődni a dolgot.
-Nem hallották még a te szádból, hogy hercegnőm vagy mindig lesokkolnak? -kérdeztem és próbáltam hangom a lehető legviccesebb hangnemre vennem mivel nem akartam megbántani a fiúkat.
-Hát ...... ami azt illeti olyant már hallottan, hogy azért ne hívd így mert ő a csajom vagy mert ő a barátnőm........ de olyant hogy azért mert ő az én hercegnőm....... szerintem még soha. Sőt.... biztosan nem hallottam még ilyent. Te Chan?
-Én sem. -mondta még mindig Kookra meredve.
-Tudjátok vannak emberek akik megérdemlik, hogy kitűntessem őket a tömegből. -mondta Kookie. Picit elpirult amit a srácok is észrevettek, mert rögtön egymásra vigyorogtak.
-Csak nem szerelmes a mi kis Kookienk. -kérdezte Hyunjin pimasz hangnemben.
-Kicsi? Három évvel vagyok idősebb mint te. Maknae. -mondta Kook felháborodva, és egyben terelve a témát.
-Jajj vesszetek rajta össze. Te meg minek kérdezel olyant ami egyértelmű. -vágta tarkón Bangchan Hyunjint. Muszáj voltam megkuncogni a dolgot. Nem bírtam ki.
-Ne nevetelj. Miért nevetelsz? -nézett rám Hyun kancsalitva hogy elnevessem magam. Kár, hogy csak 15. Pedig többnek néz ki. Kookkal egyidősnek. Tetszene Jiminnek.
-Nagyon aranyos lány. Jó haverok leszünk. - mondta majd átkarolta vállamat.
-Ajánlom is. -mondta Jungkook de picit elnevette.
-Tőled kérdezem mert Kook hazudós. -fordult hozzám Chan.
-Szóval, együtt vagytok vagy csak a hercegnőjenek hív és megpróbál felszedni? -kérdezte teljesen komolyan.
-Csak szimplán a hercegnőjének hív isten sem tudja miért.
-Nem.... felszedni is próbálom egyben csak nem veszi észre vagy folyton hárít. -mondta durcásan Jungkook. Mint egy kisgyerek.
-Értem. Csak ennyit akartam. Amúgy minden oké Kook? Voltál azóta lázas még?
-Igen de az én hercegnőm hívta a nővérkét kaptam lázcsillapítót az én angyalom mellém feküdt, hogy sikerüljön elaludnom és másnap minden oké volt.
-Ez nagyon cukin hangzott. -mondta Hyun mosolyogva.
-És veled is minden rendben. Kook írta, hogy amikor elvesztette az eszméletét rád esett te meg beverted a fejed a padba. Nagyon fáj? Vagy szédülsz még? -nézett rám Chan.
-Néha szédüldök de nincs nagy bajom. -mondtam.
-Hála istennek. Nem bírnám ki ha az öribarimnak baja lenne. -mondta drámakirálynő módjára Hyunjin. Vicces volt. Főleg hogy most találkoztunk először és öribarinak hív. Aranyos kissrác.
-Nem igaz. Ő az én öribarim. -hallottam meg egy hangot az ajtóból. Pontosan tudtam kihez tartozik.
-Jiminie~ -mondta és már szaladtam is az említatt személyhez.
-Bocsi hogy csak most jöttünk de ma ért rá mindenki. -ölelt meg.
-Ki akar ellopni tőlem? -kérdezte Hyunjinre nézve.
-Szia. Hyunjin vagyok. És nyugi nem akarom elvenni. -nyújtotta kezét Jimin felé.
-Én Jimin vagyok. És jól is teszed hogy nem akarad. -mondta Jimin bohókásan .
-Nem akarom már elvettem. -mondta nevetve, majd magához rántott és átölelt.
-Ne rángasd te barom még mindig van amikor szedül -csapta tarkón Kook.
-Jól van na..... verj meg te is. -morogta szintén nem létező bajsza alatt.
-Meg is foglak. Főleg ha bántod a hercegnőm.
-Héjhéjhéjhéj....... a micsodád? -kérdezte Namjoon.
-A hercegnőm. -mondta Kook kisfiús mosollyal.
-Csak azt mond, hogy nem a kórházban csináltátok.-fogott orrnyergére Jin.
-Mi? Nem! Mi.. nem.... nem vagyunk együtt oké. -mondtam kicsit felzaklatva.
-Könyörgöm szokj le erről a becenévről mert mindenki férreérti. -néztem Kookra kérőn.
-Igen is asszonyom. Csak akkor hívlak így ha ezen személyek közt vagyunk vagy egy vadidegen társaságban ígérem...... illetve lehet hogy néha a suliban is. -mondta elgondolkodva.
-Jó hagyjuk. -mondtam lemondó sóhajjal mert úgy sem fog leszokni róla.
-Szerintem tök aranyos. -mondta Hobi és Tae egyszerre.
Miután vagy 2-3 órát beszelgettünk így kilencen a srácokkal bejött egy nővér és megkérte kedves vendéginket, hogy távozzanak mert már vacsora idő van.
-Oké. Sziasztok.-köszöntek el a srácok.
Megint ketten maradtunk.
-Ne haragudj, hogy ha kínos helyzetbe hoztalak nem állt szándekomban.
-Ugyan. Semmk baj. Nem tudod, hogy Tae és J-hope mit szokott művelni amikor társaságban vagyunk.
-Mit? -kérdezte.
-Múltkor pl úgy bepiáltak, hogy alsógatyára vetkőztek a karaoke bárban és az asztalon sztriptízeltek. Utána pedig bebújtak Namjoonéknál az egyik szekrénybe és azt ordibálták, hogy elromlott az átjáró narniába. -mondtam a végén már szakadva a röhögéstől.
-Na neee. -mondta Kookie sírva röhögve. A telefonom csörgése törte meg csak nevetésünk.
-Szia Mingyu.
-Szia Szofi ne haragudj, hogy nem mentem ma tényleg sajnálam, de tegnap nem volt már erőm megcsinálni a biosz beadandót. Tudod a kiselőadást amit holnapig kell leadni.
-Igen tudom, és semmi baj nem haragszom. Meg amúgy is bent voltak a haverjaim szóval nem hiszem hogy tudtunk volta tőlük tanulni.
-De akkor is szégyenlem magam, mert még csak nem is szóltam.
-Ne.... tényleg semmi baj. Majd holnap bepótoljuk. Meg hétvégén is tudok tanulni.
-Majd hétvégén is segítek ha úgy van.
-Nagyon köszi, de majd megoldom. Nem akarlak még hétvegén is ezzel fárasztani.
-Ugyan nem fárasztasz. Nagyon szívesen megteszem a kedvedért.
-Nem tényleg nem kell. Um..... most mennem kell megjött a vacsink bocsánat.
-Semmi gond. Jó étvágyát. Holnap megyek majd. Szia
-Oké. Szia Mingyu.- köszöntem el vigyorogvan. Annyira aranyos. Majdnem mint Kookie a nyuszis mosolyával. Közben Kookie segített behozni a nővérnek a kaját aki megdícsért minket, hogy mindig segítünk behozni a kaját. Szerintem ez tök egyértelmű...... éhenkórászok vagyunk mind a ketten.
-Kajaaaaaa. -mondtam mikor leültem az asztalhoz. Egy ideig csenben ültünk. Majd Kook törte meg a csendes étkezésünk mikor már megelégelte a levakarhatatlan mosolyt az arcomon.
-Mi tetszik annyira benne?
-Mi? Kiben? -kérdeztem. Nem értem hogy jött ez neki.
-Mingyuban. Mi van benne ami miatt úgy mosolyogsz mint a tejbetök. Ne hidd, hogy nem vettem észre.
-Nem értem miről beszélsz. Én... nekem nem tetszik jelenleg senkiben semmi. Csak aranyosnak találom Mingyut, ahogy téged is. -most meg mi baja van ennek? Eddig tök normális volt most pedig megzakkant?
-Szóval olyan mint én?
-Nem. Csak olyan aranyos mint te, de mind a ketten mások vagytok. Más személyisegek.
-Aha. És melyikünk jön be jobban?
-Mi? Most ez honnan jöt?
-Nem igaz, hogy nem vetted észre. -mondta. Nem értem mire gondol. Mit nem vettem észre? Mi ez az egész?
-Mire célzol?
-Ch..... Szofi. Látszik mennyire fel akar szedni, hogy mennyire bejössz neki...... Nem mellesleg. Nekem is. De úgy sem veszed észre. -mondta lesütött szemekkel, majd bevonult a fürdőbe egyedül hagyva engem és a kedves gondolataim.
-Tessék? -suttogtam magam elé.
Nem tudtam megenni a vacsorát egszerűem nem ment.
-Oh. Nem bírja megenni? Nem baj bent hagyom. Majd reggel elviszik a tányért az ügyeletes nővérek.
-R-renben.
Ezzel kiment a nővér. Jungkook ekkor már fél órája a fürdőben volt.
-Jungkook. Kérlek, nyisd ki az ajtót. Könyörgöm..... én...... megmagyarázom. -ekkor kinyílt az ajtó és Kook állt a küszöbön egy szál törölközővel a derekán. Szerintem mondani sem kell, hogy teljesen elvörösödtem.
-Figyelj. Nem kell semmit megmagyaráznod. Én vagyok az idióta. Nem a te hibád, hogy ennyire nem bírom ha valakiért küzdenem kell. De te megérsz mindent. Mindent. És bizonyítani akarok neked. Bizonyítani akarom, hogy én vagyok a jobb és én vagyok az igazi. Viszont, ha a végén azt mondod, hogy nem én vagyok az. Akkor sem foglak elfelejteni. Nem fogom feladni, de tiszteletben tartom, hogy mást választottál és boldog szeretnél lenni vele. Nem foglak zaklatni. És már most szeretném elmondani...... mivel tudom, hogy nem én vagyok az esélyesebb fél....... szóval szeretném ha tudnád, hogy bármi történik, nekem elmondhatod. Bármit. -ezzel magáhozhúzott és megölelt. Teljesen lesokkoltam attól amit mondott. Jungkook tényleg azt mondta, hogy tetszem neki? Édes istenem én biztos csak álmodom. Mire feleszméltem Kook gyengéden eltolt magától és puszit nyomott a homlokomra.
-Mindent meg fogok tenni érted. Mindent. -ezzel bement a fürdőbe. Gondolom felöltözni, mivel még nedves volt a bőre mikor megölelt. Viszont még mindig nehezemre esett felfogni azt amit mondott.
Mikor kijött épp az ágyban feküdtem és a rajzait néztem.
-Amúgy..... hazudtam. Azt a verset én írtam. Nem tudtam szabadulni a gondolatodtól. Nem biztos, hogy az első szerelmes levelet így kéne odaadnom, de remélem megteszi így is. -ezzel elvette a kezemből a füzetet és elkezdett rajzolni bele.
-Menj fürödni. Mire kijössz kész lesz. -mondta az ikonikus nyuszimosollyal. Istenem de cukiiiii.
-Oké. -mondtam elpirulva. Ezzel bementem a fürdőbe. Kicsit tovább fürödtem mint máskor. Fogjuk ezt arra, hogy időt adtam Jungkooknak. De inkább nekem kellett picit több idő. Fel kellett fognom a történteket. Szóval Kooknak és elvileg Mingyunka is bejövök. Jungkook megígérte, hogy mindent megtesz, hogy ő rá essen választásom. Mind eközben én még azt sem tudom, hogy mi lesz holnap és mennyi tanulni való lesz és mi lesz, ha Mingyu is kicsit erősebben bepróbálkozik? Vagy ha összevesznek Kookieval? Vagy ha elkezdenek verekedni egy nagyobb vita után? Kook képes rá amilyen idegbeteg, de nem tudom Mingyu mennyire verekedős típus. Ő inkább annak az aranyos bokolós típusú srácnak tűnt.
Mikor kimentem a fürdőből Kookie nem volt a szobában. Egy borítékot pillantottam meg az ágyamon. Biztosan ő hagyta. Felbontottam. Egy rajz fogadott. Gyönyörű volt. Egy aprócska pársos vers is ékesítette a lapot. Szép ívelt vonalakkal elhatárolva a rajztól, ami így nézett ki.



A vers pedig így szólt:

Ha szerelmem palackba zárhatnám
A több millió fiolát neked adnám
Ha szükséged volna rá, hogy érezz
Tavolról is, eme érzés tied lesz.

Egyszerre eleredtek a könnyeim. Látszott, hogy rögtönzött vers, de nekem ez akkor is a világ legszebb gesztusa volt.
-Jézus. Valami rosszat irtam bele? Vagy nem tetszett? Mi a baj? -kérdezte Jungkook miközben letette a kezében lévő papírpoharakat, majd odasietett hozzám, leült az agy szelére, és tenyerét arcomra simította. Olyan kellemes meleg érintese volt, hogy szívem szerint belebújtam volna a tenyerébe.
-Ez gyönyörű. -suttogtam könnyeimmel küszködve.
-Ha tetszik miért sírsz? -kérdezte picit megmosolyogva a dolgot.
-Soha nem kaptam meg szerelmes levelet. -mondtam még halkabban suttogva.
-Soha? Senkitől?
-Én soha nem voltam az a népszerű csaj akit anyira kedvelt volna bárki is. Én mindig csak én voltam. A szerencsétlen, zárkózott, csúnya lány aki senkinek nem kell. -mondtam egyre szomorúbban.
-Héj! Ilyent meg ne halljak még egyszer. Gyönyörű vagy. Nem csak kívül belül is. Mármint nem úgy értem, hogy szép a veséd vagy ilyesmi hanem nagyon jólelkű, segítőkész és kedves lány vagy. Vegyük például amikor berángattalak a mosdóba, meg akartalak erőszakolni és te utána kikísértél mentőt hívtál és a testi épsegedet kockáztatva elkaptál, hogy puhára essek. Soha senki nem tett ennyit értem mint te csak abban a fél órában. Köszönöm. -ekkor már mindkét keze az arcomat ölelte körül. Nem bírtam tovább olyan szépeket mondott, hogy elsírtam magam, megint.
-Ssss..... semmi baj. Ne sírj kérlek.
-Nem tehetek róla. Olyan kedves vagy.
Megpuszilta a homlokom majd elkezdte arcomat hüvelykujjával cirógatni. Én megfogtam a kezeit, hogy ne vehesse le azokat arcomról. Túl jól esett az érintése.
-Most hogy megnyugodtál, engedd el a kezemet mert hoztam ajándékot. -ezzel felvette a papírpoharakat es visszasétált az ágyhoz.
-Kakaó?
-Nem szereted? Azért vettem mert múltkor olyan jóízűen ittad és érted.
-Nem szeretem. Imádom. -mondtam majd adtam egy puszit az arcára.
-Te.... m-m-most k-komolyan megpusziltál? -kérdezte kivörsödödve. Kis aranyos amikor elpirul.
-Aham...... Finom a kakaó. Tudod. Gondolkodtam, és..... nem szeretném hogy versenyezzetek.... úgymond miattam..... szóval..... jelenleg én inkább a barátságon gondolkodom. Meg jön az érettsegi meg minden és tanulni kell és....
-Sss..... ne mond tovább. Nem akartalak összezavarni. Csak tudatni akartam a dolgot. És én nem siettetlek.
Ezzel ő is megpuszilt majd lefeküdt aludni, míg én a még forró kakaót szürcsöltem.
-Jó éjt hercegnőm.
-Jó éjt Kookie~

Ez most egy hosszabb rész kárpótlásért a nagyobb kimaradás miatt...... remélem tetszik.

Tovabbi jó aktualis napszakot.🌌🔮💜