Miért csinálod? //Jungkook fanfiction😇💜

19.rész

JUNGKOOK szemszög

Miután kitettem Szofit Namjoonék előtt nem haza mentem. Ami azt illeti nem volt kedvem a faterom képét nézni.
-Chan.... ráérsz ma segítség kéne.
-Persze. Amúgy jól vagy? Nincs lázad már ugye?.... Jó ez hülye kérdés volt ha lenne nem engednek ki. Bocs. Ammmm...... átjössz hozzánk? Itt van Hyunjin meg Felix is. Nem fognak zavarni ugye?
- Nem. Ők nem. Talán még segíthetnek is.
-Nagy a gáz?
-Nem tudom. Már alig tudom értelmezni a körülöttem lévő dolgokat.
-Akkor nagy a gáz. Gyere.
Ezzel letette és megindultam feléjük. Mikor odértem láttam, hogy valami nagy kaki lehet náluk. Talán Felix elkezdett browniet sütni és Hyun miatt elfelejtette kivenni a sütőből?
-Itt meg mi ég? -törtem be az ajtó.
-Basszus a süti. - pattant fel Felix.
-Sejtettem. - mondtam röhögve.
-Túlságosan belemerültek ebbe a béna videójátékba. Na mi a baj cicafiú? - azota így hív mióta egy picsa cicának hívott. Szerintem örökre rajtamragad.
-Nélkülem el ne kezd! -ordította Lix a konyhából.
-Akkor várunk. Csak tudnám miért hagyom hogy itt főzőcskézzen? - monta Chan. 5 perc múlva Felix is visszatért.
-Na akkor most kezd mostmár jobban hallja. - mondta Hyun.
-Szóval. Ugye már telefonban elmondtam Channak hogy mik történtek a randin úgy nagy vonalakban.... nem tudom nektek elmondta e?
-Igen tudunk mindent ki voltál hangosítva.
-Jó.... akkor azt mondom amiről nem tudtok. Szóval átmentünk Jiminékhez és bekapcsoltak valami mesét de nem ez az érdekes. Mikor vége lett a rajzfilmnek én elmondtam, hogy nagyjából hogy érzek Szofi iránt. És azt mondta, hogy ugyan nem tudja még kimondani hogy szeret de kedvel és lehet hogy egyszer teljes őszinteséggel és bizonyossággal fogja kimondani hogy szeret.
-Akkor most mond el hogy hogyan is érzel pontosan a lány irány.
-Reméltem hogy ez elkerülhető de legyen. Igazából én ezt úgy bírnám igazán egyszerűen leírni hogy szerintem szeretem.
-Wow.... soha nem hallottam meg ilyent a szádból. Viszont szeretném ha ezt kifejtenéd. - mondta Bangchan.
-Szóval. Az hogy Mingyu ott volt a képben nem idegesített, hanem ....... inkább féltem miatta. Attól hogy nem engem választ végül, hogy elrontok valamit. Féltem hogy elveszítem. Pedig még nem is az enyém. Szerintem soha nem is lesz.
-Ezt hogy érted? - kérdezte Felix.
-Úgy, hogy ő nem lehet az enyém ha én vagyok az övé.... és tudom hogy ez az én számból rohadt nyálas, de akkor is így érzek.
-És a randin hogy éreztél, vagyis oké hogy ez a félelem volt benned, de..... mik voltak még? Mondjuk kiemelné néhány helyzetet ahol volt valami különleges vagy tudod.
-Hát.... vicces volt amikor olyan kis szégyenlős volt a fehérneműboltban. Olyan vörös volt mint egy kis paradicsom. Nagyon cuki volt. - itt akaratomon kívül is elmosolyodtam.
-Szóval szerelmes vagy. - mondta vigyorogva Chan.
-Mi? Miért mondod ezt?
-Elmosolyodtal a gondolattól. Egyertelmű. Fülig szerelmes vagy.
-Az baj hogy én is így érzek? -kérdeztem.
-Nem. Legalább végre találtál egy lányt akit nem csak meghúzni akarsz. Igazam van ugye? - kérdezte Hyunjin.
-Őszinte leszek. Még nem is gondolkodtam azon, hogy milyen lenne vele. Meg annyira nem érdekel jelenleg.
-Szuper. Jungkoook végre nem csak lyukra megy. - pattant fel Felix és elkezdett örömtáncot járni. Jin csatlakozott.
-Üljetek le idióták. Mond tovább mi volt még.
- Umm ..... utána átmentünk egy papír-írószer boltba, és egész jót beszélgettünk a grafitceruzák előtt. Elmondta hogy ő is szokott néha rajzolgatni, bár azt mondta nem igazán tud de nem hiszek neki. Aztán az a balfék Mingyu nekiment egy tuskónak akit meg akartunk Szofival verni. Az jó volt. Kiderült hogy igen is fel lehet idegesiteni. Mondjuk idegesen is rohadt aranyos. Mint egy kis idegbeteg hörcsög.
-Hörcsög? Miért hörcsög? - kérdezte Chan nevetve.
-Olyan kis cuki pofikája van mint egy hörcsögnek.
-Jó jó meséld tovább. - szólt közbe Felix. Kis türelmetlen.
-Oké. Szóval utána nagyon nem történt a filmig semmi. A mozi előtt közvetlen kellett neki egy kis bátorítás mert még nem nézett horrort de jobban bírta mint ahogy vártam. Csak a felét néztük meg de csak egyszer ijedt meg úgy igazán. Aztán amikor Mingyu kirohant megmutatta azt az igazi törődő, anyuka oldalát mert rögtön megkért hogy menjük ki. Mikor a férfi mosdó elé értünk megkért hogy menjek be megnézni azt a szerencsétlent. Aztán mikor kihányta magát a gyerek kimentünk, de ő nem volt sehol. Aztán azt hallottam hogy a nevemet üvölti a női mosdóból. Hírtelen elfogott egy rettenetesen rossz érzés de nem volt időm figyelni rá. Rögtön berontottunk. Akkor láttam hogy négy faszi fogdossa Szofit. Azt az elviselhetetlen dühöt és fájdalmat nem tudom szavakba önteni. Egyszerűen meg akartam ölni egyenként az összeset. Egy pillanatra sem gondolkodtam azon, hogy mit kéne csinálni csak nekirontottam azoknak a férgeknek. Mingyu meg ott állt egyhelyben és nézte ahogy azok.... azok..... mi történik szegény lánnyal ha én mégis bent maradok a filmen? - nem tudom miért de elkezdtem könnyezni.
-Héj tesó nincs semmi baj. - mondta Hyun.
-Én nem ilyen vagyok nem értem mi a franc van én nem kezdek el csak úgy sírni. Istenem miért? Miért kell ez nekem? - fakadtam ki.
-Hallod ez a csaj nagyon taccsra tesz téged. De nyugodj meg oké. Ott voltál és ez a lényeg. - nyugtatott Felix.
-Én is ezt akartam mondani de mostmár mindegy. - vakarta meg a tarkóját kínosan Chan. Akaratlanul is elmosolyodtam ezen.
-Na látjátok ennyi. Csak egy mondattal felvidítom a mi kis hősszerelmesünket.
-Oké. Tudjuk hogy ez is csak fényezi az egódat de hagyd hogy Kook tovább mesélhesse.
-Jól van na. Amúgy meg nem is fényezem az egóm.
-Ja, persze. Na .... szóval. Miután azok a barmok elmenekültek kicsit lenyugodtam aztán megnéztem hogy milyen állapotban van Szofi. Igazából.... nem lett volna rossz a kilátás ha nem ez lett volna az előzmény.
-Na miért?
-Egy szál melltaró volt rajta. Mondjuk nem sokáig mert odadatam neki a pulcsim. Nála is maradt, de nagyon jól áll neki a pulóverem szóval annyira nem zavar. Miután feladtam rá a pulcsit próbáltam csitítani. Mondjuk egyre csak sírt szóval kicsit nehéz volt. Majd pár perc múlva az a barom befáradt megnézni, hogy mi van azzal a lánnyal akit elhívott randizni. Olyan mérges voltam rá hogy lehet sulin kívül meg megverem érte.
-Meg ne próbáld. Inkább válazd a volt barátnőm technikáját. Finoman éreztesd vele, hogy mégis mennyit ér. Vagyis mutasd ki hogy mekkora szargalacsin és semmizd ki az osztályközösségből. - mondta Chan.
-Ez melyik exbarátnőd technikája is volt? - kérdezte Hyunjin.
-Szerinted én még emlékszem rá? - tettetett felhábprodást Bangchan.
- És te mondod Kooknak hogy egy szoknyapecér. - röhögött Felix.
-Jól van na neki több nője volt mint nekem. Főleg az elmúlt egy évben.
-Figyelj másik suliban nem tudok összejönni az exeiddel szóval mindenki szabad préda. - mondtam már én is röhögve.
-Az biztos. Viszont ha már eddig meghalgattalak kíváncsi vagyok a sztori folytatására. - mondta Lix.
- Szóval amikor picit megnyugodott fel akartam kelni hozni budipapírt neki, hogy kicsit megtörölje a szemét. Aztán egy kicsit meglepődtem. Amikor fel akartam kelni megragadta a pólóm és azt mondta, hogy nem hagyjam ott. Ez is retek nyálas lesz de én ott elolvattam basszus. Egyben volt szomorú, aranyos és szívmelengető az egész. Gyerekek rám rossz hatással van ez az egész. Olyan nyálas dolgokat tudok mondani hogy az már nekem fáj. Te meg ne merj röhögni kölyök. - szóltam rá Jinre - Szóval.... amikor vége lett a filmnek Jiminék kijöttek. Jimin neki akart menni Mingyunka mert azt hitte, hogy ő bántotta.
-Mégis miért? - vetette fel a kérdést Chan.
-Mert ott állt az ajtóban távol tőlünk, Jimin pedig nem ismer annyira hogy tudja, ha bántotta volna Szofit már nem élne. Szóval ha nem így történtek volna a dolgok akkor még vicces is lett volna a dolog. Törpe vs óriás. Ja..... utana életem legszebb epizódja játszodott mert Szofi úgy lenézte Mingyut ahogy csak lehetett. A pláne meg az volt, hogy ugye velünk jött, és megmondtam hogy hívjon taxit mert többé nem ül be az autómba. Azt az arckifejezést esküszöm megrajzolom egyszer és kiállíttatom.
-És hogyan fogtad meg az egyiket? -jött a kérdés Lixtől.
- Noss... megláttam a parkolóban és az ösztöneim irányítottak ennyi. Utána ugye mentünk a rendőrsegre kihalgattak, meg minden szar. A mesenézés meg már elmondtam szóval ja.
-Jó és akkor most halljuk nyálas gondolataidat arról hogy hogy érzel a lány iránt. - mondta Bang Chan.
-Nos..... úgy érzem hogy meg kell őt védenem mindentől és mindekitől. És ezt megnehezíti hogy nem tud bennem bízni ami csak az én hibám és szégyellem magam miatta, de ..... úgy érzem..... ügy érzem szükségem van rá. Mindennél jobban szükségem. Megért engem. Olyan dolgokat is megért amiről még nem beszéltem vele csak rájött. Nem kérdezősködik semmiről és tisztában van vele hogy nem mindenki szeret problémáiról nyavajogni másoknak. Amikor vele vagyok úgy érzem az időm végtelen és a pillanat amiben élek nem fog sohasem elmúlni. Ne kérdezzétek honnan szedek ekkora faszságokat és ne metjetek kiröhögni világos. - néztem szigorúan a fiatalabbakra. Chan hyung úgy sem fél tőlem. Őt nem tudom fenyíteni.
-Mennyire van rá szükséged? - kérdezte Chan. Valahogy olyan furcsa volt. Lehajtotta a fejét és nem mert a szemünkbe nézni.
-Annyira mint a levegő, az alvás, az evés, a folyadék bevitel. Vagy talán jobban is. Miért zaklat fel ennyire ez a kérdés?
- Hát izé..... én is így vagyok. Van egy lány, aki..... Annyira...... különleges, de nem merek odamenni hozzá mert félek hogy nemet mond. Félek hogy visszautasít. Te tudod hogy mire gondolok. - nézett rám Chan.
-Ki az a lány hyung? - kérdeztem.
-Emma. - mondta lesütött szemekkel.
-Szerintem meg tudom oldani, hogy a következő randinkon Szofival ti is elgyertek és találkozzunk.
-Megtennéd? Tényleg?
-Persze. A barátomért bármikor. - ezzel lepacsiztunk szokásunkhoz híven. Majd mivel még csak 10 óra volt és ilyenkor még nem tud aludni felhívtam Szofit.
-Szia. Hogy vagy?
-Szia Kookie. Jól. Valami baj van vagy miért hívtál? - kérdezte kómás hangon. Szóval mégis aludt.
-Oh.... felkeltettelek. Ne haragudj. Nem olyan fontos feküdj vissza aludni.
-Nem nem...... igazából Nammal a prezentációt csináltuk csak fáradtak voltunk és bealudtunk. Még jó is hogy hívtál. Így el tudom pakolni a cuccokat.
-Biztos nem baj?
-Nem dehogy. De mit szeretnél?
- Csak meg akartam kérdezni, hogy nem e hoznád Emmát el arandinkra meg és is el szeretném vinni egy barátonat, történetesen Bangchant. Ne mond el Emmának de szerintem bejön Channak.
- O-oke. Én benne vagyok. Ennyit szerettél volna?
-Eredetileg igen, de nincs kedved meg egy picit beszélgetni?
- Beszelgethetünk. Mi újsag nálad?
-Átjöttem Chanékhoz. Itt van Hyunjin is meg nem tudom ismered e Felixet?
-Um.... még nem.
- Az öribarimmal beszélsz? - kérdezte Hyunjin.
-A middel?
-A lánnyla a kórházból. Szofi a neve igaz?
-Milyen barát vagy te ha a nevére sem emlékszel? Amúgy igen. Miért?
-Szia öribari. Én vagyok a kissrác a kórházból. Remélem majd meg talizunk. Es szerintem Jk teljesen beléd van zúgva. - ordította a telefonba.
- Te idióta meg fog süketülni tőled.
-Ugyan dehogy. Már megsüketült.
-Nem még nem. - hallottam meg Szofit a telefonból.
-Szerencséd dongsaeng. Ha megsüketült volna életem szerelme megöllek. - telefonon keresztül is tudtam hogy paradicsom vörös lett.

Haligali. Ez egy pöppet rövid rész lett ne haragudjatok. Igazából nagyon nyálas nekem ez a rész , meg annyira nem tudom hogy a fiúk hogyan szoktak érezni a lányok iránt ez most csak az én képzeletem szüleménye. 🌌🔮💜

Ja..... használtam pár kóreai szót.... itt a magyarázata.😅

Hyung - fiúnak idősebb fiútestvér/ idősebb fiú barát
Dongsaeng - fiatalabb testvér/ barát

Ez nem biztos, csak én így tudom. Ha valaki biztosra tudja hogy nem így van légyszi szóljon mert nem akarok hülyén meghalni.😅🤣😇