Miért csinálod? //Jungkook fanfiction😇💜

24. rész

JUNGKOOK szemszög

Amit akkor mondott még úgy is megviselt, hogy ő nem tudott róla. Eddig végig bántottam őt, és most nem engedné, hogy miatta bántsak mást. Ő egy igazi angyal. Nem. Ő még az anygaloknál is jószívűbb, segítőkészebb, csodálatosabb lány.
-Mondtam már, hogy milyen különleges, csodálatos, gyönyörű és természetfeletti teremtmény vagy te lyány?
-Ez most bók?
-Tény hogy ez vagy, de bóknak is veheted ha úgy jobban tetszik szépségem. - puszit nyomtam az orrára. Nagyon cuki, hogy mihelyt így érek hozzá kipirosodik a pofikája meg az orra. Semmi más, csak a pofija és az orra. Nagyon édes, hogy ilyen kis szégyenlős és fél egy ártatlan puszitól is. Mi lesz vele az első csókja után? Istenem. A gondolata is megmelengeti a szívem.
-Vedd fel a pulcsim mert átlátszik a polód. - adtam oda neki a pulóverem.
-Basszus. - takarta el felsőtestének kényesebb részeit - Köszönöm.
-Igazán nincs mit. Gyere kicsit megmosom a sebeid.
-Oké. - pont végeztünk mikor bejött az alacsonyabb pincer srác.
-V-végeztetek? - kérdezte elég kínosan vakargatva a tarkójat.
-Persze. -válaszoltam a kérdésre.
-Oké..... um..... ne haragudjatok. Megjött a főnök és szerintem a kis szuka már elkezdte keverni a sz*rt szóval........ valószínűleg kérdőre lesz vonva a barátnőd, hogy miért ment neki apuci szemefényének. Előre is sajnalom.
- Akkor majd megmondom a csaj apjának hogy a lánya egy k*rva.
-Jk! Meg ne próbáld ezt mondani valakinek a lányáról.
-Oké. Akkor nem mondom na.... de ha olyant mond rád nem igérem hogy veszteg maradok.- adtam meg magam valamelyest. Ha olyant mond Szofira akkor nagyon kiosztom a tagot.
-Tudom, de meg szeretném próbálni anélkül hogy le kéne állítanom téged. - kimentünk ahol egy igazi modortalan, tuskó, pénzeszsák kinézetű fickó várt minket a pultnál és azzal a hisztis p*csával beszélt. Aki ezek szerint a lánya. Eskü azt mondanám, hogy a barátnője. Ő meg olyan sugar daddy.
-Ott van apu. Az a kis r*banc rontott nekem. Intézd el! - utasította a saját tulajdon apját a lány. Tuti egy igazi elkényeztetett hisztibazár. Pont ahogy azt a kinézete és a viselkedése is sugározza.
-Mégis mit tett a lányom hogy ilyen csúnyán nekimentél virágszálam. - kérdezte a fickó a legkevésbé sem kedvesen. Szívem szerint már most felpofoznám a tagot. Nem baj. Gyerünk Jk vissza tudod te fogni magad. Muszáj. Bizonyítanom kell Szofinak, hogy képes vagyok uralkodni magamon.
-Elmondom én mi történt. A maga kislánya túlságosan vágyott a f*szra ezért rá akart menni más pasijára az történt. - mondta Emma. Nem hittem hogy ezek ketten hírtelen felindulásból ilyen agresszívak tudnak lenni. Ez még nekem is új. Pedig egész jó emberismerő vagyok. Nem baj. Az agresszív lányok nagyon szexik. Mondjuk, Szofi idegesen is úgy néz ki mint egy hörcsög. Még úgy is kis cuki. Meg legalább látszik menyire jó barátok és minden kakiból kihúzzák a masikat. Mint én meg Chan.
-E-ez nem igaz. Kérdezd csak meg Hongjoont. Vagy Yunhot. Ők megmondják hogy a másik r*banc hazudik. - próbálta a csaj menteni a menthetőt.
-Ami azt illeti...... de, igaz az egész. Sőt több is van. - mondta, ezek szerint Hongjoon vagy Yunho. Na wow Junhlgkook ez aztan nagy felfedezés.
-Akkor miért hazudsz? Egy hónapig visszaveszem az összes bankkártyát, utalványt, és minden féle-fajta zsebpénzt. Ezek mellett ha még egyszer ilyen történik kirúglak és ismét megvonok tőled minden zsebpénzt. Csak hogy tudd, ha végzel az iskoláva a saját lábadon is meg kell állnod. Maga pedig ne haragudjon kisasszony. A lányom nem tudja ezek szerinte felfogni, hogy nem lehet minden az övé amit akar. Had kárpótoljam önt és a barátját is. Következőre teljesen ingyen ehetnek itt, bármit is rendeljenek. Hongjoon vagy Yunho úgy is itt van szinte mindig.
-Igazán - nem hagytam hogy végigmondja. Igen is elfogjuk fogadni.
-Nagyon köszönjük. Akkor Drágám..... szombaton ráérsz? - kértem fel a hercegnőm a következő randinkra. Remélem nem lesz nagyon mérges, de ha igen akkor is kiengesztelem. A meglepetésemnek úgy is örülni fog.
-Legyen. - mondta kissé kínoskás mosollyal. Olyan édes. Nem győzöm hangsúlyozni milyen aranyos amikor zavarban van, vagy mérges, vagy mosolyog, vagy alszik, vagy lélegzik, vagy él.
-Akkor ezt megbeszéltük. - puszit nyomtam az arcára, amitől még vörösebb lett, és még aranyosabb.
-Elcsomagoltam a maradék ebédeteket. Meg sütit is tettem hozzá. Remélem ízleni fog és egyikőtök sem allergiás az eperre. - szólalt meg a magasabb pincér. Egyidősek lehetnek kb velünk.
-Köszi. Sziasztok. Viszont látásra. És köszönjük a nagylelkűsegèt. - köszöntem meg a leendő ingyen kaját.
-Igazán nincs mit. Ez a legkevesebb amit tehetek a kellemetlensegek kárpótlasa érdekében. Viszont látásra.- köszönt el a férfi. Nem is olyan nagyképű mint gondoltam.
Már a kocsiban ültünk mikor Chan és Emma hírtelen elröhögték magukat.
-Most meg mi bajotok? - mordult fel Szofi. Most mi a baja? Olyan mintha haragudna rám. Persze. Hisz elfogadtam az ingyen kaját. Biztos nem volt ínyére de akkor is. Szét lett karmolva és még a ruhája is átázott. Ez akkor is a legkevesebb.
-Az a csávó nagyon megkajálta hogy együtt vagytok. - nevetett továbra is Chan.
-Jól van mostmár szünj meg oké. - szóltam kicsit sem kedvesen.
-Mi bajotok van baszki? Olyanok vagytok mit akik szinkronban bedurciztak. Oké.... Szofit megértem mert egy p*csa teljesen összekarmolta, de te Jungkook. Mintha együttérzésből hisztiznél. - mondta Emma végig röhögve
-Nem vagyok hisztis. Csak nem értem hogy mi olyan vicces azon hogy átvertétek azt a szegény pasast. - mondta Szofi.
-Oké. Az tényleg csúnya volt. - szólalt meg ismét Emma.
-Hm... kapcsolok zenét. - vágott hírtelen közbe Bang Chan. Be is kapcsolta. Elől szerintem üvöltött a zene. Hátul még mielőtt bekapcsolta kihúztam a vezeteket, mert most nem volt kedvem megsüketülni.
-Mi a baj? - húztam magamhoz az ablaknál ülő lányt.
-Semmi. - mondta, de már ült volna vissza az ablakhoz.
-Ne menj el kèrlek. Nem kell elmondanod mi a baj, csak maradj itt. Ne haragudj, csak nem jó így látni.
-Csak rosszul esik, hogy így átvágták a fazont. Nem vagyunk még eggyütt és mégis azt mondták. Lehet hogy nem kapott volna a lány akkora büntetést, ha azt mondjuk hogy csak ismerkedünk. - az a még szócska nagyon fellelkesített és nem értem miért aggódik azon, hogy valaki megtanul majd a jóvoltából önállóan élni.
-Te most komolyan azon agódsz hogy valakit végül is megtanítasz a saját lábán megélni? - adtam hangot gondolataimnak.
-Ne haragudj, csak annyira rossz érzés. Nem szeretek másoknak kárt okozni. - sütötte le szemét.
-Ne aggódj ezen. Végül is segítesz neki, ha úgy veszük. Na.... ne vágj ilyen fancsali képet. Mosolyogj, a kedvemért~ - kisgyerekesen elhúztam a végét. Csak azért mert tudom, hogy az mindig mosolyra készteti. Meg is lett az eredménye. Ahhoz képest , hogy milyen kis beszari volt az elején már simán beletemeti az arcát a mellkasomba. Nagyon aranyos. Nem bírtam magamhoz kellett öleljem.
- Így mindjárt jobb. Mindenhogy csinos vagy, de úgy még csinosabb ha mosolyogsz. - suttogtam a fülébe.
-Na és... Még csak 3 óra van. Hova menjünk? - vette halkabbra a zenét Chan.
-Uuuu.... menjünk a parkba sétálni. - lekesedett fel Emma.
-Oké menjünk. - szólt Szofi. Még mindig nem engedtem el, ugyan úgy öleltem, de nem is tűnt fel eddig. Mikor odaértünk Chanék leszakadtak tőlünk. Így ketten maradtunk.
-Tudod....... nem gondoltam volna, hogy valaki ilyen könnyen megmosolyogtat majd Taen és Hobin kívül. Köszönöm. - szólt 5 perc néma sétálás után mellettem kullogva.
-Nincs mit megköszönni. Nekem is sokkal jobb ha mosolyogsz. Jobban érzem magam tőle. - nem kaptam választ, hozzászólást, vagy akár reakciót. Megint némán sétáltunk egymás mellett egy pár percig. De nem bírtam tovább.
-Lehet egy elsőre talán furcsa kérdésem?
-Umm.... az attól függ, hogy mi az a kérdés. - válaszolt.
-M-megfoghatom a kezed? - kérdeztem meg végül. Félek hogy ez korai de akkora kéztetést érzek arra hogy összekulcsoljam az ujjainkat, hogy az már félelmetes.
-Huh...... ömm....... m-miért ne? I-igen. Meg. - dadogta. Levakarhatatlan vigyor terült szét az arcomon. Éltem a lehetőséggel, így összekulcsolt kézzel sétáltunk tovább.
-Neked mindig ilyen hideg a kezed?- kérdeztem.
-Általában igen. Miért? Zavar? - ezzel már engedte volna el a kezem.
-Nehogy elengedd a kezem. Egyáltalán nem zavar. Csak kívancsi vagyok. Még mindig olyan keveset tudok rólad. Meg akarlak ismerni, de annyira nehezen nyílsz meg. Nem rosszból, csak nekem ez furcsa. Akikkel eddig ismerkedtem mindig mindent elmondtak, csak egy kérdést kellet feltennem és máris tudhattam róluk mindent. Te más vagy. Talán ezért is szeretnélek annyira megismerni és közel állni hozzád.
-Um... talán azért van ez így mert nem igazán szeretek magamról beszélni.
-Pedig én nagyon érdekes és izgalmas személyisegnek talállak. Azok alapján amit most tudok rólad. Kíváncsi vagyok rád. Mesélj magadról kérlek. - innen csak reménykedtem, hogy beleegyezik és tényleg mond magáról valamit.
-É-én.... én-
-Légyszi~
-O-oké. Mire vagy kíváncsi?
-Mondjuk.... kezdjük az alapokkal. Mi a kedvenc színed?
-Az abszolút kedvencem a sötétkék, de nagyon szeretem a zöldet, a feketet, és igen tudom hogy az egy árnyalat, de akkor is.
-Nem akartam beleszólni, de örülök, hogy ennyire tájékozott vagy. Akkor folytassuk. Mi a kedvenc kajád?
-Ez elég hangulat függő. De nagyon szeretem a palacsintát meg a sushit.
-Palacsinta és sushi? Fura kombó. Mondjuk én is nagyon szeretem mind kettőt. Bár..... anyukám kimchije visz mindent. És a kedvenc piád?
-Alkolholos vagy hétköznapi?
-Mindkettő.
-Az alkoholosból barmilyen fura is az olcsó soju a legjobb. Egyébként szinte bármilyen tea.
-Az olcsó soju? Mi olyan jó az olcsó sojuban? - kezdtem el nevetni.
-Nem tudom. Valahogy szeretem az ízét. De ne nevess. Nem éri.
-Oké..... És.... mi a kedvenc virágod?
-Um.... ez lehet nagyon álltalános, de a rózsa......... meg az orchidea.
-Anyukám is szereti az orchideákat. A rózsa pedig tényleg egy nagyon szép virág. Milyen színű a kedvenced belőle?
-A vörös nagyon szép de valahogy nekem sokkal jobban tetszik a fehér és a fekete. Tudom, hogy a fekete nagyon ritka de akkor is gyönyörű.
-Egyet értek. Tényleg nagyon szép. De nálad semmi nem szebb. - próbáltam bókolni is, nem csak kérdezősködni.
-Kérdezhetek valamit? - szóval ő is meg akatar ismerni? Vagy csak egy adott dolog van amire kíváncsi?
-Amit csak szertnél. - vágtam rá.
-Miért csinálod ezt? - kérdezte a földet kémlelve.
-Mit?
-Hát.... hogy ilyen rendes vagy velem.
-Mert.... rájöttem, hogy te értékesebb vagy a legtöbb embernél. Rájöttem, hogy amit eddig átéltél miattam, az egyáltalán nem jó. És csodállak. Csodállak mert képes voltál egy egész estét kibírni mellettem csak hogy Jimin boldog legyen. Utána pedig segítettél nekem amikor olyan rosszul voltam és lázam volt. Elkaptál amikor elájultam es ezáltal te is kórházba kerültél fejsérüléssel. Megvédtél apamtól. Segítettél pótolni a kórházban. Nem mellőztél amikor Mingyuval metünk randizni. És ma.... amikor a csaj leöntött.... kérdés nélkül nekimentél. Kevesen vannak aki ennyit törödtek velem valaha is. És ezért csinálom. Mert kedvellek.
-Akkor......... nem csak azért ugye? - kérdezre rettemetesen halkan továbbra is a földet képlelve.
-Szexért? Arra gondoltál igaz? Nyugodtan mond meg nem sértődöm meg.
-I-igen. Ne haragudj. - kért bocsánatot. Nem értem miért. Tényleg úgy ismerhetett meg eddig mint aki csak lyukra ment. Teljesen természetes, hogy felmerült benne a kérdés.
-Nem gondolkodtan még el rajta milyen lenne veled. És nem ez az első számú célom. Az a célom jelenleg, hogy őszintén tudj velem bármiről beszelni amiről akarsz. Hogy kérdés nélkül megfoghassam a kezed és megpuszilhassam az orrod, vagy....... akár...... az ajkaidat. - mondtam lesütve szemeimet. Saját magamon is éreztem mennyire elpirultam. A gondolat, hogy egyszer megcsókolom ezt a lányt, olyan........ kellemesen émelyítő. Vajon milyen ízűek az ajkai? Vajon tényleg olyan édesek mint ahogy kinéznek? A gondolatok miatt kéztetést érzek arra hogy tekintetem ajakira vándoroljon. Vajon olyan puhák mint amilyennek kinéznek?

SZOFI szemszög

Mitán kimondta az "ajkaidat" szót lesütötte a tekintetét. Én megszeppenve kémleltem az arcát. Nem tudtam mire gondol. Elkezdte a tekintetét az arcomra vezetni. Aztán....... megcsókolt.