Miért csinálod? //Jungkook fanfiction😇💜

3.rész

-Bizony. Muszáj különben Jungkook soha nem fogja összeszedni magát. Légyszíves Szófia ha nem ért valami magyaráz el neki. Halkan. -mondta a tanár teljesen nyugodtan kicsit sem tartva attól hogy szétszedjük egymást.
-Én nem akarok mellette ülni. -duzzogott félhangosan Jungkook miközben leült mellém. Olyan mint egy hisztis kisgyerek.
-Ne hisztizz csak fogd be és figyel.
-Csak azért sem maradok nyugton, és végképp nem fogok neked szót fogadni. -makacskodott. Szupi már most összevesztünk. Szerintem ez volt a tanár úr részéről élete legrosszab döntése. Lassan becsöngetnek én viszont nem bírom elviselni hogy az a kis hisztis p*csa itt morog mellettem. Esküszöm rosszabb mint egy lány a piros napokban. Kimentem mosdóba. Nem kellet üríteni, de nem bírtam tovább. Megmostam az arcom hidegvízzel. Szerintem most még szörnyűbben nézek ki mit reggel kómásan. Karikásak a szemeim és a többi. Nyeh.... nem ragozom szarul néztem ki. Nem baj holnapra kialszom magam. Vissza indultam a terembe. Jungkook épp a fülhalgatómmal halgatta a telefonján a zenéit. Na jó most teljesen kiakasztott. Kitéptem a füléből és a telefonjából is. Lehetőleg úgy, hogy a legjobban fájjon neki. Nem érdekelt,  ha baja lesz a fülesemnek.
-Neked nem mondták kiskorodban, hogy a saját játékaiddal játsz? -kérdeztem idegesen mégis halkan.
-Neked nem tanították meg, hogy kezeld az indulataidat? -kérdezett vissza még mindig vörös fülét fogva.
-Kélzeld el, hogy megtanították, hogy egy bizonyos határig tűrni kell, de neked valahogy olyan símán sikerül túllépni ezt a határt hogy az már felháborító. -mondtam lassan már suttogva mert féltem hogy ha nem veszem vissza a hangerőmet elkezdek vele ordítani.
-Gyerekek most komolyan egy fülhalgatón veszekedtek? -kérdezte a tanár minket vizslatva.
-Csak idegesít, hogy meg sem kérdezett -mondtam kicsit hallhatóbban.
-Ha lehet órán azért ne veszekedjetek majd így. -mosolyodott el. Nem értem mi ezen olyan vicces.
Becsöngettek. Az első óra anyaga nagyon unalmas volt nekem mivel ugye én állítottam össze a vázlatot meg minden. Jungkook egész órán szart mindenre.
-Szerintem, ha leírnád a vázlatot lenne miből tanulnod témazáróra. -suttogtam mikor már nem bírtam tovább a látványos unatkozását.
-Szerintem, ha nem pofáznál bele abba amit csinálok sokkal boldogabb lenne az életem. -mondta nem kevés fintorral.
-Engem nem érekel, de tudod hogy én nem adom oda mikor a szükség úgy hozza.
-Nekem nem, de Emmának igen, vagy ami neki nincs órarendben azt Mingyunak. Ha nem tudnám hogy aszexuális vagy azt hinném hogy bejön neked. -mondta pimasz vigyorral képén.
-Nem tudom honnan veszed ezt a baromságot, de örülök hogy legalább tisztában vagy az aszexualitás fogalmával. Nem is vagy te olyan hülye mint gondoltam. -nem bírtam ki, hogy ne eresszek felé egy az előzőhöz hasonló pimasz mosolyt. Ezután visszafordultam és jegyzeteltem tovább.
Élvezet volt  nézni hogy nem mer visszaszólni, mert tudja, hogy figyel a tanár.
Első óra után írtam Emmának, hogy muszály beszélnünk. Az osztályból csak ő járt műveszeti faktra így egész  jóban lettem én is a a művészetisekkel.
-Mégis mi volt ilyen sűrgős kérdezte festékes köpenyében a falnak támaszkodva a rajzterem előtt.
-Képzeld el a tanár úr mellém ültette azt a gyökeret. Egész órán az idegeimre ment. -tajtékzottam.
-Jól van nyugi. Lassa kedzem úgy érezni hogy bedilizel. Bele őrülsz az utálatba. -kezdett el röhögni.
-Nem vicces. De tényleg. -kezdtem el majdnem sírva.
-Héj nyugi nem nevetek tovább csak ne sírj oké.
-Nem sírok. -néztem rá idegesen.
-Igen, Szofi soha nem sír. Nem értem miért nem vagy hajlandó beismerni, hogy sokkal könnyebb az élet, ha néha jól kisírod magad.
-Hagyj ezzel . Ismersz ,nem? -kérdeztem kissé morcosan.
-Persze, de akkor is.
-Jó szerintem hagyjuk. Úgy is mennem kell órára. Szia.
-Szia. Megölelnélek de szerintem nem akarsz festékes lenni. Kiatártás. -mondta bíztatóan.
-Kösz.
Ezzel elmentem és lassan, de biztosan eldöntöttem, hogy ignorálom Jungkookot.

JUNGKOOK szemszög:

Mikor kiment azonnal áttúrtam a táskáját. Eldöntöttem hogy amennyire lehet az idegeire megyek. Hogy miért? Nekem soha senki ne mondja meg, hogy mit csináljak főleg ne egy olyan senki mit ő. Bosszú lesz ez a javában.
Két percig kerestem a fülhalgatót a táskában. Miért nem tudott valami egyszerűbbet venni amiben nincs vagy négyezer zseb? Viszont közben találtam egy csokit amit úgy döntöttem megeszek.
Mikor visszaért..... gondolom a mosdóból teljesen nyugodtan leült mellém kihúzta a telefonomból a fülhalgatót majd a fülemből is.
-Hirtelen már nem vagyunk olyan idegesek? -kérdeztem miközben a padon pontosan elé tettem fel a lámbaim.
-Eddig sem voltam ideges. Csupán bosszús. -kicsit sem volt feltűnő, hogy szétveri az ideg csak nem mutatja ki. Szánalmas.
-Látom megtaláltad a féléves csokit amit anyu pakolt nekem. -mondta vigyorogva mikor épp egy ujjabat haraptam a csokiba.
-Hazudsz, hogy ne egyem jóízűen. -mondtam teljesen higgattan.
-Te fogod összefosni magad miatta nem én. -nyugtazta a dolgot. Hírtelen picit meglepődtem és inkább arrébb tettem a csokit.
Belépett a tanár úr és már kezdte is az anyagot. Most sem jegyzeteltem, minek? Majd elkérem valakitől.
Mikor vége lett az órának mentünk kémiára ahol valmi nyomi sikeresen felrobbantott valamit. Ezen kívül semmi különös nem történt. Utána egy anyanyelv ami annyira nem tud izgatni. Majd a duplatesi. Életem legszebb pillanatai a pénteki duplatesik. Hiába. Tudom hogy jól nézek ki. Nem véletlen jártam olyan sokat konditerembe. Na meg persze ott van az a gyönyörűség, hogy minden játéknál kikönyörgik a lányok, hogy vegyes csapatokban játszhassunk. Így általában mindig van valaki aki előttem áll és elég jó segge van ahhoz, hogy ne figyeljek a játékra.
Most viszont sajnos nem jött össze ez a dolog. Lányok a fiúk ellen kosaraztunk. Szerintem baromság volt ezt így kitalálni semmi esélyük nincs a lányoknak.  Nem baj. Biztos a győzelem. Gondoltam én, csakhogy nem is sejtettem, hogy olyan nyomik mint az Emma meg Szofi tudnak kosarazni. A legszarabb pedig az volt, hogy nem féltek attól hogy nekik megyünk. Nem hittem volna, hogy ez lesz, de úgy kikaptunk mint a sz*r. Szofi kib*szott jól dob hárompontosat. Kis köcsög azt hitte elmehet melletem. De én sem számítottam rá hogy miután ez nem jön össze neki távolról dob majd. Nem is kell említenek, hogy mindezek után kaptuk az ívet az osztály ribijeitől úgy, hogy egyesek labdához sem értek.

SZOFI szemszög:

Tesi után a buszmegállóba mentünk. Olyan jó volt Jungkook arcát nézni amikor megtudta, hogy nagyon jól célzok messziről kosárban. Sajnos ennek az volt a vége hogy nem engedtek a félpályánál tovább. Viszont nyertünk szóval mindegy is. A buszt várva hírtelen valaki hátulról letakarta a szemem.
-Na ki vagyok? -kérdezte a szokásos boldogsoggál a hangjában.
-Hobi? -mentem bele a játékba.
-Talált süllyedt hercegnő. Készen állsz a holnapi karaoke versenyre?
-A mire? -kérdeztem értetlenül.
-Azt hittem Jimin mondta amikor hívott. Holnap elmegyünk egy karaokebárba és ott mutatja be a srácot.
-Jön mindenki?
-Egyértelmű. -mondta mire őszinten megnyugodtam.
Otthon megcsináltam a házit, majd még egy picit néztem a jelenlegi kedvenc animemet. Késő volt már mikor lefeküdtem de soha nem tudtam korán elaludni szóval annyira nem izgatott. Utolsó gondolatom az volt hogy mégis milyen fiú ilyen sűrgős Jiminnek?

Ez is egy unalmas rész lett de esküszöm a következő jó lesz. Ha tetszett nyomjátok meg azt a csillagot és ha valami hiba van benne vagy ilyesmi vagy valami tanácsotok van akkor kommenteljetek. Sziatok.😇😇💜